Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-08-31 / 13. szám
14 N em tudom, mit írhatnék. Aki nem ismerte Áront, az el sem hitte, hogy pap. Egyszer épp vele ültem a Merőiben, amikor egy barátommal találkoztam. Bemutattam őket egymásnak. Másnap a barátom kérdése: „Ez volt a papotok??? Na, ne szívass!" Valóban, nem sok pap jár lesötétített Mercedessel, fekete pólóban és még kevesebbnél bömböl a Rammstein egy mélyládával erősítve. Ahogy az öccse is mondta - mai szóval kifejezve - Áron nem volt százas. De talán pont ez volt az egyik dolog, ami miatt szinte mágnesként vonzotta a fiatalokat. Nem tudok olyan alkalmat mondani, amikor egyedül találtam. Biztos vagyok abban, hogy a körülötte lévők szeretete adta neki azt a hihetetlen energiát, ami buzgott benne, és ami segítette, hogy betegségével felvegye a harcot. Egy részről Áron végtelenül laza volt, a maga módján őrült. Aki volt vele akár egyszer is táborban, az soha nem felejti el a lovaglásokat, a légpuskás lövöldözéseket, a tábortüzet, a birkózást a medence partján, a vízben, vagy amikor egy kisebb Imdosztálynyi gyereket bepréselt az UAZ-ba..., de sorolhatnám vég nélkül. Nem sok olyan őrültséget tudok mondani, amibe Áron ne ugrott volna fejest. A másik oldalról viszont egy hivatását minden egyes nap megélő ember is volt. SoÁron mindig velünk marad ha nem volt egyedül, de ha kellett, bármikor szakított időt, ha az embernek valami gondja volt és meg akarta vele beszélni. És nem csak megbeszélni lehetett vele, hanem fiatal kora ellenére (vagy talán éppen ezért - ki tudja?) olyan tanácsokat tudott adni amit az ember szívesen megfogadott. Nem csak papja volt az egyházközösségnek, hanem az ifjúság haverja is. Emlékszem, hogy az első miséjén Keresztáron azzal kezdte a bemutatkozást, hogy előre elnézést kért mindenkitől, ha valamivel megbántja akaratlanul is. Nos, nem hiszem, hogy bárki is komolyan tudott volna rá haragudni. Kevés ilyen nyíltszívű, szeretettel teli, ugyanakkor határozott és céltudatos embert ismertem életemben. Minden világi és egyházi fiatalnak példaképe lehetne, minden emberi hibája ellenére is, hiszen „szerette övéit, akik vele voltak, mindvégig szerette őket" (János evangéliuma 13,1) O mindenkinek „csak" Áron volt, hiszen mindig azt mondta „Atya csak egy van. Odafent. Én Áron vagyok" Halálával nagyon nagy veszteség érte az Egyházat és barátait is. Egy olyan jó ember ment el, amilyen nem terem minden sarkon. Éppen ezért becsüljük meg, hogy velünk volt, hogy ismerhettük és őrizzük meg szívünkben. Ahogy valamelyik nagy ember mondta: „csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek". Hát ne engedjük Áront meghalni. Nyugodj békében! Tarcsay Péter Az egyházközség képviselő-testülete ez úton is szeretne köszönetét mondani az ön- kormányzatnak a parkolás biztosításáért, a park rendbetételéért, valamint a kültéri hangosítás megoldásáért. Utolsó útjára kísérték Áron atyát 's. Kiu Tamás _____________ K öz el ezer gyászoló - az elhunyt családtagjai, mintegy száz katolikus plébános és kispap, valamint a rákosmenti katolikus egyházközségek hívői - kísérte utolsó útjára a 30 évesen, hosszú, türelemmel viselt betegség után elhunyt Kiss Áron káplánt a Rákoskeresztúri Szent Kereszt-templomban augusztus 14- én. A temetési ceremónián részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, Eszter- gom-budapesti érsek, Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke, valamint a templom egykori és mai plébánosa, Snell György és Udvardy Tamás. Mivel Isten háza már egy órával az esemény előtt zsúfolásig megtelt, a hívők több mint fele a templom falára kihelyezett hangszórókon keresztül kísérhette figyelemmel a temetési szertartást a templomtéren. A rákos- keresztúri káplán temetése a feltámadásban való hit ünnepe volt, ravatalát élő rózsafejekből fűzött rózsafüzér díszítette, a templomtéren is csöppnyi ravatalt állítottak, rajta Áron atya fényképével és sok-sok virággal. A hívőket Udvardy Tamás köszöntötte, a szentmisét Erdő Péter celebrálta, aki az „Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem" című imádság elhangzása után könyörgött Áron atya üdvösségéért: „Lelkek pásztora és őrzője, Mindenható Isten! Könyörgünk Áron szolgádért, akit a papi szolgálatra rendeltél, hogy a lelkeket az üdvösség útjára vezérelje és a híveknek az örök élet kenyerét megtörje. Te ismered szívét és cselekedeteit, sikereit és eredménytelenségeit, te tudod lelki küzdelmeit és fájdalmait is. Légy kegyes bírája a számadás napján, és add meg neki, valamint a gondjaira bízott telkeknek Krisztus szeretető- ért az örök életet! Ezt kérjük tőled Istenünk, aki élsz és uralkodsz mindörökkön örökké. Ámen." A bíboros személyes élményeit is megosztotta a hívőkkel, amikor arról beszélt, hogy öt évvel ezelőtt ő szentelte pappá Kiss Áront Esztergomban. Felidézte Áron szavait, aki azzal búcsúzott szeretteitől, hogy „hamarosan Isten kezében leszek, és amíg újra látjuk egymást nekem csak egy pillanat lesz, de nektek még nagyon sokáig kell erre a találkozásra várni". A temetési szertartás befejezéseként Udvardy Tamás plébános, Erdő Péter bíboros és Beer Miklós püspök égő gyertyát tartó mi- nistránsok sorfala között, hegedűszó kíséretében vitte Kiss Áron atya hamvait a templom oldalhajójához, ahol utolsó kívánsága szerint helyezték örök nyugalomra. Este vetítéssel emlékeztek kedves alakjára. Édesapján keresztül jobban megismerhették azt a családot, aki őt az egyház szolgálatára felnevelte. Sok ilyen gondolkodású családra van szükségünk, akik mély gyászukban nem csak sírnak, de meg tudják fogalmazni Istenbe vetett reményüket és hitüket is.
