Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-10-22 / 17. szám
1956 2008. OKTOBER 22. „Fényévekre vagyunk 195B szellemétől és erkölcsiségétől” Interjú Pápay Antal nyugalmazott közlekedésmérnökkel 9 "is. Horváth Tibor P ápay Antalt sihe- derként érte el 1956 őszének vihara, keresztúri gimnazistaként meglehetősen izgalmasan teltek számára a forradalom első napjai. Erről beszélgettünk a ma már Rákosligeten élő nyugalmazott közlekedés- és gazdaságmérnökkel.- Hogyan csöppent bele az események sűrűjébe?-1956 őszén kezdtem meg tanulmányaimat a Fürst Sándor Gimnáziumban. Október 23-án este, kézilabdaedzés közben jutott a tudomásomra a hír, hogy a belvárosban kitört a forradalom. Másnap közölték velünk az iskolában, hogy elmarad a tanítás.- Mivel töltötte ki a nem várt szünidőt?- Az első dolgom az volt, hogy teherautóra pattanjak az Elágazáson, hogy a városba jussak. Az Orczy térnél fegyvert kaptam és mellé a használati utasítást. Nem sokkal ezután orosz tankokkal találkoztunk a mai Fiumei úton. Ellenük a- zonban csak a páncélököl volt javallott, ezért útba ejtettük a gödöllői fegyverraktárt. 1 - Feltételezem, hogy nem volt gazdátlan ez a létesítmény...- Civil ruhás emberek őrizték, akik nem sorkatonák voltak, hanem valamilyen „kőkemény baloldali" csapat. Leszállítottak minket a teherkocsiról, és feltett kézzel átkísértek a rendőrkapitányságra.- Itt a szokásos procedúrában volt részük?- Igen. Orral, széttett lábbal és kézzel a falhoz állítottak minket. Az egyik társamba akkorát rúgtak, hogy eltört a bokája. Ezt követően fogdába kerültünk, október 25-ét ott töltöttük, majd éjfél körül kiengedtek minket. Ez az időpont bizarr volt ahhoz, hogy a szabadulást jelentse, tartottunk a statáriumtól. Egy rabomobil elvitt minket a szolnoki páncélos laktanya fogdájába, még 26-án is itt voltunk. A fogdaőr kíváncsian faggatott minket a pesti helyzetről, de mi sem tudtunk sokat. Másnap piros- fehér-zöld zászlóval ékesített teherautók vették körbe a laktanyát.- Ez jó jel volt.- Mindenképpen. Jó hatással voltak a laktanya parancsnokára is, aki korábban fasiszta hordaléknak nevezett minket, ugyanis leesett róla a vörös csillagos jelvény, a helyébe nemzeti trikolór került.- A kommunisták személyiségfejlődése igen látványos, hiszen különös anyagból lettek gyúrva...- Ezt megtapasztaltuk nála is, hiszen így szólt hozzánk: „Uraim, önöket a dolgozó nép kiszabadította!" Láttam benne lobogni a progresszió lángját.- Kik tartottak önnel a XVII. kerületből?- A Vince testvérek, Ferenc és József, Tövisi Béla, aki a hajdani Maros-mozi főnökasszonyának volt a fia és Bartha Tibor, aki fölöttem járt néhány évvel a Fürstben.- Milyen volt a visszaút?- A teherautó a kérésünkre megállt Gödöllőn, hiszen el kellett tüntetnünk a nyomokat. Összegyűjtöttük az ösz- szes jegyzőkönyvet, s egy hatalmas „szalonnasütést" rendeztünk. Ennek köszönhettük, hogy nem volt velünk szemben retorzió a szabadságharc leverése után.- Milyen látvány fogadta hazaérkezésekor?- A Csabai út és a Pesti út kereszteződésénél állt egy 75 mm-es ágyú, amely várta a szovjet tankokat. Pont ott borult föl a minket szállító teherautó, s az egyik srácnak megsérült a gerince. A helyiek majdnem hajba kaptak azon, hogy ki gondozza. Ekkora volt a közösségi szellem és a szolidaritás '56-ban! Azóta sem tapasztaltam ilyet. A Szabadság sugárúton a forradalmárok megtámadtak egy tankot, amely válaszként belelőtt a templom ajtajába. Ezután felgyújtották a járművet. A városszéli telep fölött egy helikoptert is sikerült leszedni.- November 4-én aztán eldőlt a harc kimenetele.- Sajnos igen. 1957 elején a magyartanárunk, Mahács Lajos íratott velünk egy dolgozatot „Hogyan látom az októberi eseményeket?" címmel. Emiatt Kistarcsára vitték. Végtelen szeretettel emlékezem rá! 1957. október 23-án a negyedikes gimnazisták kezdeményezésére fekete nyakkendőben jelent meg minden fiúdiák. Ebből hatalmas botrány lett volna, ha az igazgató- helyettes nem küld haza minket azonnal.- 1957-re rányomta szégyenbélyegét május 1- je megünneplése.- Az „ünnep" előtt egy nagy kalapból sorsolták ki a felvonulókat. Akkori osztálytárs- nőm, későbbi feleségem, nevét kihúzták, így kénytelen voltam vele tartani. Megdöbbentő volt a megjelent tömeg éljenzése, és iszonyú kontrasztot jelentett '56 emelkedettségéhez képest. Magyarország kétarcúságával itt szembesültem először. Jelenleg is fényévekre vagyunk a Forradalom szellemétől és erkölcsiségétől.
