Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-09-27 / 15. szám
Hitélet 20 % Virosmissziú Rákosmentén „Reményt és jövőt adok nektek" Snell György: Vajon mi lehet az oka ennek a néha szinte sistergő gyűlöletnek, hisz az egyházak nem tettek annyi gonoszságot ezeréves honi fennállásuk alatt, hogy erre rászolgáltak volna Folytatás az 1. oldalról > Berkecz Franciska előadásában mindenekelőtt a szerzetesi hivatásáról beszélt: a szociális testvérnek az a dolga, hogy ott, ahol él, bármilyen körülmények között, csak egy egyszerű testvér legyen, olyan, aki megszólítható, tegezhető, aki egy a sok közül. Büszkén mesélt arról a társaságról, amelyben missziót vállalt, amelyben Boldog Salkalwzi Sára is szolgált. Salkaházi Sára nővér Kassán született, itt is tanított, de Trianon után újságíróként felvidéki magyar lapokban publikált. 1927-ben ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társaságával, két évvel később jelentkezett a rendházhoz, 1930-ban tett fogadalmat. Ezt megelőzően azonban óriási munkát végzett Kassán és Komáromban a helyi Karitász megszervezésével. 1937-ben költözött Budapestre, de a háborús események miatt csak 1940-ben tehetett örök fogadalmat. A .társaság mintegy ezer háborús üldözöttet bújtatott a nyilas uralom alatt, közel száz embert személyesen Sára nővér mentett meg. A nyilasok 1944. december 27-én elfogták és kivégezték. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én avatták boldoggá. Dr. Csókay András a munkájával kapcsolatos megoldatlan problémák, pontosabban a kezelése alatt álló gyógyíthatatlan, végső stádiumban lévő betegek sorsa útján került Isten közelébe. Korábban eszébe sem jutott, hogy az emelt adagú fájdalomcsillapító morfiumon kívül mással is lehet segíteni azokon a pácienseken, akik hosszú szenvedés után sem tudtak meghalni. 1998-ban történt vele az a fordulat, amikor visszatalált gyermekkori hitéhez. Egy idős néni már hónapok óta haldoklóit az osztályon, teste már kisebesedett. Valamilyen belső indíttatásra akkor azt tanácsolta a nővéreknek, hogy a beteghez hívjanak papot. Amikor a néni megkapta a szentséget, láthatóan megnyugodva, néhány óra múlva békében elhunyt. Ez a visszafordulás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember megpróbál úgy élni, mint egy kétéves gyerek, mert ebben az életkorban mindenki közvetlen kapcsolatban áll Istennel. A környezet hatására ez a kapcsolat sajnos 6-8 éves korban erősen megromlik, később pedig szinte teljesen eltűnik. Amikor lejátszódik ez a fordulat, annak az ember életében óriási jelentősége van. Nem csak azért, mert lelki egyensúlyának megváltozása okán közelebb kerül Istenhez, hanem az emberekkel, a világgal, a munkájával kapcsolatos dolgai is elkezdenek rendeződni, sokkal kreatívabbá válik az illető. Élete során minden emberben rengeteg tudás, tapasztalat halmozódik fel, de hogy abból kreatív, alkotó munka legyen, ahhoz az kell, hogy az érzelmünket a hitünknek a fénye átvilágítsa. Csókay András megvallotta, hogy erre a fényre neki 42 évet kellett várni. Továbbiakban szó esett a szexuális mértéktelenségről, bűnökről ós túlkapásokról, a házasság szentségéről, gyermeknevelésről és a stressz elkerüléséről is. A politika és a vallás alá- , vagy fölérendeltségéről szóló hallgatói kérdésre válaszolva kiemelte, hogy a hívőknek nem diktálhatnak a politikusok, ezt csakis és kizárólag az evangélium teheti meg. A keresztények azokkal a politikusokkal értenek egyet, akiknek az eszmerendszere jelenleg talán közelebb áll az evangéliumi gondolatokhoz. Az egyhetes Városmisszió XVII. kerületi rendezvénysorozatát sommázva Snell György rákoskeresztúri katolikus plébános elmondta, hogy rövid távon aligha számíthatunk áttörő e- redményre, de nem is ez a cél. Talán két hozadéka lehet a Városmissziónak: azok, akik ebben részt vesznek, kimennek az utcára, megszilárdulnak a hitükben, akár annak nyilvános megvallásával is. Másrészt miután nagyon sok ember fog találkozni az egyházzal a budapesti rendezvények kapcsán, talán csökkenhet az egyház iránti félelmetes ellenállás. Sokat töprengett azon, hogy vajon mi lehet az oka ennek a néha szinte sistergő gyűlöletnek, hisz az egyházak nem tettek annyi gonoszságot ezeréves honi fennállásuk alatt, hogy erre rászolgáltak volna. Kezdve az első kolostori iskoláktól, kórházak fenntartásán át egészen a jótékonysági Karitász létrehozásáig, a keresztény egyház óriási szerepet játszott Magyarország építésében. Az egyház arányaiban sokkal többet tett Európáért és Budapestért is, minthogy ezt érdemelné. Abbéli reményét is kifejezte, ha az utcai misszió során az utca embere látta, hogy a hívő ember mennyire esendő, de őszintén jóra törekvő, Isten- és emberszerető, az országot építő ember, akkor talán változik a véleménye. A programsorozat szeptember 15-én a Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban folytatódott, ahol a zsúfolásig megtelt aulában rövid műsor kíséretében kerületünk egyházközségeinek vezetői - Kiss István, Galambosi Endre, Szőke Lajos, Mosolygó Marcell és Snell György - szóltak közösségük életéről. A gyerekeket és felnőtteket számtalan program várta a termekben és az udvaron, aki pedig megéhezett, a bográcsban főtt paprikás krumplival csillapíthatta étvágyát. A Városmisszió záróeseményeként szeptember 17. és 21. között öt XVII. kerületi plébánia képviseltette magát az utcán Rákoskeresztúr városközpontban. Történet Szent Erzsébet életéből
