Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-09-27 / 15. szám

Hitélet 20 % Virosmissziú Rákosmentén „Reményt és jövőt adok nektek" Snell György: Vajon mi lehet az oka ennek a néha szinte sistergő gyűlöletnek, hisz az egyházak nem tettek annyi gonoszságot ezeréves honi fennállásuk alatt, hogy erre rá­szolgáltak volna Folytatás az 1. oldalról > Berkecz Franciska előadá­sában mindenekelőtt a szerzetesi hivatásáról beszélt: a szociális test­vérnek az a dolga, hogy ott, ahol él, bármilyen körülmények között, csak egy egyszerű test­vér legyen, olyan, aki megszólítható, tegezhe­tő, aki egy a sok közül. Büszkén mesélt arról a társaságról, amelyben missziót vállalt, amely­ben Boldog Salkalwzi Sára is szolgált. Salkaházi Sá­ra nővér Kassán szüle­tett, itt is tanított, de Tri­anon után újságíróként felvidéki magyar lapok­ban publikált. 1927-ben ismerkedett meg a Szo­ciális Testvérek Társasá­gával, két évvel később jelentkezett a rendház­hoz, 1930-ban tett foga­dalmat. Ezt megelőzően azonban óriási munkát végzett Kassán és Ko­máromban a helyi Karitász megszervezésé­vel. 1937-ben költözött Budapestre, de a hábo­rús események miatt csak 1940-ben tehetett örök fogadalmat. A .tár­saság mintegy ezer há­borús üldözöttet bújta­tott a nyilas uralom alatt, közel száz embert sze­mélyesen Sára nővér mentett meg. A nyilasok 1944. december 27-én el­fogták és kivégezték. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én avat­ták boldoggá. Dr. Csókay András a munkájával kapcsolatos megoldatlan problémák, pontosabban a kezelése alatt álló gyógyíthatat­lan, végső stádiumban lévő betegek sorsa útján került Isten közelébe. Korábban eszébe sem jutott, hogy az emelt adagú fájdalomcsillapító morfiumon kívül mással is lehet segíteni azokon a pácienseken, akik hosszú szenvedés után sem tudtak meghalni. 1998-ban történt vele az a fordulat, amikor visszatalált gyermekkori hitéhez. Egy idős néni már hónapok óta hal­doklóit az osztályon, tes­te már kisebesedett. Va­lamilyen belső indítta­tásra akkor azt tanácsol­ta a nővéreknek, hogy a beteghez hívjanak pa­pot. Amikor a néni meg­kapta a szentséget, lát­hatóan megnyugodva, néhány óra múlva béké­ben elhunyt. Ez a vissza­fordulás tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy az ember megpróbál úgy élni, mint egy kétéves gyerek, mert ebben az életkorban mindenki közvetlen kapcsolatban áll Istennel. A környezet hatására ez a kapcsolat sajnos 6-8 éves korban erősen megromlik, ké­sőbb pedig szinte telje­sen eltűnik. Amikor le­játszódik ez a fordulat, annak az ember életében óriási jelentősége van. Nem csak azért, mert lel­ki egyensúlyának meg­változása okán közelebb kerül Istenhez, hanem az emberekkel, a világ­gal, a munkájával kap­csolatos dolgai is elkez­denek rendeződni, sok­kal kreatívabbá válik az illető. Élete során min­den emberben rengeteg tudás, tapasztalat hal­mozódik fel, de hogy ab­ból kreatív, alkotó mun­ka legyen, ahhoz az kell, hogy az érzelmünket a hitünknek a fénye átvi­lágítsa. Csókay András megvallotta, hogy erre a fényre neki 42 évet kel­lett várni. Továbbiakban szó esett a szexuális mértéktelenségről, bű­nökről ós túlkapásokról, a házasság szentségéről, gyermeknevelésről és a stressz elkerüléséről is. A politika és a vallás alá- , vagy fölérendeltségéről szóló hallgatói kérdésre válaszolva kiemelte, hogy a hívőknek nem diktálhatnak a politiku­sok, ezt csakis és kizáró­lag az evangélium teheti meg. A keresztények azokkal a politikusokkal értenek egyet, akiknek az eszmerendszere je­lenleg talán közelebb áll az evangéliumi gondo­latokhoz. Az egyhetes Város­misszió XVII. kerületi rendezvénysorozatát sommázva Snell György rákoskeresztúri katoli­kus plébános elmondta, hogy rövid távon aligha számíthatunk áttörő e- redményre, de nem is ez a cél. Talán két hozadéka lehet a Városmissziónak: azok, akik ebben részt vesznek, kimennek az utcára, megszilárdulnak a hitükben, akár annak nyilvános megvallásával is. Másrészt miután na­gyon sok ember fog ta­lálkozni az egyházzal a budapesti rendezvények kapcsán, talán csökken­het az egyház iránti félel­metes ellenállás. Sokat töprengett azon, hogy vajon mi lehet az oka en­nek a néha szinte sister­gő gyűlöletnek, hisz az egyházak nem tettek annyi gonoszságot ezer­éves honi fennállásuk alatt, hogy erre rászol­gáltak volna. Kezdve az első kolostori iskoláktól, kórházak fenntartásán át egészen a jótékonysági Karitász létrehozásáig, a keresztény egyház óriási szerepet játszott Ma­gyarország építésében. Az egyház arányaiban sokkal többet tett Euró­páért és Budapestért is, minthogy ezt érdemel­né. Abbéli reményét is kifejezte, ha az utcai mis­szió során az utca embe­re látta, hogy a hívő em­ber mennyire esendő, de őszintén jóra törekvő, Is­ten- és emberszerető, az országot építő ember, akkor talán változik a vé­leménye. A programsorozat szeptember 15-én a Pál Apostol Katolikus Álta­lános Iskola és Gimnázi­umban folytatódott, ahol a zsúfolásig megtelt aulában rövid műsor kí­séretében kerületünk egyházközségeinek ve­zetői - Kiss István, Galambosi Endre, Szőke Lajos, Mosolygó Marcell és Snell György - szól­tak közösségük életéről. A gyerekeket és felnőtte­ket számtalan program várta a termekben és az udvaron, aki pedig meg­éhezett, a bográcsban főtt paprikás krumplival csillapíthatta étvágyát. A Városmisszió záró­eseményeként szeptem­ber 17. és 21. között öt XVII. kerületi plébánia képviseltette magát az utcán Rákoskeresztúr városközpontban. Történet Szent Erzsébet életéből

Next

/
Thumbnails
Contents