Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-11-27 / 19. szám
Egészségügy Emlékezés az ’56-os iQakra A Péceli út és a Szabadság sugárút sarkán emelt kopjafánál emlékeztek a rákoscsabai hősökre Németh Lajosné, Kovács István és Mosolygó Marcell 'S. Km Tamás A z 1956-os forradalom és szabadság- harc rákoscsabai hőseire emlékeztek Rákoscsabán november 4-én. Önkormányzati tisztségviselők, képviselők, civilek gyertyát gyújtva rótták le tiszteletüket a Péceli út és a Szabadság sugárút sarkán emelt kopjafánál, majd a gyer- tyás menet a rákos- csaba-újtelepi Árpád- házi Szent Erzsébet Katolikus Templom falán elhelyezett emléktáblához vonult. Kovács István képviselő elsorolta annak a tizenhárom forradalmárnak a nevét, akik 1956. november 4- én Rákoscsabán szembeszálltak a hazánkba érkező szovjet elnyomókkal, valamint kiemelte Németh Lajosné (Lidi néni) áldozatos szerepét abban, hogy 2002 óta a templom falán emléktábla őrzi a hősök emlékét. Mosolygó Marcell görög katolikus lelkész beszédében felidézte 1956. november 4. eseményeit, a szovjetek Budapest elleni második támadását, és Nagy Imre kétségbeesett rádióbeszédét. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Néphadsereg egységes fegyveres testületként, egyértelmű parancs hiányában nyíltan nem állt a forradalom eszméje mellé sem október 23-a, sem november 4-e után. Igaz, a Vörös Hadsereg oldalán sem harcolt a felkelők ellen. A heroikus harcot a civileknek kellett megvívniuk, ezért döbbenetesek a veszteségről szóló - 1957-ben titkosított - statisztikai adatok: Magyarországon 1956. október 23. és december vége közötti időszakban a forradalommal kapcsolatos harcokban Budapesten 1945 fő, vidéken pedig 557 fő vesztette életét, az országban közel húszezren sebesültek meg. Miért fontos erről beszélni itt a templom falánál? - tette fel a kérdést a paróchus. Azért, mert a rendszerváltásig eltelt évtizedekben nem volt szabad beszélni sem a megnyomorított, végső elkeseredésében szabadságra vágyó milliókról, sem 1956-ról, sem az elesettekről, kivégzettekről és meg- hurcoltakról. Az iskolában az államilag meghamisított történelem- könyvekben szó sem esett azokról, akik a szent ügyért fegyvert ragadtak, hazaszeretetük, bátorságuk bizonyságául életüket, vérüket, egzisztenciájukat, egészségüket áldozták a haza oltárán - mondta Mosolygó Marcell. Az ünnepség végén Németh Lajosné és Fachet Gergő képviselő koszorút helyezett el a templom falán lévő emléktáblán, a forradalmárok hősiességére, az áldozatok emlékére gyújtott gyertyák pedig késő éjszakáig hirdették az 1956-os forradalom és szabadságharc örök dicsőségét. Márványtábla őrzi Géczi József emlékét 's. Km Tamás A Rákosmenti 56-os Alapítvány szervezésében ünnepélyes keretek között leplezték le Rákoskeresztúron, a róla elnevezett utcában Géczi József emléktábláját, akit az 1956-os forradalom és szabadság- harcban való részvétele miatt 50 évvel ezelőtt, 1958. november 11-én végeztek ki. Szelepcsé- nyi Sándor, a Rákoskerti Polgári Kör elnöke köszöntötte az emléke- zőket, majd Röthler István esztéta Géczi József mártíromsághoz vezető életútjától szóló írását lánya tolmácsolta. A márványtáblát Zsám- bokréti Zénó, az alapítvány alapító tagja, az 56-os Vitézi Rend lovagja leplezte le, végezetül Didek Melinda és Reitinder Máté előadásában két verssel tisztelegtek a forradalmár emléke előtt. Fejér Gyula önkormányzati képviselő a Rákosmenti 56-os Alapítvány, Dombóvári Csaba alpolgármester pedig Rákosmente Ön- kormányzata nevében koszorúzott az emléktáblánál, utána Géczi József özvegye, Ilonka néni és féltestvére, Kele Lajosné helyezték el az emlékezés virágait. A családtagok gondolataikban kutatva, Józsikára emlékezve a Hírhozónak elmesélték, hogy Nagy Imréék 1958. júniusi kivégzése után sem csillapodott a megtorlók dühe, a vérbíróság ítélete nyomán még nagyon sokan kerültek a bitófára. A fél évszádos történet egyes részleteit ma már a feledés homálya fedi, de van néhány momentum, melyekre soha sem tudnak megható- dottság nélkül emlékezni. Nem feledhető 1957. július 24., amikor hajnali négykor jöttek Jóskáért, a házkutatások, és a már-már tragikomikus bírósági kirakatperek. Legnagyobb fájdalmuk mégis az, hogy évtizedeken át még a kegyeleti emlékezést is elvették tőlük: a 301-es parcellában fekvő, mindig szépen gondozott, virággal díszített sírt a pártállami megrendelésre kivezényelt lovasrendőrök hosszú éveken át a lovakkal széttapostatva rendszeresen meggyalázták. Férjének az volt a legnagyobb bűne - tette hozzá Ilonka néni -, hogy Maiéter Pál futáraként a Kilián laktanya tisztjeit és sorkatonáit megnyerte a forradalom ügyének, és több teherautónyi fegyvert, lőszert szerzett a budapesti felkelőknek. Géczi József Rákoshegyen gyerekeskedett, itt járt elemi iskolába. A forradalom kitörésekor az Angyalföldi Vasszerelvény Gyárban dolgozott, és hamarosan csatlakozott a Corvin-közi fegyveresek csoportjához, majd az újpesti felkelők oldalán harcolt egészen a forradalom bukásáig. Munkahelyének párttitkára feljelentése nyomán 1957. nyarán vették őrizetbe. A bíróság első fokon életfogytiglani börtön- büntetésre ítélte, de az ügyész fellebbezett, és az ítéletet másodfokon kötél általi halálra súlyosbították. A Corvin közben is harcolt
