Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)
2006. november / 10. szám
«HIRHOZO 1956-2006 2006. NOVEMBER 11 Kardos Béla (posztumusz) 1956. október 30-án, mint a kerületi Bartók Béla Klub elnöke elnökölt a nemzeti bizottság gyűlésén, melynek tagjává, majd kerületi elöljárójává választották. 1957. július 17-én letartóztatták. Első fokon három év börtönre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság 1 év négy hónapra mérsékelt, azt a büntetést letöltötte. Lehoczky Árpád (posztumusz) 1956. október 27-én tagja lett az Egyesült Vegyiművek gyárőrségének. 1956. november 23-án szolgálat közben nagy meny- nyiségű fegyvert vett át társaival, a fegyvereket el akartak rejteni, illetve megsemmisíteni. Tallián Pál 25 évesen a XVII. kerületi nemzetőrség parancsnoka volt. 30-40 felfegyverzett nemzetőrrel tartotta fenn a rendet. Politikai meggyőződés, vallási hovatartozás miatt egyetlen embernek sem esett bántódása. A posta, az üzletek és a környék egyetlen péksége, zavartalanul működött. Noha a forradalom a szovjet megszállás ellen is szólt, Tallián Pál a Kucorgó térnél lévő szovjet katonai poszt, - őrség - parancsnokával példátlan jó kapcsolatot épített ki. Díjazottak 2001-ben: Hegedűs Mihály 1956 októberében a XVII. kerületi nemzetőrség parancsnoka volt. Október 24-én a kerületi rendőr- kapitányság előtt történtekre (kisebb tüntető tömegbe belelőttek) a nemzeti bizottság megbízta a kerületi rendőrség, a rendőrőrsök és az ismert ÁVH-sok le- fegyverezésével. Ezt a megbízást tűzharc nélkül végrehajtotta. Szervezte a kerület több részének közigazgatási átszervezését, a rend és a biztonság viszonylagos fenntartását. A forradalom leverése után a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével, lőfegyverrel fenyegetve elkövetett személyes szabadság megsértésének bűntettével vádolták. Másfél évi börtön után amnesztiában részesült. Szabadulása után „fehérsegély” gyűjtéshez kezdett (börtönben levők családtagjainak megsegítésére gyűjtött pénzt.). Hamarosan feljelentették, ezért két évre szóló rendőri felügyelet alá helyezték, más néven REF- es volt. Ezek után célszerűnek látta Rákoskeresztúrról elköltözni, pestszentlőrinci lakos lett. Sárosi István a Válóczi István és társai per negyedrendű vádlottja volt. A rákoscsabai nemzetőrök november 4-én a délutáni órákban fegyveresen is felvették a harcot a Pécel felől bevonuló szovjet csapatokkal, előbb a Péceli úton Budapest felé haladó szovjet katonai autó továbbhaladását akadályozták meg. A lövöldözésre Rákosliget felől a vasúti átjárón át hatalmas tank jelent meg a Péceli úton és a Szabadság sugárút irányában, a Szent Erzsébet templomot is megsértve támadta meg a nemzetőröket. A Legfelsőbb Bíróság 1958 szeptemberében hozta meg ítéletét, s mint negyedrendű vádlottat, Sárosi Istvánt 15 év szabadságvesztésre ítélték. Díjazottak 2002-ben: Gébele György (posztumusz) 1956 októberében részt vett a Kisgazdapárt újraszervezésében. A nemzeti bizottság megbízásából segítette Rákoskeresztúr élelmezését. Gabonát szállított a kerületi malomba, hogy ezzel is javítson a kenyérellátás nehéz helyzetén. Részt vett a kerület rendjének és biztonságának szervezésében. A forradalom leverése után a rendőri szervek többször házkutatást tartottak lakásán. Súlyosbította helyzetét, hogy egy pápai körlevelet találtak nála. 1957 márciusától többször volt előzetes letartóztatásban a Kozma utcai börtönben, míg 1957. július 17-én letartóztatták, és a kistarcsai börtönbe vitték. Majd egy évig biztonsági őrizetben tartották, 1958 nyarán szabadult. 1980. május 16-án meghalt. Gyurcsánszky István (posztumusz) az 1956-os forradalom alatt a XVII. kerületi nemzeti bizottság egyik megszervezője és tagja volt. A rendőrség előtt történt eseményekre reagálva - ahol kisebb tüntető tömegbe belelőttek - ő is javasolta a nemzeti bizottság ülésén a rendőrség lefegyverzését és az ÁVH-sok letartóztatását. 1956. november 1- jétől a kerület közbiztonsági albizottságának vezetőjévé nevezték ki. Hozzá tartozott a nemzetőrség irányítása is. Biztosította a békés rend és biztonság fenntartását. A Tarnóczy Lóránd és társai ellen indított bűnügyben elítélték, több évet töltött börtönben. 1996. április 22-én meghalt. Díjazottak 2003-lian: ifj. Epress Rezső (posztumusz), aki 1956. október 23-tól 1956. november 4-ig fegyveresen vett részt a Budapest területén folyó harci cselekményekben. November 4-én fegyveres harcban megsebesült. 1957 tavaszán Rákoskeresztúron fegyveres csoportot kezdett szervezni a kommunista rezsim megdöntésére. Fiatal kora ellenére a forradalom és szabadságharc eszméivel rögtön azonosul tudott és élete végéig hű maradt ezekhez az eszmékhez. (A kerületi MDF alapító tagja volt.) Németh L^jos, aki 1953-56-ig sorkatonai szolgálatot teljesített, s miután az egysége a forradalom kitörésekor feloszlott, gyalog indult haza. Útközben élelmiszerszállítóknak segített a lakossági ellátásban. 1956. október 28.- november 5-ig fegyveres szolgálatot teljesített a rákosligeti nemzetőr parancsnokságon. Feladata a rendfenntartás, éjszakai járőrözés, a fosztogatás megakadályozása volt. Szabó Attila, aki 1948-ban barátaival szervezetet hozott létre a rendszerváltás fegyveres elősegítésére. 1955-ben az egész társaságot letartóztatták és államellenes szervezkedés vádjával elítélték. Ő 3 évet kapott, 1956. november 2-án szabadult és még aznap jelentkezett nemzetőrnek. 1957. december 19-én letartóztatták és 12 évre ítélték. 1966. december 19-én szabadult és utána még három évig rendőri felügyelet alatt állt. Zsámbokréty Zénó, aki az 1956-os eseményekben negyedik osztályos gimnazistaként vett részt, fegyverrel. Az épületet, ahol diáktársaival tartózkodott, november 10-e körül páncélos orosz katonai egység vette körül, megadásra szólítva fel őket. 1957 áprilisában őt és a csoport többi tagját letartóztatták és három év börtönre ítélték. Díjazott 2004-ben: Novák Károly János 16 évesen, mint ipari tanuló vett részt az 1956-os forradalomban. A kerületünkben, és többek között a Corvin közben is harcolt. A megtorlás elől nyugatra menekült. Egyéves angliai emigráció után hitt a kormánynak, és hazatért. Ekkor letartóztatták, első fokon halálra, másodfokon - fiatal korára való tekintettel - 10 év börtönre ítélték. Több hónapot siralomházban töltött, s végül öt évet ült le, 1963- bah szabadult.
