Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-05-24 / 9. szám
Nem félünk a farkastól Albee világhírű drámájának premierje a Gázomban ■&. Horváth Tibor A szabin nők elrablása után jóval fajsúlyosabb darabot tűzött műsorra a Gőzön Gyula Kamaraszínház. Az a- merikai Edward Albee drámája a XX. század egyik legjobb színpadi műve. Az erdeti angol cím: „ Who's afraid of Virginia Woolf" ugyanúgy egy közismert gyermekdalocskára játszik rá, mint Elbert János fordításának címváltozata. Az angol írónő vezetéknevének hangalakja teljesen azonos a farkast jelentő „wolf" szóval. A magyar fordítás ezt a szójátékot Jolwnn Wolfgang Goethe nevének magyarításával igyekszik visszaadni: Goethe János Farkas. A négyszereplős mű két értelmiségi házaspár első és egyben diaboli- kus találkozásában a saját sorsának kézbentartására képtelen ember vergődését, agóniáját ábrázolja. A tévutat a karriervágy, a társadalmi konvenciók és az elidegenedés szegélyezi. Ebben a pedálozásban elillan a földi lét éltető forrása: a szeretet és a megértés. A darab jellegzetes időkerete az éjszaka, mintha csak egy Dosztojevszkij-regényben lennénk. Az „éjszakai tudat" szerves része a magány, a rettegés, az éntudat kontúrjainak elmosódása. Az 1962-ben keletkezett írásból Mike Niclwls hatalmas filmet rendezett, a főszerepet Richard Burton és Elizabeth Taylor alakították, zseniálisan. Magyarországon először a Madách Kamara- színház tűzte műsorára negyven évvel ezelőtt, a főszerepet Tolnay Klárira és Gábor Miklósra osztották. A mostani bemutató rendezője, Csiszár Imre a nehéz feladattal nagyjából megbirkózott, lgó Éva impresszív volt Martha szerepében, de Vallai Péter játékából még hiányzott az, amihez a legtöbb idő kell, hogy a szerep élete szerves részévé váljék. Szellemi hegemóniája sem domborodott úgy ki, mint a filmben Burtoné, modorossága viszont annál inkább. Selmeczi Roland hozta Nick karakterét. Honey szerepét viszont lehetett volna olyan színésznőre osztani, aki nem 15 évesnek látszik (Csonka Szilvia). Nézzük a tartalmat! A házigazda George egyszerű történelemtanárként tanít egy főiskolán a rektor vejeként. Felesége, Martha úgy gondolta, házasságukkal komoly lendületet adhat férje karrierjének, de ez nem jött össze, mert „Posvány Petiből hiányzik a szufla, ő a történelem tanszék lápvirága". George azért nem erőlteti saját előrejutását, mert az egész „szép új világ", amelyben élnie kell, nélkülözi az egyéniségeket és a történelmet is. Apósa,- Papsi szombatonként fogadást rendez, amelyen a tantestületnek jelen kell lennie. Ez kivétel nélkül éjszakába nyúló tivornyát jelent, a társadalmi élet valójában leszűkül az ivászatra. Martha beleszületett annak tudatába, hogy édesapja a legkiválóbb ember a földön, aki jó példát mutathat ambíciótlan, filosz férjének. A vendégeket is azért hívja át magukhoz, hogy megismerje az új, életerős generáció képviselőit. Skizofrén tudatának mélyén azonban tudja jól, hogy ura, George jóval különb ember, mint az egész környezete. Ebbe az alaphelyzetbe toppan be Nick és Honey, és velük együtt az „Új-Karthágó", a- melynek történelme már elveszett, de van helyette szamárlétrája. Nick fizikuma kiváló, kora is: 28 éves. Felesége végtelenül ostoba teremtés, de férjét mindenben támogatja. I- mádja vedelni a konyakot. Az ifjú Amerika reprezentánsaival a játék kezdetét veszi. Mindenki pőrére vetkőzik szellemi és erkölcsi értelemben. A sort George kezdi, aki azért vette el Marthát annak idején, hogy egy életre letudja társadalmi kötelezettségeit. Zavarja a tartalmatlan közösségi élet, ezért is kezd bele regényébe, amelynek főszereplője egy kisfiú, aki akaratlanul megöli a szüleit. Ennek kiadását apósa megakadályozza, ezért újabb regényt ír, amelynek hőse már saját gyermekükként funkcionál, léte regényformában élteti őket. Közös fogadalmukat, hogy róla soha nem beszélnek a külvilágnak, a játék hevében Martha megszegi. így George kénytelen megölni „kromoszómatikus társszerződésük" gyümölcsét... Saját regényét azzal a tudattal rombolja le, hogy újba már nem érdemes kezdeni. Ez hihetetlen feszültséget okoz kegyetlen játékukban. Ez az illúzió nyújtotta nekik azt a védelmet, amivel igyekeztek Új- Karthágó elől kitérni, de most ezt is meg kell semmisíteniük. Mindez szertefoszlik, de maradnak az elidegenedett, céltalan életű emberek. Martha új játéka hamar kudarcba fullad Nickkel, hiszen a szellemi lcvet- kőzést nem követheti a fizikai. Ez pedig remek alkalom George-nak a megsemmisítő gúnyolódásra, ekkor domborodik ki a leginkább, hogy az ő eszmeisége uralja a drámát. O még a szexualitás pótszerére sem vágyik pusztán azért, hogy az igazi problémákat elkendőzze vele. Egyszerűen azért nem, mert nem hisz már ebben sem. Az összes játékukat (házigazda alázó, vendégszorongató, háziasszony hentergő) vé- gigjátszották, de nincs már tovább: az illúziók után már a játékok is szertefoszlottak. George túl van a modern világ egész játékszenvedélyén, sőt, magán a modern világon is. De mi marad nekik ezután? A félelemmel vegyes kétségbeesés, valamint a megváltoztathatatlan Új-Karthágó sekélyes szalonvilága és taposómalma.
