Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-06-29 / 11. szám

Kultúra 16 Múzeumok éjszakája Rákosmentén Koncertek, kiállítások, csodanyomda és kerámiakészítés is várta a kerületieket Folytatás az 1. oldalról > Sokan nem hagyták, hogy a zuhogó eső le­győzze őket, esernyőt, kabátot ragadtak, és el­indultak, mert részesei akartak lenni annak a nagyszabású kaland­nak, amit a Múzeumok Éjszakája tartogatott számukra. Igaz, a szombati égi áldás igen sok izgalmasnak ígér­kező szabadtéri prog­ramot meghiúsított, de talán ennek ellentétele­zéseként a négy fal kö­zé szorult rendhagyó élmények mind Rákos­ligeten, mind Rákos­hegyen igen jó szóra­kozást nyújtottak. Csekovszky Árpádné immár második alka­lommal várta férjének egykori műtermébe és a kiállítóházba az ér­deklődőket, ahol volt kézműves-foglalkozás, a Ládafia Bábszínház művészei vállalták, hogy játékukkal ébren tartják a gyerekes csa­ládokat, majd dacolva az égiekkel Szent Iván tüzeit tűzzsonglőr idézte meg, most is tö­kéletes kivitelben. Aki­nek kézműveskedni volt kedve a múzeumi virrasztáson, az F. Orosz Sára keramikus, Csekovszky Árpád egy­kori tanítványának se­gítségével megtehette. Ottjártunkkor éppen a hétéves rákoskereszt­úri Majid Liza és testvé­re, a kilencéves Ármin próbálkozott az agyag­ból készített lenyoma­tok készítésével, majd Sára jó tanáccsal is el­látta őket: az elkészült alkotások még véletle­nül se kerüljenek a konyhai sütőbe, ha­nem várják meg, amíg kisüt a nap, és akkor szépen megszáradnak. A tárlatlátogatáson megcsodálhattuk Csekovszky Árpád ősi ihletettségű plasztiká­it, híres sorozatait, mint a ló, a keresztvi­vők, a Szent György le­genda, vagy jézus Krisztus szenvedéstör­ténetét. A rákoshegyi Erdős Renée Házhoz érve jól­eső érzéssel futunk az eső elől a bejárathoz, mivel a környező ut­cákban szokatlanul sok autó parkol, ami csak azt jelentheti, hogy itt sem hátráltak meg a kultúrát kedve­lők. Az idén sajnos nem lobog a tábortűz az udvaron, mi is a ház pincéjében megnyílt Renée Caféeben kez­dünk, ahol viszont kár­pótol a jó hangulat, Kiss György Munkácsy­díjas képzőművész családjával, kiállított bronzplakettjei, érméi, egy furcsa szerkezet és igen sok vidám ember. Mindjárt tíz óra, de még két tündéri szőke kislány, Kozelkin Natá­lia (3) és Dária (6) kezé­ben kék szoknyás, most készült rákoske­resztúri ringatós baba, Makai Gábor sokszoro­sító grafikus és Novokreszcsenszkov Ta­más nyomdász segítsé­gével Európa egyetlen vándornyomdáján aranyszínű emléklapot készítenek. A még mindig töké­letesen működő Boston rendszerű angol té- gelysaj tó-nyomólapot már több mint harminc éve nem gyártják, pe­dig még mindig sok mindenre lenne képes ez a kis szerkezet. A kis „nyomdászlá­nyok" szüleitől - orosz származású édesapa, magyar édesanya - megtudjuk, hogy itt laknak a közelben, hal­lották milyen érdekes programokkal készül a ház a Múzeum Éjsza­kájára, ezért átjöttek, és most mind a négyen nagyon jól szórakoz­nak. Ádám Ferenc igazga­tóval is az új kávézó­ban futunk össze, mo­solyogva köszönti a most érkezőket, mutat­ja a falon lévő plakátot, amelyen szavazni le­het, hogy majd melyik szék lenne a legmegfe­lelőbb ide, mesél a ter­vekről, hogy szeretné ezeket a remek adott­ságú helyiségeket élet­tel megtölteni, helytör­téneti előadásokkal, koncertekkel és persze sok jó emberrel. Az emeleten is zajos élet folyik ezen az éj­szakán, a kiállítóterem­ben a falakon képek, a földön ülve pedig Do­monkos Zoltán és zene­kara biztatja az ajtóban állókat, hogy bátran kerüljenek beljebb, hogy elkezdődjön a kö­zös széki ének- és tánc­tanulás. De akinek nincs kedve táncolni, még így is lehet köze a zenéhez ezen az éjsza­kán, hisz egy nagy láda tele van náddal, amiből sípokat lehet készíteni, és hazafelé menve megszólaltatni. A Múzeumok Éjsza­kája utolsó helyszínén, a Rákoshegyi Bartók Zeneházban Bokor Jutta fogadta a késő esti láto­gatókat, akik a Szent- ivánéji Ütős Koncertre érkeztek. Kassai István zongo­raművész előadásában Erkel Hunyadi indulója nyitotta meg az éjsza­kába nyúló zenei él­ményt, majd a ifjú Medveczky Balázs Mo­zart Török indulója hangzott el, végül Wittinger Gertrud Jancsi és Juliska-Álommanó áriája zárta az első részt. Az este folyamán még elhangzott Debus­sy Holdfény és Paprika Jancsi tánca Kassai zongorajátékában, Csajkovszkij Tarantellá­ját Medveczky Balázs szólaltatta meg, Wit­tinger Gertrúd pedig Jancsi és Juliska-Éb- resztőmanó áriájával fejeződött be ez a szo­katlanul játékos éjsza­ka, amelyet Rákosmen­te Önkormányzata tá­mogatott.

Next

/
Thumbnails
Contents