Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-05-24 / 9. szám

2007. MÁJUS 24. 17 Federiko Sterle: Égi és földi fények (Fiume Lovranbél, éjjel) latok, ha megmaradná­nak a politika szintjén, nem kapcsolódnának be a helyi intézmé­nyek, civil szervezetek. A következő két évben már részt is vettek a horvátországi fiatalok a kerületünkben meg­rendezett nemzetközi, kispályás gyermek lab­darúgótornán. Szintén élő kapcsolatok alakul­tak a kultúra területén. 2006 májusában a RÁZENE Városi Fúvósegyüttes ifjúsági tagozata részt vett Lovranban a település testvérvárosai fúvósze­nekarainak találkozó­ján. A rendezvény ke­retében több mint két­száz zenész vonult fel ekkor Lovran és Abbá­zia főutcáján. 2006 júni­usában az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjte­mény és Kiállítóterem kéthetes kiállításon mutatta be a kerület képzőművészeti köz- gyűjteményének anya­rábban a tengerparti városban. A .szívélyes viszony kialakításában, elmé­lyítésében kiemelkedő Falikút, amelyet vélhetően egy abbáziai magyar mester készített még a Monarchia idejében gát a város fenntartásá­ban működő a lovrani Laurus Galériában. A nagyobbrészt kortárs alkotóink munkáiból álló tárlat viszonzása­képpen idén tavasszal Federiko Sterle (Friczy) fotóművész alkotásait láthatta kerületünk kö­zönsége az Erdős Renée Ház kiállítóter­meiben. Ekkor viszo­nozták a lovraniak Emil Grzin polgármes­ter vezetésével azt a lá­togatást, amelyet a Fohsz Tivadar alpol­gármester vezette dele­gáció tett egy héttel ko­szerepe van Ágoston Gergelynek, a már em­lített Baross Magyar Kultúrkör Lovranban élő alelnökének, aki fáradhatatlan munká­jával, kiváló szervező- képességével sokat tett, tész azért, hogy a két település viszonya valóban testvéri le­gyen. Az ő tevékenységéről bővebb információkat találhatnak olvasóink az önkormányzati hon­lapnak (www.rakos- mente.hu) a kerület testvérvárosait bemuta­tó hivatkozásában. csőkkel, a házak a jel­legzetes kéményekkel, apró ablakokkal, nem utolsósorban pedig a rengeteg macskával. Az óváros falain kívül szinte minden az Oszt­rák-Magyar Monar­chia letűnt hangulatát idézi. Az egykori arisz­tokrácia felújított, fény­űző villái, a régi szállo­daépületek ma a pihen­ni, kikapcsolódni vá­gyó vendégeket szol­gálják. A házak többsé­gét neves bécsi építé­szek tervezték, közöt­tük óriási virágú mag­nóliákkal, pálmafákkal, örökzöld tölgyesekkel, cédrusokkal beültetett parkok, fügefák és ter­mészetesen mindenhol babér. Már a százéves képe­ken is zsúfoltnak tűnő kikötőben ma inkább a kisebb jachtok fordul­nak elő, tömegével. En­nek a környékére össz­pontosul a vendéglátó- helyek zöme is. (Hogy a kulináris élvezetek mel­lett se menjünk el szót­lanul, az egyik vendég­lő étlapján például a kö­vetkező magyar nyelvű étel is megtalálható: ha­lászlé. Ez azonban ott a következőt jelenti: sa­vanyú káposztás lében egy hatalmas rák, kagy­ló és tengeri halfilé úsz­kál. Az összhatás olyan felejthetetlen, hogy még a másik jellegzetes lov­rani termék, a mézes fü­gepálinka íze sem tudja felülmúlni.) Ha Lovranról beszé­lünk, mindenképpen meg kell említeni a tőle 12 kilométerre fekvő Abbáziát (Opatiát), an­nál is inkább, mivel lassan száz éve kiépí­tett tengerparti sétaút, a Lungomare köti ösz- sze a két települést. Abbázia a Monarchia kiemelkedő üdülőhe­lye volt, a habsburgo- kon kívül a svéd ki­rálytól a román uralko­dóig megfordult itt Eu­rópa szinte összes ko­ronás fője, később pe­dig olyan neves szemé­lyiségek, mint például Isadora Duncan tán­cosnő, Pietro Mascagni zeneszerző, Yves Montand énekes, stb. A kapcsolatok alakulása Lovran 2005 áprilisa óta Rákosmente test­vértelepülése. A kap­csolat létrehozásában komoly szerepe volt a Rákosligeten élő Mol­nár Lajos nyugalma­zott konzulnak. A két település ekkor állapo­dott meg abban, hogy törekedni fognak az együttműködésre a gazdaság, a kultúra, a sport, az oktatás és az idegenforgalom terén. Nem lehetnének azon­ban élők ezek a kapcso­Lovran kora esti fényei (Federiko Sterle)

Next

/
Thumbnails
Contents