Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-01-24 / 1. szám
Magyar Kultúra Napja Katona Piroska emlékkiállítása A Csekóban a díszlet- és jelmeztervező művész alkotásainak bemutásával ünnepelnek ■JS- Szabó Anikó A Csekovszky Árpád Művelődési Ház és a Diadal Úti Általános Iskola közösen szervezett rendezvényt a magyar kultúra napja tiszteletére. Január 18- án Katona Piroska díszlet- és jelmeztervező emlékkiállítása nyílt meg. Dévényi Gáborné, a művelődési ház igazgatónője és Olejnik Ilona, az iskola igazgatónőjének köszöntőit követően Piláth Károly ön- kormányzati képviselő, az oktatási és kulturális bizottság elnöke mondott ünnepi köszöntőt. „Bár a magyar kultúra napja nem piros betűs ünnep, 1989. január 22. óta emlékezünk meg a Himnusz megírásának időpontjára, és különböző rendezvények emlékeztetnek évszázados hagyományainkra, értékeinkre" - mondta. Faltisz Alexandra grafikusművész megnyitóbeszédében bevallotta, hogy bár személyesen nem ismerte Katona Piroskát, művei alapján mégis úgy érzi, jól ismeri a művészt, életében barátság szövődhetett volna köztük. Rajzai nemcsak nagy szakmai tudásról, a kortörténet ismeretéről és harmóniáról árulkodnak, hanem azt is felfedik, hogy Piroska szigorú volt önmagához és munkatársaihoz, mindig a maximumot követelte. 1959-től, a Magyar Filmgyártó Vállalatnál dolgozott jelmeztervezőként, egészen haláláig. Filmgyári munkái és televíziós filmjeinek terveiből kiemelkedik A beszélő köntös, a Szerelem, A Tenkes kapitánya és A fekete város, amely forgatását a helyszíneken végigkísérte. Mindig igyekezett jelen lenni a forgatáson, ahol a színészek életet leheltek ruháiba. Keze nyomán szinte ta- pinthatóvá váltak a korok, hangulatok, ízek, illatok és sorsok. A megnyitóbeszéd után Katona Piroska özvegye, Tarbay Ede lépett a színpadra, aki feleségével való, tulajdonképpen XIX. századi stílusú megismerkedésének történetét osztotta meg a közönséggel. A rendezvény végén Bana Roland nyolcadikos tanuló vetítését tekinthették meg a résztvevők, amikor is a vetítővásznon kiderült, hogyan keltek életre Katona Piroska rajzai. Az aulában kiállított rajzok és életnagyságú ruhák megtekintése után állófogadáson vehettek részt az érdeklődők. A100 eves város - Gyergyószentmiklós 'S. Kili Tamás A 100 éves város címmel a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság tagjainak Gyergyószentmiklóson bemutatott alkotásaiból, valamint Fejér Gyula gyergyószent- miklósi fotóiból összeállított kiállítás nyílt január 12-én a Rákoshegyi Közösségi Házban. A magyar kultúra napja alkalmából megrendezett tárlat megnyitóján Szabó Katalin intézményigazgató bevezetője után Riz Levente polgármester mondott köszöntőt, közreműködött a Testőre vonósnégyes. Riz Levente kifejtette, hogy Gyergyószentmiklós most a közös neSalamon György: Régi kút lebb hozza egymáshoz az embereket, sokkal inkább figyelnek egymásra, talán kevésbé jellemző az önzés, mint idehaza. Sok mindent kap ott az ember, amit aztán hazahoz, és abból táplálkozik a következő utazásig, de a kapcsolattartás fontos az ott élőknek is: érezzék, hogy nincsenek elhagyva, az anyaország odafigyel rájuk. A megnyitó alkalmat teremtett a gyergyó- szentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör antológiájának bemutatására is, az összekötőszöveget Röthler István kiadó-szerkesztő, a verseket Kántor ]udit színésznő mondta el. A kiállítás február 6- ig tekinthető meg. Piláth Károly évszázados hagyományainkra emlékeztetett vezőnk, a ház mindkét terme Rákosmente testvérvárosáról szól. A tragikus sorsú népszavazás után különösen fontos ez a kapcsolat, sokkal több energiát és odafigyelést kell fordítani a határon túli magyar kapcsolatainkra, az ott élő emberekre. Ennek egyfajta eszköze volt, hogy a XVII. kerületben alkotó képzőművészek tárlata, valamint Erőss Zsolt fantasztikus kiállítása megjárja Gyergyó- szentmiklóst. A nepáli Himalájában levő Dhaulagiri 8167 méteres csúcsát megmászó sportember fotókiállítása egy önkormányzati döntés alapján, állandó tárlatként végleg ott is maradt az erdélyi városban. A polgármester hozzátette: Gyergyó nem csak az önkormányzatnak, hanem neki és Fejér Gyulának is fontos, hiszen magánemberként mindketten rendszeresen járják Erdélyt. Az ott élő magyarság kisebbségi sorsa köze
