Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-12-11 / 20. szám
2008. DECEMBER 11. lót keresünk. Ha mégis úgy lesz, ha megtörténik végre, ha netán váradal- munk teljesül, örülünk... Örülünk egy ideig. Aztán újra várunk, s kezdődik minden elölről. A bibliai értelemben vett remény többet jelent reménykedésnél, Csoko- nai-féle »csalfa vak reménynél«! Ez olyan, mint a horgony! Bizonyos és erős. Istentől kapott és elfogadott ponthoz kapcsolt várakozás, melyben kitartás van. Erre várni öröm. Nemcsak a megérkezés, hanem az oda vezető út is öröm. Ilyen értelemben reménykedünk Jézus eljövetelében, visszajöttében, abban, hogy a Menny valósága megmutatkozik teljességgel - amit most még »csak« hiszünk, az tapasztalható valóság lesz! És addig is: mindent, mindent Isten kezéből várva, Tőle elfogadva, Neki hálát adva élünk át. Amíg várunk a buszra - gondolkozzunk el! Mit várunk? Ha az meglesz, akkor mi lesz? Mi lesz tőle? Boldogabb leszek? Boldog vagyok-e egyáltalán? Kitől, mitől várom a boldogságom? A busz megjön, az élet megy tovább. Vége a szünetnek? Vajon mikor állunk meg legközelebb - csak úgy, gondolkozni önmagunkról, életünkről, boldogságról, várakozásAdvent Sóskúti Zoltán ról, halálról, félelmekről, örömökről.,.? Szükségünk van csendre. Ünnepi csendre! Isten várja a csendet, hogy te figyelj, s Ő beszéljen, neked, úgy legbelül, hogy átéld az Úr szeretetét, hogy végre figyelj rá... Mert Isten is vár, egy szóra, várja a válaszodat, vár téged...!" Nagycsaládosok adventi készülődése A Nagycsaládosok Egyesülete november 29-én tartotta immár hagyományos adventi kézműves-foglalkozását a Rákoscsabai Művelődési Házban. Thur- zó Anna, az egyesület elnöke örömmel újságolta a Hírhozónak, hogy tíz évvel ezelőtt tartották első közös kézműves-foglalkozásukat, és azóta minden év végén találkoznak, hogy együtt készülődjenek a közelgő ünnepekre. „Idén is sok család látogatott el a művelődési házba, közel százan vettek részt rendezvényünkön, az egyesületünk tagjain kívül szeretettel fogadtunk mindenkit, aki eljött közénk. Úgy látszik egyre több családnál felértékelődik a saját maga által létrehozott ajándékok szépsége, meghittsége, fontossága. Az idén különféle asztali díszeket, adventi koszorúkat készítettünk, miközben a felnőttek meséltek, felelevenítették a gyerekeknek a régi hagyományokat, ők pedig cserébe énekeltek, karácsonyi verseket szavaltak." -' számolt be Thurzó Anna, a nagycsaládosok ösz- szejöveteléről. A közös Mikulás ünnepség után, karácsonyi ajándékként nyolcvan darab kedvezményes jegyet biztosítanak a családoknak á december 27-i Gőzön Gyula Kamaraszínház Diótörő előadására. Koszorúsáé Tóth Katalin képviselő és az Egyesült Vegyi Művek adományának köszönhetően csomagot osztanak a rászoruló családoknak. A kerületi Ka- ritasszal közösen sütnek mézeskalácsot a Pesti úti Idősek Otthona lakóinak, valamint öt csomag készítésével részt vesznek az Angyali Csomagküldő Szolgálat akciójában. A karácsonyt megelőző négy hétben, advent idején a leghosszabbak az éjszakák, ebben az időszakban úgy tartották, aki András napján párnája alá egy férfi ruhadarabját teszi, álmában meglátja leendő párját. Erdélyben viszont ebben az időszakban a gonosz szellemek öltenek alakot, s a házakba lopózva igyekeznek rontást hozni az ott lakókra, így reggelig minden ajtót és ablakot zárva tartottak. Az Alföldön a hajnali mise harangszójára a lányok mézet és cukrot ettek, hogy magukhoz édesgessék a kiválasztott férfit. Salgótarján környékén az a hír járta, advent idején tüzet lehelő emberek járnak az éjszakában, s ellenük az egyetlen védelmet a rózsafüzér jelenti. Az évszázaAdventi hagyományok dokkal ezelőtti pogány hitvilágban szintén a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni, legtöbbször szent növényeik segítségével. Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent, minden napon kinyitottak egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből ma már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek. Másik szokás az adventi koszorú készítése. Az első ilyen koszorút Johann Hinrich Wiehern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette fából, amelyre 23 gyertya került, ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta. Ma már szerte a világon az ünnep kellékévé vált az adventi koszorú, de már csak négy gyertyát szokás a koszorúra tenni. „Isten várja a csendet, hogy te figyelj, s Ő beszéljen, neked”
