Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-10-11 / 16. szám
Köztünk élnek 2007. OKTOBER 11. 21 Rákosmentén él az „ív Mestere” Haris Mária a Mesterségek ünnepén 20 éves munkássága elismeréseként kapta meg a díjat Egy rákoskeresztúri panellakásban - amelynek terasza tele van virággal, messziről hirdetve a tulajdonos természet iránti szeretetét és tiszteletét - él Haris Mária népi iparművész, aki augusztus 20- án, a Mesterségek ünnepén elnyerte az „Év Mestere" díjat. A nyolcvanas években még a XVII. kerületi Tanácsnál dolgozott, ám az évtized végén nagyot fordult vele a világ, hiszen korábbi munkáját feladva új mesterséget választott magának. Ts. Kili Tamás M i inspirálta arra, hogy népművészettel foglalkozzon?- Mindig is éreztem affinitást a hímzés, szövés iránt, ezért 1980-ban beiratkoztam Petrás Anna tanfolyamára, ahol párhuzamosan mindkét művészeti ággal foglalkoztunk. Először inkább a hímzés érdekelt, minden tájegység motívumait, technikáját kipróbáltam, később aztán közelebbről is megismerkedtem a szövéssel, mert azt sokkal kreatívabbnak éreztem. Az első munkáimat bevittem zsűriztetni a Népi Ipar- művészeti Tanácshoz, ahol a nyolc darabból ötöt „A" kategóriásnak minősítettek. Ez elég nagy önbizalmat adott, jelezve, hogy jó úton járok. Rendszeresen vittem továbbra is a hímzéseket, szőtteseket, és hamarosan megfeleltem annak a kritériumnak, hogy 1988-ban megkapjam a Népi Iparművész címet. Kiléptem a munkahelyemről és ettől kezdve, önállóan gyakorlom ezt a gyönyörű hivatást.- Hogyan oldotta meg az értékesítést?- Számomra a mai napig ez a legnehezebb feladat. Népművészeti vásárokra, a pécsi szőttes vásárra, táncháztalálkozókra vittem a munkáimat mindenfelé az országban. Érdekes, hogy régebben talán jobban el lehetett adni mindent, mint manapság. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, talán nem volt ekkora árudömping, s az emberek valahogy ki is voltak éhezve arra, hogy valami egyedi, szép darabot megvegyenek. Nem biztos, hogy minden esetben az ár dominál, inkább arról van szó, hogy az általam készített hagyományőrző ősi magyar motívumokkal díszített viseleti szőttes, legyen az egy kosztüm, kabát, vagy vészetet is, itt a színekkel vagyok bajban, hisz az ezeknél alkalmazott élénk színeket (jellemzően zöld és rózsaszín) nagyon nehezen tudom produkálni, legalább is szerves anyagból. A „csáncsálást" - szálbe- húzásos technika -, vi- Milyen festőanyagokat használ a gyapjúfonal meg- színezésére?- Talán hihetetlen, de szinte minden esetben szerves anyagokat használok, kivételek a fixálóanyagok, mint például az ecet, vagy a timsó, de erős, mérgező vegyszerekre nincs szükségem. Ezért is vettem a bátorságot, hogy manapság a biopiacra is elviszem a portékáimat. Nekem a Rákos-patak környéki növényzet maga a Kánaán. Szerencsére az alap- képzettségem mezőgazdász, így elég jól ismerem a növényeket. Kinga lányommal járunk alapanyagot gyűjteni, hisz majd minden növény, vagy annak egy része használható fonalfestésre. Általában frissen szedett leveleket, bogyókat használok, de az sem ritka, hogy télire elteszem szárítva. Például a dió barkájából és a burkából a barna szín árnyalatait, az orgonalevélből nagyon szép sárga színt, cseresznye- és meggyfakéregből pedig más-más árnyalatú mályvaszínt kapunk. A festés technikája nagyon egyszerű: egy teafőzetet készítek a beáztatott növényből, beleteszem a gyapjúfonalat, felfőzöm, és lassan hagyom kihűlni, a végén már csak a fixálás marad, de ennek a fajtája is befolyásolhatja a színárnyalatot. Két hátránya azonban van ennek a módszernek. Mivel az alap anyag színezőkészsége évszakonként változik, soha nem lehet még egyszer ugyanazt a színárnyalatot elérni. A másik, hogy vannak olyan színek, mint például a piros, amelyeket természetes anyagból nem tudok előállítani, ugyanis elég nehéz beszerezni a megfelelő növényt, mert ezek leginkább a trópusokon élnek.- Augusztus 20-án a budai Várban meglepődött, amikor 20 éves munkássága elismeréseként elnyerte az „Év Mestere" díjat?- Nagyon, hiszen nyolcszáz iparművész közül választottak ki. Két sátorral települtem ki, az egyikben a fonalfestést, a másikban pedig a szőtteseimet mutattam be. 19-én tudtam meg, hogy a különböző mesterségek egyesületi szakbizottságai rám adták a szavazatukat, és ez nem csak nagy meglepetést, hanem legalább akkora örömöt is okozott, az pedig meghatott, hogy nagyon sokan szeretnek és örülnek a sikeremnek. Az elismerés engem is megerősített abban, hogy ez a jövő útja, és az ember visszatér a természetes anyagokhoz és színekhez ebben az „elműanyagosodott", globalizált világban. Arról nem szólva, hogy nekem is örömöt szerez a festés és a szövés, hiszen ezt a tevékenységet soha sem éreztem munkának, inkább egy, az életemet kiteljesítő játéknak. kalap, az ember lelkét kell, hogy megfogja, és az egyéniségnek ezt fel kell vállalnia.- A szőtteseknél alkalmazott motívumokat honnan meríti?- A magyar népművészet kincseit használom fel a munkáimhoz, így a nomád szőttesek technikáit is, például az úgynevezett „dzsidzsim" szövést. Bár nagyon szeretem a csángó népműszont szívesen használom magam is. Rengeteg grafikai és fotóanyagom van, de szívesen járok inspirációkat gyűjteni kiállításokra, vagy épp egy szőnyegüzletbe, ahol keleti szőnyegeket is árusítanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyűjtött információkat egy az egyben átültetem a munkáimba, ezeket át kell rajzolni a saját ízlésem szerint.
