Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-05-24 / 9. szám
2007. MÁJUS 24. 17 Federiko Sterle: Égi és földi fények (Fiume Lovranbél, éjjel) latok, ha megmaradnának a politika szintjén, nem kapcsolódnának be a helyi intézmények, civil szervezetek. A következő két évben már részt is vettek a horvátországi fiatalok a kerületünkben megrendezett nemzetközi, kispályás gyermek labdarúgótornán. Szintén élő kapcsolatok alakultak a kultúra területén. 2006 májusában a RÁZENE Városi Fúvósegyüttes ifjúsági tagozata részt vett Lovranban a település testvérvárosai fúvószenekarainak találkozóján. A rendezvény keretében több mint kétszáz zenész vonult fel ekkor Lovran és Abbázia főutcáján. 2006 júniusában az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem kéthetes kiállításon mutatta be a kerület képzőművészeti köz- gyűjteményének anyarábban a tengerparti városban. A .szívélyes viszony kialakításában, elmélyítésében kiemelkedő Falikút, amelyet vélhetően egy abbáziai magyar mester készített még a Monarchia idejében gát a város fenntartásában működő a lovrani Laurus Galériában. A nagyobbrészt kortárs alkotóink munkáiból álló tárlat viszonzásaképpen idén tavasszal Federiko Sterle (Friczy) fotóművész alkotásait láthatta kerületünk közönsége az Erdős Renée Ház kiállítótermeiben. Ekkor viszonozták a lovraniak Emil Grzin polgármester vezetésével azt a látogatást, amelyet a Fohsz Tivadar alpolgármester vezette delegáció tett egy héttel koszerepe van Ágoston Gergelynek, a már említett Baross Magyar Kultúrkör Lovranban élő alelnökének, aki fáradhatatlan munkájával, kiváló szervező- képességével sokat tett, tész azért, hogy a két település viszonya valóban testvéri legyen. Az ő tevékenységéről bővebb információkat találhatnak olvasóink az önkormányzati honlapnak (www.rakos- mente.hu) a kerület testvérvárosait bemutató hivatkozásában. csőkkel, a házak a jellegzetes kéményekkel, apró ablakokkal, nem utolsósorban pedig a rengeteg macskával. Az óváros falain kívül szinte minden az Osztrák-Magyar Monarchia letűnt hangulatát idézi. Az egykori arisztokrácia felújított, fényűző villái, a régi szállodaépületek ma a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégeket szolgálják. A házak többségét neves bécsi építészek tervezték, közöttük óriási virágú magnóliákkal, pálmafákkal, örökzöld tölgyesekkel, cédrusokkal beültetett parkok, fügefák és természetesen mindenhol babér. Már a százéves képeken is zsúfoltnak tűnő kikötőben ma inkább a kisebb jachtok fordulnak elő, tömegével. Ennek a környékére összpontosul a vendéglátó- helyek zöme is. (Hogy a kulináris élvezetek mellett se menjünk el szótlanul, az egyik vendéglő étlapján például a következő magyar nyelvű étel is megtalálható: halászlé. Ez azonban ott a következőt jelenti: savanyú káposztás lében egy hatalmas rák, kagyló és tengeri halfilé úszkál. Az összhatás olyan felejthetetlen, hogy még a másik jellegzetes lovrani termék, a mézes fügepálinka íze sem tudja felülmúlni.) Ha Lovranról beszélünk, mindenképpen meg kell említeni a tőle 12 kilométerre fekvő Abbáziát (Opatiát), annál is inkább, mivel lassan száz éve kiépített tengerparti sétaút, a Lungomare köti ösz- sze a két települést. Abbázia a Monarchia kiemelkedő üdülőhelye volt, a habsburgo- kon kívül a svéd királytól a román uralkodóig megfordult itt Európa szinte összes koronás fője, később pedig olyan neves személyiségek, mint például Isadora Duncan táncosnő, Pietro Mascagni zeneszerző, Yves Montand énekes, stb. A kapcsolatok alakulása Lovran 2005 áprilisa óta Rákosmente testvértelepülése. A kapcsolat létrehozásában komoly szerepe volt a Rákosligeten élő Molnár Lajos nyugalmazott konzulnak. A két település ekkor állapodott meg abban, hogy törekedni fognak az együttműködésre a gazdaság, a kultúra, a sport, az oktatás és az idegenforgalom terén. Nem lehetnének azonban élők ezek a kapcsoLovran kora esti fényei (Federiko Sterle)
