Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-03-27 / 5. szám
Hitelet 2008. MÁRCIUS 27. 11 Böjté Csaba atya ligeten misézett „Egy nagy fa szeretnék lenni, amelyre az ég madarai leszállhatnak, ha elfáradnak" Böjté Csaba ferences szerzetes celebrált misét a hívőkkel zsúfolásig megtelt rákosligeti katolikus templomban március 9-én. Csaba testvér a mintegy két órán át tartó mise és kötetlen beszélgetés után is a fáradtság minden jele nélkül állta a Hírhozó kérdéseit. 'S. Kiu Tamás ___ • • O nt a dévai gyerekek megmentő]éként ismerte meg a világ. Milyen előzmények vezettek az első árvaház megnyitásához?- A kilencvenes évek elején, a kommunista ipar összeomlásakor kerültem Dévára, amikor már nem kellett sem vasipar, sem szénipar. Nicolae Ceausescu román Ruhr-vidékként emlegette Hunyad megyét, a rendszerváltás első éveiben azonban az üzemek, gyárak leginkább csak egy ócskavastelepre hasonlítottak, köröttük fantomblokkokkal, ahol munkanélküliek tízezrei tengették sanyarú életüket. A létminimum alatt élő családok szétestek, gyerekek százai kerültek az utcára. Először csak egy-egy ebédre hívtuk meg ezeket a gyerekeket a dévai kolostorba, aztán tábort szerveztünk, végül jött az ötlet, hogy szervezzünk éves tábort, így aztán most már tizenhetedik éve mind csak táborozunk. Voltak gyerekek, akik maguktól jöttek, sokat hoztak a környékbeli plébánosok, de sajnos arra is akadt bőven példa, hogy az anya hozta el hozzánk a gyerekeit. Panaszkodott, hogy nincs munkájuk, a férje mindent elivott, felélték mindenüket, hát persze, hogy segítettünk. Olyan is megtörtént, hogy éjszaka, titokban szöktek be a menhelyre, csak reggel vettük észre, hogy többen lettünk. Millió oka van annak, hogy a szülő már nem tudja ellátni a rá háruló nevelői terheket, nem törődik, nem foglalkozik a gyerekkel, de a föld is gazossá válik, ha nem művelik. Erre szoktam mondani, hogy a szántóvető sem kiabál és ostorozza a földet, ha nem terem, hanem jól meg- ganyézza, és kemény munkával felszántja. így szaporodtunk, hamar kinőttük a dévai házat, és ma már ott tartunk, hogy 1500 gyereket gondozunk.- Hány árvaházat működtet összesen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány?- Én inkább úgy mondanám, hogy Gyermek- védelmi Központok. Vannak bentlakó és napközi otthonok, az ellátás mindkettőben ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy a napközisek esténként hazajárnak valamelyik rokonukhoz aludni. Mindig azt hangsúlyozom, hogy én egy nagy fa szeretnék lenni, olyan fa, amelyre az ég madarai leszállhatnak, ha elfáradnak. Ha gondolják fészket is építhetnek maguknak, aztán ha jónak látják szárnyat bontanak és továbbrepülnek. Ma már negyvenkét ilyen kisebb-na- gyobb fa áll rendelkezésre, ebből tizenhárom olyan, ahol fészket is rakhatnak az ég madarai.- Hogy áll a magyarországi ottlwn építése?- Nemrégiben Erdő Péter bíboros keresett meg azzal a kéréssel, hogy a Szent Ferenc Alapítvány lelkületével, szellemével Magyarországon is létesítsünk egy .„erdélyi házat". Szerencsére a missziós nővérek segítettek, felkínáltak részünkre egy 3 hektáros területet Csobánkán, romos épületekkel, amelyek használati jogát száz esztendőre kaptuk meg. Hozzáláttunk a javítgatásokhoz, és szépen haladtunk az építkezéssel, az engedélyek is rendben vannak. A magyar állammal abban próbálunk megegyezni, hogy kollégiumot is létrehozhassunk a területen. Az az elképzelés, hogy létrehozzuk ott az élet házát fiatal, otthontalan házasok részére.- Az elmúlt közel két évtizedben több ezer gyermek fordult meg az alapítvány intézményeiben, és bizonyára mulatságos és tanulságos esetek is akadtak bőven. Megosztana egyet velünk?- Ötödikes korában került hozzánk egy kislány, és nagyon rosszul tanult, még a szorzótáblát se tudta. Nyolcadikos volt már, amikor felhívott az osztályfőnöke, hogy sajnos a gyereknek osztályt kell ismételnie. Nagyon szégyelltem magam, mert mégis csak a gyermekemről volt szó. Tudom, furcsán hangzik ez egy pap szájából, de van, aki a test és a vér kívánságából lett szülő, én meg Isten akaratából lettem az, mint ahogy József is Isten akaratából vált Jézus nevelőapjává. Szóval azt találtam ki, hogy magammal viszem a kislányt egy jó hosszú útra, aztán majd menet közben megbeszéljük a dolgokat. Próbáltam rávezetni, hogy miért is van szükség az iskolára, a tudásra, ő pedig nem szólt egy szót sem. Mikor megkérdeztem mire gondol most, azt felelte: számolom a vonalakat az út közepén, már háromezerötszáznál tartok. Ezt akkor komoly kudarcként éltem meg de az élet megtanított, hogy soha ne várjunk azonnali sikereket, mert ékes bizonyságul a kislány ma már pszichológia szakon a kolozsvári egyetem utolsó éves tanulója. Böjté Csaba ferences rendi szerzetes 1960-ban született Kolozsváron, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentó' szervezet célja az Erdélyben embertelen körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Böjté Csaba és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően mára már több száz gyermek nevelkedik az intézmény valamely otthonában. Édesapját egy verse miatt a Ceausescu-rezsim alatt börtönbe zárták. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. A félárván maradt gyermek, majd később ifjú sokszor haraggal gondolt erre az eseményre. Mégis alapvető élmény volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben lakozik, hanem a tudatlanságban, és a sötétséget csak úgy lehet eloszlatni, ha fényt és bölcsességet viszünk az emberek szívébe.
