Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-11-06 / 18. szám

Rákosmente méltósággal emlékezett '56 bőseire Hámori József akadémikus volt az ünnepi szónok 'S. Km Tamás A z 1956-os forrada­lom és szabadság- harc 52. évfordulója tiszteletére a Rákoske­resztúri Kegyeleti Em­lékparkban tartottak koszorúzási ünnepséget október 23-án. Az ünne­pi megemlékezésen részt vett Riz Levente polgármester, Gy. Né­meth Erzsébet és Alexa György országgyűlési képviselők, vezető ön- kormányzati tisztségvi­selők és képviselők, a kerület díszpolgárai, valamint a székelyföldi Gyergyószentmiklós és Bereck települések ön- kormányzati vezetői. Közreműködött a RÁZENE Fúvószeneka­ra Dely Csaba, és a Balas­si Bálint gimnázium énekkara Bartha Lajos vezetésével. Ünnepi beszédében Hámori József akadémi­kus hangsúlyozta: 1956 forradalma és a nyomá­ban kibontakozó fegy­veres harc bebizonyítot­ta, hogy a magyar társa­dalom nemes célokért még reménytelen hely­zetben, magára hagyot- tan is képes akár a leg­nagyobb áldozatra is. A harcokban részt vett az egész magyar nép. Megrendítő és csodála­tos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, amellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hó­hér-különítményesek ellen fordult. A forrada­lom 13 napja történelmi jelentőségű volt - tette hozzá. Szabadsághar­cunk az egész világon megrendítette a kom­munista ideológiát, és a magyar forradalom melletti kiállást a tisz­tesség mércéjévé tette. Hámori József beszé­de után az önkormány­zat, pártok, civil szerve­zetek, iskolák rótták le kegyeletüket, és helyez­ték el koszorúikat az emlékmű talapzatánál. Az ünnepi program a Vigyázó Sándor Műve­lődési Házban folytató­dott, ahol átadták az 1956-os emlékplaket­teket, amelyet az önkor­mányzat az '56-os for­radalom és szabadság- harc idején a nemzet szolgálatában és a haza védelmében szerzett helyi érdemek elismeré­seként alapított. Idén az emlékplakettet Lassan György és posztumusz elismerésként Szomor Béla kapta meg. Lassan György alig múlt 20 éves, amikor ki­tört a forradalom. Októ­ber 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromá­ban. Október 24-én csatlakozott a Corvin- köziekhez, és harcostár­saival együtt több orosz tankot tett harcképte­lenné. Később csatlako­zott a Práter utcai forra­dalmi bázishoz, ahol az alakulat egyik parancs­nokává választották. Társaival kitörtek no­vember 8-án az ostrom­lott fővárosból, hogy csatlakozzanak a du­nántúli forradalmárok­hoz. A Vértes-hegység­ben csaptak össze a szovjet páncélosok tá­mogatásával érkező gyalogsággal. A hatal­mas túlerő ellenére hő­siesen harcoltak, és si­került áttörniük az el­lenséges vonalon. No­vember 4-e után úgy döntött a család, hogy elhagyják az országot. Emigrációs éveit elő­ször Ausztráliában, majd az Egyesült Álla­mokban töltötte, ahol ma is él. Az 1956-os me­nekültek egyik szerve­ző egyéniségeként a kintlévők nemzeti együvé tartozásának erősítését, életcéljának tekinti. 1990-ben Pon- grátz Gergellyel megala­kították az ’56-os Ma­gyarok Világszövetség­ét, amely összefogja az '56-os forradalom és szabadságharc nyuga­ton élő résztvevőit. Kül­földön élve is megma­radt igaz hazafinak, és rendkívüli áldozatokat is vállalva támogatja 1956 tiszta szellemisé­gének megőrzését. Az emlékplakettet - Ács Jó­zsef alkotását -, és a ve­le járó oklevelet Ra- dicsné Gébele Katalin, Lassan György unoka­húga vette át Riz Le­vente polgármestertől. A posztumusz kitün­tetett Szomor Béla társa­ival 1956. október 25-én szervezte meg Rákos­csabán a Nemzetőrsé­get. Mint egységpa­rancsnok november 4- én részt vett a Szabad­ság sugárút és Péceli út sarkán lezajlott fegyve­res harcokban. A ren­det, a biztonságot tar­tották fenn az utolsó pil­lanatig. 1956 decembe­rében sikeresen átjutott a határon, majd Új-Zé- landon telepedett le, ahol rövid betegség után 1967-ben hunyt el. Az emlékplakettet leá­nya, Szomor Andrea Ildi­kó vette át a polgármes­tertől. Az ünnepi műsorban közreműködött Koncz Gábor Kossuth-díjas, ér­demes, Jászai-díjas szín­művész, valamint az Auer vonósnégyes. Az állófogadáson Riz Levente hangsúlyozta, hogy a magyarság a leg­nehezebb helyzetből is képes talpra állni, ezért is nagyszerű nemzet a magyar. Az ötvenhato­sok tudtak élni a sza­badsággal, nem csak a láncot vetették le, és nem csak a szobrot dön­tötték le, hanem épít­kezésbe fogtak, meg­szervezték az életet, az ország működött. Ez az a szabadság ami nem csupán valamitől el kí­ván szabadulni, hanem tartalma, célja van. Ki­tüntetettjeink is ilyen emberek, akik vert helyzetből talpra álltak, akik élni tudtak a szabadsággal - hangsú­lyozta Riz Levente. A kerület vezetői együtt koszorúztak

Next

/
Thumbnails
Contents