Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-03-26 / 5. szám

Március 15 2009. MÁRCIUS 26. Március idusa Rákosmentén Koszorúzás a Honvédsíroknál és ünnepi műsor a Vigyázóban Március 15-én délelőtt az 513. utcai Honvédsí­roknál kezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezése, ahol a szikrázó napsütésben hagyományőrző huszá­rok és gyalogosok álltak díszsorfalat az emlék­mű körül. Beszédet mondott Riz Levente pol­gármester, közreműködött a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium énekkara Bartal Lajos vezetésével, valamint a RÁZENE fúvós­zenekara, Dely Csaba vezényletével. 'S. Kiu Tamás A z ünnepségen megjelent Gy. Né­meth Erzsébet és Alexa György országgyűlési képviselő, Dunai Móni­ka, a Fidesz frakcióve­zetője, Horváth Tamás és Fohsz Tivadar alpol­gármesterek, Rúzsa Ág­nes jegyző, valamint több önkormányzati képviselő. Az ünnepi megemlékezésre olasz vendégek is érkeztek, a Verona melletti Som- macampagna kisváros küldöttségét Mengalli Gianluca alpolgármes­ter vezette. „Március 15. szá­momra mindenek előtt és mindenek fölött a re­mény, a magyarság re­ményének ünnepe" - kezdte ünnepi beszédét Riz Levente, "a kilátás­talannak látszó helyzet ellenére, a múltunkból és a jelenünkből is kiol­vasható, hogy van re­mény és van jövő. A 48- as forradalmat megelő­ző időszak kísértetiesen hasonlít a maihoz. Eu- rópa-szerte forradal­mak törtek ki a válság nyomán, a régi abszolu­tista rendszer kudarcot vallott. Ebben a teljesen kilátástalannak tűnő helyzetben tört ki és győzött a magyar forra­dalom. A 48-as forrada­lom elérte a célját. Ez a cél nem kisebb cél volt, mint Magyarországot kiszabadítani a közép­korból és átemelni az új­korba. Felszámolni a ré­gi feudális világot, és le­rakni egy új, polgári de­mokratikus Magyaror­szág alapjait. A Habs­burg birodalom súlyo­san meggyengült kato­nai, gazdasági és politi­kai értelemben is a ma­gyar szabadságharc so­rán. Ezért csupán meg­torlásra futotta az erejé­ből, a régi status quo-t már képtelen volt visz- szaállítani és fenntarta­ni. A forradalom szá­mos vívmánya megőr­ződött, elvenni már nem lehetett. Néhány éven belül a kiegyezés­kor Magyarország sza­badabb, erősebb ország­ként indult el a polgári fejlődés útján. Az Oszt­rák-Magyar Monarchia minden hibájával együtt sokkal élhetőbb és reménytelibb világ volt a magyarság szá­mára, mint a 48 előtti évszázadok világa. Ez soha nem valósulhatott volna meg, ha nincs a forradalom. Ezért is a reménység ünnepének tartom március 15-ét. Mit látunk, ha a re­ményt a jelenben keres­sük? A jelenben is talá­lunk okot a reményre, mert a válság közepette is Rákosmente - öröm­mel és büszkén mond­hatom - köszöni szépen, jó egészségnek örvend. Ha az állam nem megy csődbe az idén, műkö­désünk biztos, szikla­szilárd. Annak ellenére, hogy a kormány súlyos Fohsz Tivadar, Horváth Tamás és Riz Levente összegeket vont el eb­ben az évben is az ön- kormányzatoktól - ná­lunk mégis sikerült megoldani, hogy ezeket a megszorításokat ne kelljen az emberekre át­hárítani. Nem lesznek elbocsátások, óvoda- és iskolabezárások. Mi­közben az országban válság, gazdasági csőd­helyzet alakult ki, a ke­rületben nyugalom van. De ami talán ennél is re- ményteljesebb, hogy a tervezett fejlesztéseink­ről sem kell lemonda­nunk. Ez az első számú bizonyítéka, hogy vál­ság idején is lehet más politikát folytatni, mint amit a kormány folytat. Rákosmente az orszá­gos zűrzavar és káosz közepette egy biztos pont. Legyünk rá büsz­kék, mert ez mindany- nyiunk közös sikere, eredménye." Végezetül a jövővel kapcsolatban Riz Levente hangsú­lyozta: azoké a jövő, akik veszik a bátorsá­got, hogy túllépjenek a múlt rossz beidegződé­sein, és nekifognak megalkotni valamit, ami előtte még nem volt. Úgy, ahogy a 48-as forradalmárok tették. Higgyük el, amit üzen a múlt, és amit bizonyít a jelen is: hogy lehet vál­toztatni. A polgármester be­széde után a XVII. kerü­leti pártok, civil szerve­zetek helyezték el a ke­gyelet és emlékezés vi­rágait az 1848-49-es sza­badságharc dicsőségét hirdető obeliszk talap­zatánál. Az ünnepi program a Vigyázó Sándor Műve­lődési Házban folytató­dott, ahol a megemlé­kezés méltó folytatása­ként Andorka Péter Üzen március című da­rabját láthatta a nagyér­demű. A szerző 2005- ben komponálta a ze­nés ünnepi játékot, amely megzenésített versekből áll, egyfajta szimfonikus rockoperai stílusban megfogal­mazva. Petőfi Sándor, Arany János, Kányádi Sándor és Wass Albert műveit a Mistrál együt­tes és a Krónikás Zene­de növendékei adták elő, közreműködött a Zeneakadémia Ifjúsági Zenekara, vezényelt Andorka Péter. A szín­házi előadás után Mengalli Gianluca mondott rövid pohár­köszöntőt. Az 1848-as hősök emlékére elhelyezte koszorúját Rá­koscsabán Alexa György, a XVII. kerület országgyűlési képviselője. Az MSZP is koszorúzott

Next

/
Thumbnails
Contents