Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-11-08 / 18. szám
Kultúra Tizenkét dühös ember a Gúzonban A színészek hitelesen tolmácsolták azt a metamorfózist, amely végbement a társaságon Selmeczi Roland, a 8. esküdt 'S, Horváth Tibor K erületünk színháza immár kilencedik évadját kezdte meg szeptemberben. A Gőzön 35. bemutatója keretében a XX. századi amerikai drámairodalom újabb gyöngyszemét, a Tizenkét dühös embert vitte színpadra Csiszár Imre. A12 esküdt, valamint a tárgyalás elején és végén felbukkanó altiszt sűrű atmoszférát teremtett a deszkákon. A darab írója, Reginaid Rose legsikeresebb művének születéséről így ír: „A Tizenkét dühös ember az egyetlen olyan darabom, amely személyes élménnyel kapcsolatos. Egy hónappal a megírása előtt ugyanis egy esküdtszék tagja voltam. Az esküdteknek emberölés tárgyában kellett ítéletet mondania. Miután ez volt első részvételem ilyen tárgyaláson, megvallom, a dolog nagy hatást gyakorolt rám, bár a beválasztásommal kapcsolatos hivatalos értesítést zsémbes morgással fogadtam. Különös módon azonban, elfoglalva helyemet a tárgyalóteremben, szemtől szemben találtam magam a vádlottal, akinek sorsa ki- sebb-nagyobbrészt az én kezemben volt. Ettől kezdve viselkedésem gyökeresen megváltozott, kezdtem élénken odafigyelni a hallottakra, a vádlott, a tanuk, az ügyész, az ügyvéd magatartására. Megdöbbentett a terem közönyös, hivatalos, kincstári nyugalma, a maszkszerű arcok. Sosem kerültem bárminek is eny- nyire a hatása alá..." A Soproni Petőfi Színház tagjai, élükön Selmeczi Rolanddal, a 8. esküdttel, hitelesen tolmácsolták azt a metamorfózist, amely végbement a társaságon, szellemi és erkölcsi párviadalaik megvívását követően. Helyszínünk az esküdtek szobája egy New York-i bíróságon ötven évvel ezelőtt. Tizenkét esküdtnek döntenie kell egy apagyilkossággal vádolt 16 éves fiú sorsa fölött. Ha felmentik, talán egy bűnözőt szabadítanak a társadalomra, ha elítélik, lehet, hogy egy ártatlan embert küldenek a halálba. Tizenkét ember először és utoljára találkozik egy kulcsra zárt szobában, hogy megvizsgálják a tényeket, de saját életüket képtelenek az ajtón kívül hagyni. A tinédzser vádlott „egy mocskos környék szétmállott családjának a terméke". A srác már 14 évesen autót lopott, apja pedig ötéves korától ököllel verte. A kezdő szavazás (ártat- lan/bűnös) 1-11-ről indul, mindössze egy (vagy 11?) szavazat hiányzik az egyhangú döntéshez. Ám a helyzet fokozatosan változni kezd, és az idő haladtával már nem is egy szimpla gyilkossági e- setről szól a történet, hanem a bennünk lévő előítéletekről, félelmekről, szerepeinkről, illetve a rejtegetni kívánt gyöngeségeinkről. Az esküdtek közötti értelmi és érzelmi intellektusbeli különbségek igen hamar szemet szúrnak. Nagyobb vehemenciával pont azok támadják a vádlottat, akiknek erre a legkisebb erkölcsi alapjuk sincs. Az ő szemükben a szemtanuk által elmondottak „szilárd alapokon" nyugszanak, hiszen azok egyértelműen alátámasztják a „közönséges, hülye, proligyerek bűnösségét". A legkeményebb jelzőket éppen attól kapja a vádlott, akinek megjelenése, stílusa és neurotikus érvelése a legkevésbé sem comme il faut. Incze József remekel a 10. esküdt szerepében, de mégsem az ő csökönyössége a legkitartóbb, hanem a 12. esküdté (Nagy Gábor), aki saját fiának gyűlölete miatt nem képes ártatlannak vélelmezni a fiút: „Érzem a kést befelé!" Feldolgozatlan múltját súlyos teherként cipeli mindaddig, amíg nem képes szembenézni a- paként történő elbukásával. Am egyszer minden maszk lehullik... Reginald Rose lefegyverző klasszikusa után egyetlen dühös ember sem maradt a Gózonban. Szőnyeg, laminált padló EURO * *PARKETT ★ PLUS * ★ * Nézzen be!. Megéri! BUDAPEST, PESTI UT 240.
