Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-10-09 / 16. szám
Kultúra 2008. OKTÓBER 9. Hóhér, Higyázz! Wittner Mária Rákosmentén ■<&. Kili Tamás W ittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, egykori halálraítélt Rákosmentére látogatott szeptember 24-én, ahol két helyszínen is szerveztek számára programot. A Fidesz országgyűlési képviselőjét délután a Zrínyi Miklós Általános Iskola látta vendégül, ahol Petrőczy Tibor igazgató és Csehi András magyar-történelem szakos tanár társaságában felső tagozatos diákoknak tartott beszámolót 1956- ról és a börtönévekről. Este a Vigyázó Sándor Művelődési Házban a Hóhér vigyázz! című filmet vetítették, utána ismét Csébi András moderálta azt a beszélgetést, amelynek a nézők is aktív részesei lehettek. A rendezvényen Janikné Megyeri Rita vállalta a műsorvezetői tisztet, aki egyben a fő szervezője is volt az eseménynek. A sors különös fintora, hogy még élünk, de a történelmünket már meghamisítják hangsúlyozta Wittner Mária, ezért van különösen nagy szükség ezekre a beszélgetésekre. A forradalomhoz vezető közvetlen előzmények kapcsán elmondta, hogy alapos indok vezette az emberek tömegét az utcákra 1956. október 23- án. A társadalom széles tömege rettegett az ÁVH-tól, a lefüggöny- zött „meseautóktól", az éjszakai „csengőfrász'' folyamatos félelemben tartotta az embereket. A Magyar Rádió ostromakor állt be a felkelőkhöz, itt a fegyverek betárazását bízták rá, majd a Corvin közben a sebesültek elszállításánál segédkezett. Később csatlakozott a Vajdahu- nyad utcai csoporthoz, akikkel fegyveres összetűzésekben is részt vett. Ötven év telt el azóta, de ma sem tud meghatottság nélkül beszélni élete talán legmegrázóbb élményéről, Hav- rila Béláné Sticker Katalin tragédiájáról. Együtt harcoltak a pesti utcákon, majd a forradalom Wittner Mária leverése után mindketten disszidáltak. Kati barátja hívta haza őket, mert azt hallotta, hogy Kádár János minden hazatérőt kegyelemben részesít. Az oroszbarát rezsim azonban nem tartotta be az ígéretét, 1957-ben mindkettőjüket letartóztatták. Még az ítélethozatal előtt megpróbálták beszervezni, ám ő ellenállt. A vérbíróság „az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli, meg nem állapítható gyil- kössági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás" vádjával mindkettőjüket halálra ítélte. Hosz- szú hónapokat töltöttek együtt a siralomházban, egészen addig, amíg Katit 1959-ben kivégezték. Fiatal korára tekintettel Wittner Mária ítéletét 1959-ben életfogy- tiglanra mérsékelték, 13 évi rabság után 1970 márciusában szabadult nemzetközi nyomásra. Wittner Mária itt még visszautalt a bírósági ítéletek indoklására, amelyekben szinte kivétel nélkül minden elítélt esetében szerepelt a „fegyveres rablás", mint a vádpontok egyike. „Az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés" vádja ugyanis nem volt elég, mert esetleg még szimpátiát is kelthetett a közvéleményben. A fegyveres rablás vádponttal próbálták meggyalázni a forradalom tisztaságát, pedig ez nem állta meg a helyét, mert hiába a százszámra betört kirakat, senki sem nyúlt semmihez. Hangsúlyozta, hogy szabadulása után sem értek véget a megpróbáltatások, még a takarítói álláshoz is erkölm — 19 A képviselő Petrőczy Tibor és Csébi András társaságában esi bizonyítványt kértek tőle, folyamatosan megfigyelték, fiát az iskolában számtalanszor megalázták. A harcok során megsebesült, két gránátszilánk fúródott a hátába, amelynek akkor és a későbbiek folyamán sem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert fájdalmai nem voltak. A vándorló szilánkok azonban elérték a gerincét, műtét után, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett. A Hóhér, vigyázz! című portréfilmben Siklósi Beatrix és Matúz Gábor nem szokványos módon örökítették meg az egykori forradalmár, majd halálraítélt életét és gondolatait. A filmben megszólalnak azok a ma is élő apácák, akik a hatéves Wittner Máriát hajdanán gondozásukba vették. Visszaemlékezik a közös megpróbáltatásokra egy korábbi cellatárs, és több mint fél évszázad elteltével a főszereplő ismét lejut a Képviselői Irodaház alagsorába, ahol 1956-ban fogva tartották. A felkavaró alkotás különlegességéhez hozzájárul, hogy időnként feltűnik benne Wasz- lavik „Gazember" László is, aki hol valamelyik börtönben, hol egy akasztófa árnyékában muzsikál. Végigkíséri a főszereplő sorsát, tangóharmonikájával ösz- szekötve a XX. század harmincas éveit az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakával, valamint a vérbe és gyalázatba fojtott ötvenedik évfordulóval.
