Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-03-22 / 5. szám

2007. MÁRCIUS 22. képviselő és Lukoczky Károly, a kerületi szlo­vák kisebbség nevében Mirák József és Epres Rezsőné, a Fidesz kerüle­ti szervezete nevében Hatvani Zoltán, Rózsa­hegyi Péter képviselők és Fodor László, az SZDSZ kerületi szerve­zete nevében Oláh Lász­ló képviselő és Vatai Szabolcs, a Jobbik kerü­leti szervezete nevében Mátyás Zoltán és Seregi lom és szabadságharc tiszteletére. A megemlé­kezés helyszíne a sza­badságharc egyik jelen­tős fejezetéhez kötődik. Az 1849. április 6-i isa- szegi csatát követően április 10-én a magyar csapatok a cinkotai híd környékén álltak fel és megtévesztő hadműve­leteket hajtottak végre a Rákos mezején táboro­zó császári csapatokkal szemben. Ezek a sírok a környékbeli harcokban elhunyt hős magyar honvédek emlékét őr­zik. A Himnusz elének- lése és Petőfi Nemzeti dalának meghallgatása után megkoszorúzták az önkormányzat, a pártok, a polgári körök, civil szervezetek, nagy- családosok, cserkészek képviselői a honvédsí­rokat. Az önkormány­zat nevében Riz Leven­te polgármester, Dom­bóvári Csaba, Fejér Gyula és Fohsz Tivadar alpolgármesterek, Gyergyószentmiklós testvérváros küldöttsé­ge nevében Seer Mihály és felesége, az 1. számú választókörzet nevében Koszorúsné Tóth Katalin képviselő, Dauda Gyu­lám és Fodor Csilla, a 2. számú egyéni választó- körzet és az MSZP ke­rületi szervezete nevé­ben Morauszky András Csaba, a Független Pol­gárok Szövetsége nevé­ben Marsclmlkó Tamásné és Szilágyi Antal helyez­te el az emlékezés virá­gait az elhunyt honvé­dek sírjánál. Országzászló, Népkert A kerület központi ünnepségén az ország­zászlónál Koltay Gábor filmrendező mondott beszédet. Koltay Gábor Széchenyi István állam­Az önkormányzat képviselői, a Rákoscsabai Polgári Kör mellett a civil szervezetek is megkoszorúzták Kossuth szobrát férfi a hazához intézett szavait idézte fel a többszáz fős hallgató­ságnak: „Felséges Haza! Hosszú álmaink s több mint fél évszázados szónoklataink után úgy látszik elvégre tennünk is kellene valami na- gyobbszerűt, már ha a nemzetek sorából dísz­telenül kisodortatni nem akarunk. Házsár- tos, egymást üldöző népbül, mely erejét köl­csönös zsibbasztására fecsérli, elvégre egy családdá, egy és osztat­lan erős nemzetté aka­runk, és Isten segítségé­vel fogunk öszszeforr- ni. Feladatunk nem egyéb, mint a világcsa­láddal állandó kapcso­latba lépni." Vajon ezek a 48 janu­árjában írott gondola­tok nem asszociálha- tók-e fantasztikus idő­szerűséggel arra a mai világra, amikor a nem­zetek egységesülési szándéka, amit úgy is szoktunk mondani, hogy Egyesült Európa, amit úgyis szoktunk ol­vasni, hogy globalizá- ciós törekvések? - tette fel akérdést a szónok. Vajon nem példamu- tatóak-e ezeknek a je­lentős államférfiaknak a gondolatai? Ők nem kiszakadni akartak a világfolyamból, viszont nem is akartak arctalan masszaként felolvadni ebben a világfolyam­ban, hanem egy rendkí­vül erős és összetartó - nemcsak gazdasági, ha­nem lelki-szellemi vo­natkozásban is - erős nemzetet akartak te­remteni, mert csak így tud ebben a világfo­lyamban egy nemzet lelki és szellemi vonat­kozásban egyenrangú partnerként résztvenni - emlékeztetett Koltay Gábor. A filmrendező idézte Nemeskürty Istvánt, aki egyik könyvében ösz- szefoglalta ami 1848. március 15-éhez veze­tett és ami a magyar re­formkor lényege: „A magyar társadalom az 1711 után kevesebb mint másfél évszázad alatt megszaporodott, beilleszkedett a korsze­rűsödő európai társa­dalomba, megőrizte és fejlesztette nyelvét és kultúráját, katonai ta­pasztalatokat szerzett a napóleoni háborúkban, a nemesség feladta a sokáig makacsul őrzött, de a nemzet egészére nézve kártékony jogait, a jobbágyság felszaba­dult, az ország meg­kezdte a Bécs által ad­dig akadályozott iparo­sodását. Akkora fejlő­dés ez, amekkorát egy gyakorlatilag ki­pusztultnak nevezhető nép Európában soha­sem ért el. Kivívtuk Nyugat-Európa rokon- szenvét és erkölcsi tá­mogatását. Manapság, amikor újra padlón va­gyunk és saját honfitár­saink segítségével igye­keznek bennünket megfosztani nemzeti önérzetünktől és kultú­ránktól, vigaszunkra szolgálhat, hogy a re­formkornak elnevezett negyedszázad alatt ki­kapaszkodtunk a csá­szár által szorgalmasan ásott gödörből". Mély meggyőződé­sem - húzta alá -, hogy azért kell a történel­münket ismernünk, hogy visszataláljunk azokhoz a gyök­erekhez, amelytől az el­múlt évtizedekben szinte teljes körűen el­vágtak minket. Generá­ciók sora nőtt föl, ma több millió embernek nincs történelmi isme­rete, hogy lehetne ak­kor nemzettudata. Fon­tos, hogy újra nemzet­tudatára ébredjen ez a nép, hogy ország­Koltay Gábor filmrendező a Népkertben szónokolt

Next

/
Thumbnails
Contents