Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-08-28 / 13. szám

Rákoskert 75 éves 18 Augusztus 16-án kerü­letünk adott otthont a „Kert" Nevű Telepü­lések Szent István-na- pi Ünnepének abból az alkalomból, hogy Rákoskert idén 75 éves. A nagyszabású rendezvényen kilenc település/település- rész vett részt. Varga Orsolya ____ D ebrecen írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Deb­recen neve a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben Debrezun alakban. Két­szer is az ország főváro­sa volt, itt mondták ki a Habsburg-ház trónfosz­tását is. A XVII-XVIII. században a hosszan el­nyúló telkek hátsó ré­szén szőlő- és gyü­mölcskertek voltak. A lakosság növekedésével egyre kisebb területre szorultak vissza a ker­tek, és az újabb utcák nyitásával lassan be­épültek, így a város ár­kán túl létesítettek meg­felelő területet a sző­lők, gyümölcsösök és veteményesek számá­ra. így alakultak ki a várost övező kertsé- gek. Csapó- és a Homokker a XX. század elejéret teljesen beépült. Csapókért A Csapó utcai kapun kívül lévő kertnek is említették. 1675-ben osztották fel szőlő és gyümölcsös céljára a ho­mokdombos területet. Ma már belterületnek számít. Homokkert A Homokkert a XVII. század közepén keletke­zett a város déli részén. Régebbi neve Szent Anna-i, vagy boldogfal­vi kívüli kert volt. Erdőkertes A terület évszázadokig legnagyobb részben a Váci Püspökség, kis­mértékben a veresegy­Kertek története Összeállítás a kilenc település históriájából házi gazdák birtoka volt. 1956-ban a telepü­lés Erdőkertes néven önálló községgé alakult. A település 1928-ban épített római katolikus temploma Budapest környékén az egyetlen, tiszta Bauhaus stílusban épített templom. Erdőkertes természeti értéke a Reveteki láp, amelynek tőzegpáfrá- nyos-rostostövű sásos rekettyés fűzlápját 2003- ban fedezték fel, és kér­ték a terület védetté nyilvánítását. Érsekvadkert Az Érsek előtag a hely­ség egykori birtokosára, az esztergomi érsekre utal. 1227-ben az okle­velek az esztergomi ér­sek itteni vadaskertjét említik. A római katoli­kus plébánia 1223-ban nyérmező-major, Esz- tergom-Tábor, és Szent István városrészekből szerveződött össze. Itt található Esztergom re­pülőtere is. Később har­cászati lőteret alakítot­tak itt ki a Monarchia számára. Az 1890-es években az üveggyárat a katonai kincstár vette át, és átalakították kato­nai táborrá. Az épülete­ket raktárnak, barakk­nak használták. 1938- ban a Szent István jubi­leumi év alkalmával a terület összefoglalóan az Esztergom-Szentist- vánváros nevet kapta, majd Esztergom-Kert- városra változtatták ne­vét. A városrész határá­ban van a megye egyet­len látogatható barlang­• Érsekvadkert re alapozták a szesz- gyártást. Gazdag állat- és nö­vényvilág népesítette be a vidéket, de a vadászok legkiváltképp a fácánok sokasága miatt kedvel­ték. 1910 körül lóvonta- tású iparvágányok há­lózták be a területet, A mai néven jegyzett Fá­cánkert 1936. október 1- jén Simonmajor és Fá- cánkert-puszta egyesíté­sével jött létre. Rákoskert A mai Rákoskert terüle­te Rákoscsabához tarto­zott valószínűleg már az Árpád-kortól kezdve. 1312-től majdnem a tö­rök hódoltság végéig a ——Erdőkertes Esztergom-Kertváros v ‘•'1 Budapest-Rákoskert DebrecerrCsapókert-Homokkert 'v\r Fácánkert u I k Szolnok-Kertváros XT Soltvadkert l > már fenn­állt, a mostani temp­lom azonban csak 1743- ban épült. A lakosok hi­telszövetkezetet tartot­tak fenn és két gőzma­lom is működött, amelynek nyomán a mostani malomipar fej­lődött ki. Esztergom­Kertváros A mai Esztergom-Kert­város Nixbrót-dűlő, Ke­ja, a Sátorkőpusztai- barlang. Fácáokert A Tolna megyei telepü­lés az ősidők óta lakott volt. Az egykori Fácánkert- puszta a grófi kastély köré települt, amelyet 1904-1907 között építte­tett Festetich gróf. Fő­ként ipari növényeket termeltek a birtokon er­Széchyek, közben 1535- től három évig Wer­bőczy István is birtokol­ta a falut. A törökök elle­ni felszabadító harcok­ban, annyi más magyar település sorsában osz­tozva Rákoscsaba is el­néptelenedett. 1715-től a Laffert bárói családé lett a falu. Az új tulajdonos a felvidékről szlovákokkal telepítették újra a közsé­get, akik új arculatot ad­tak a falunak. A legen­dák szerint a sokak által látogatott és híres Ku­corgó csárdában az al­földi betyárok, köztük Rózsa Sándor is gyakran megfordult. A terület tu­lajdonosa, Schell báróné az 1920-30-as fordulóján elhatározta, hogy a mai Rákoskert helyén fekvő birtokot felparcellázza és a kialakított házhelye­ket eladja. A vasútállo­más helyére Füredi Fe­renc tett javaslatot, ahol megépülése után, 1933 végétől megállt a vonat. Soltvadkert A várost 1900-tól neve­zik Soltvadkertnek, előt­te Vadkert volt a neve, amely az itteni erdők- mezők egykori gazdag állatvilágára utal. A bo­rászok és borbarátok ál­tal alakított Krämer Fü- löp Borlovagrend tagjai a hagyományok ápolá­sán túl a vadkerti borok jó hírének öregbítését vallják szívügyüknek. Az egyik legszebb köz­épület a volt Lukács kú­ria, a mai városháza, amely az 1820-as években épült, s jelenlegi formá­ját 1994-ben nyerte el. Szolnok­Kertváros A terület már az őskortól lakott volt. 1075-ben em­lítik először I. Géza garamszentbenedeki alapítólevelében, Zou- nok alakban. Nevét felte­hetőleg ispánjáról kapta. 1562-ben itt épült fel az ország első állandó Ti- sza-hídja. Itt másolták az egyetlen Magyarorszá­gon készült török kóde­xet. A városban sóhiva­tal és harmincadhivatal működött, az Aranybul­la rendelkezésénél fogva a török hódoltságig az ország egyik fősóraktára itt volt. Szolnok-Kertvá­ros területe a Tisza bal partján helyezkedik el, közvetlenül az árvízvé­delmi töltés szomszédsá­gában. Mély fekvésű te­rület, mely csak az ár­mentesítés után, a XX. században épült be.

Next

/
Thumbnails
Contents