Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-04-10 / 6. szám

Kultúra 20 HS* JÉus-passiú a Sort N-tempMia A Bartók zeneház és a Gázon közös produkciója 15 éves születésnapját Í&. Szakács Zsuzsa M árcius 30-án foly­tatódott az az ün­nepségsorozat, amely előző nap délelőtt kezdő­dött Rákoshegyen, a Szent István téren, ahol Erdő Péter bíboros, prí­más, Esztergom-buda- pesti érsek felavatta Ba­busa János alkotását, II. Já­nos Pál pápa ember­nagyságú szobrát. A szoboravatás más­napján a Rákoshegyi Bartók Zeneház és a Gózon Gyula Kamara- színház közös produkci­ójaként a madárdombi Szent Pál katolikus templomban hallhattuk Johann Sebastian Bach Já- nos-passióját, amely az evangélium alapján állít­ja elénk Krisztus szenve­déstörténetét és halálát. A barokk passiók legna­gyobb műremekei közé tartozik Bach alkotása, a János-passió, amelynek bemutatója Lipcsében, 1724 nagypéntekén volt. A passió mindörökre a szenvedő és harcos em­ber eszményének emlék­műve. A koncertet a Lu- theránia Énekkar, vala­mint a Weiner-Szász Ka­maraszimfonikusok kö­zös előadásában hallhat­tuk, szólót énekelt Ber- czelly István, Kertesi Ing­rid, Bokor Jutta, Marosvári Péter és Tóth János Kamp Salamon vezényletével. A rendezvény fővédnöke Riz Levente polgármester volt, az előadást Snell György plébános, Alexa György országgyűlési képviselő, valamint Bar­na Andor, Bényi Zsolt, Fej­ér Gyula, Nagy Anikó és Piláth Károly képviselő tá­mogatták. ünnepelte a ■&. Horváth Tibor A dzsessz népszerű­sítése, az ütőhang­szeres kultúra megis­mertetése és fejlesztése érdekében végzett tevé­kenység tette országosan és nemzetközileg is elis­mertté a Dózsa Művelő­dési Házat. A Jazzpresso szülőatyja és házigazdá­ja, Martonosi György a ne­ves zenészek mellett le­hetőséget biztosít a fiatal tehetségeknek is. Az el­múlt tizenöt évben több mint 1200 művész lépett fel a dzsesszklubban, a teljes magyar zenészkör számtalan külföldi sztár­ral egyetemben. A március 30-i koncer­ten az autentikus zene és a fúziós dzsessz egyéni ötvözetét játszó Kalengo zenekar lépett fel. A mű­sor nevének Ethnic Groove szójátéka ennek Jazzpresso Martonosi György az etno zenei és ritmus­világnak a mai hangzás­ban való megjelenésére utal, ami a megszólalás sajátos atmoszféráját ad­ja. A zenekar a nevét egy kelet-afrikai „beszélő" dobról kapta. Az ősi kalengo dobbal, különle­ges akusztikájának be­szédszerű hangja miatt, üzeneteket tudtak továb­bítani. Száz éve született Laborcz Ferenc szobrászművész 1908. április 14-én szüle­tett. Ifjúságát a Wekerle- telepen élte. Ott járt ele­mibe, polgáriba, onnan járt faszobrászatot tanul­ni. Majd az Iparrajz isko­la, Iparművészeti Főis­kola és Képzőművészeti Akadémia volt a tanul­mányok sora. 1942-ben 8 hónapot ösztöndíjasként Rómában töltött. Alkotó évei Rákos­hegyhez kötődnek, itt élt 1943-tól a haláláig,1971- ig. A háború alatt is min­tázott, életnagyságú Hu­musz szobrán dolgozott. Közben feleségével, édesanyámmal a Rákos­hegyi Kaszinó udvarán összegyűjtött, őrzött munkaszolgálatos fog­lyoknak ételt főztek, és folyamatosan szervezték a menekülésüket. Aktív gondolkodó ember volt, fegyelmezett rendben építette művészeti vilá­gát. Rögtön a háború be­fejezése után, 1945-ben már kiállítást rendezett Rákoshegyen, az akkor üresen álló villában (Bél Mátyás u 40.). Hitt a jobb világ beköszöntében. Fi­atal volt, lelkes, óvta az értékeket. Próbálta meg­menteni a Vigyázó Mau­zóleumot. Szívesen részt vállalt a közösségért, emlékszem egyszer sza­kadt kabátban jött haza, kutyák támadták meg, amikor este élelmiszerje­gyet vitt a rászorulók­nak. Czimra Gyula festőmű­vész személyében igaz barátra lelt, ő akkoriban jött meg Párizsból. Mindketten benne vol­tak a XX. század élő mű­vészeti vérkeringésében. A művészetről beszél­gettek, közös álláspont­juk volt a lényeglátó kompozícióról, az egy­szerűsítésről. Apám tanított Pesten, a Dési Húber Esti Iskolá­ban szobrászatot, 1949- től haláláig. A plasztiká­val foglalkozó, szabad­gondolkodású, felnövő generáció az ő útmutatá­saival indult. Nagyon szeretett a tanítványai között lenni. Apámnak szent volt a napi beosztása: hatkor kelés, torna, reggeli, séta, 8-12-ig alkotás a műte­remben, délután szak­mai tevékenység. 17-20- ig a Désiben tanított. Eszerint élt 30 éven ke­resztül. Vallom, a sza­badság a fegyelemmel kezdődik. A kis bronzszobrai e- szendái voltak a nagy műveknek. Ha megbí­zást kapott ezek közül választott. 1971-ben au­tóbalesetben hunyt el. Pályáján a költői realiz­mustól eljutott a szabad formavilágig, példa rá a „Plasztikus fal". Felesé­ge 1998-ban hunyt el. Ő volt a család támasza és fenntartója, nélküle az életmű nem jött volna létre. A monográfiát évekig gyűjtötte, végül halála után Flóra és férje adta ki. Laborcz Monika

Next

/
Thumbnails
Contents