Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)

2006. november / 10. szám

«HIRHOZO 1956-2006 2006. NOVEMBER 11 Kardos Béla (posz­tumusz) 1956. október 30-án, mint a kerületi Bartók Béla Klub el­nöke elnökölt a nem­zeti bizottság gyűlé­sén, melynek tagjává, majd kerületi elöljá­rójává választották. 1957. július 17-én le­tartóztatták. Első fo­kon három év börtönre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság 1 év négy hónapra mérsékelt, azt a büntetést letöltötte. Lehoczky Árpád (posztumusz) 1956. október 27-én tagja lett az Egyesült Ve­gyiművek gyárőrségének. 1956. novem­ber 23-án szolgálat közben nagy meny- nyiségű fegyvert vett át társaival, a fegyvereket el akartak rejteni, illetve megsemmisíteni. Tallián Pál 25 évesen a XVII. kerületi nemzetőrség parancsnoka volt. 30-40 felfegyverzett nemzetőrrel tartotta fenn a rendet. Politikai meggyőződés, vallási hovatartozás miatt egyetlen embernek sem esett bántódása. A posta, az üzletek és a környék egyetlen péksége, zavarta­lanul működött. Noha a forradalom a szovjet megszállás ellen is szólt, Tallián Pál a Kucorgó térnél lévő szovjet kato­nai poszt, - őrség - parancsnokával pél­dátlan jó kapcsolatot épített ki. Díjazottak 2001-ben: Hegedűs Mihály 1956 októberében a XVII. kerületi nemzetőrség parancsno­ka volt. Október 24-én a kerületi rendőr- kapitányság előtt történtekre (kisebb tüntető tömegbe belelőttek) a nemzeti bizottság megbízta a kerületi rendőrség, a rendőrőrsök és az ismert ÁVH-sok le- fegyverezésével. Ezt a megbízást tűz­harc nélkül végrehajtotta. Szervezte a kerület több részének közigazgatási át­szervezését, a rend és a biztonság vi­szonylagos fenntartását. A forradalom leverése után a népi demokratikus ál­lamrend megdöntésére irányuló szer­vezkedés vezetésével, lőfegyverrel fe­nyegetve elkövetett személyes szabadság megsértésének bűn­tettével vádolták. Másfél évi börtön után amnesztiában részesült. Szabadu­lása után „fehérse­gély” gyűjtéshez kezdett (börtönben levők családtagjai­nak megsegítésére gyűjtött pénzt.). Ha­marosan feljelentet­ték, ezért két évre szóló rendőri fel­ügyelet alá helyez­ték, más néven REF- es volt. Ezek után célszerűnek látta Rá­koskeresztúrról el­költözni, pestszentlő­rinci lakos lett. Sárosi István a Válóczi István és társai per negyed­rendű vádlottja volt. A rákoscsabai nemzetőrök no­vember 4-én a dél­utáni órákban fegyveresen is fel­vették a harcot a Pécel felől bevonu­ló szovjet csapatokkal, előbb a Péceli úton Budapest felé haladó szovjet kato­nai autó továbbhaladását akadályozták meg. A lövöldözés­re Rákosliget felől a vasúti átjárón át hatalmas tank je­lent meg a Péceli úton és a Szabad­ság sugárút irányá­ban, a Szent Erzsé­bet templomot is megsértve támadta meg a nemzetőrö­ket. A Legfelsőbb Bíróság 1958 szep­temberében hozta meg ítéletét, s mint negyedrendű vádlot­tat, Sárosi Istvánt 15 év szabadságvesz­tésre ítélték. Díjazottak 2002-ben: Gébele György (posztumusz) 1956 októ­berében részt vett a Kisgazdapárt újra­szervezésében. A nemzeti bizottság megbízásából segítette Rákoskeresztúr élelmezését. Gabonát szállított a kerüle­ti malomba, hogy ezzel is javítson a ke­nyérellátás nehéz helyzetén. Részt vett a kerület rendjének és biztonságának szervezésében. A forradalom leverése után a rendőri szervek többször házku­tatást tartottak lakásán. Súlyosbította helyzetét, hogy egy pápai körlevelet ta­láltak nála. 1957 márciusától többször volt előzetes letartóztatásban a Kozma utcai börtönben, míg 1957. július 17-én letartóztatták, és a kistarcsai börtönbe vitték. Majd egy évig biztonsági őrizet­ben tartották, 1958 nyarán sza­badult. 1980. május 16-án meg­halt. Gyurcsánszky István (posztu­musz) az 1956-os forradalom alatt a XVII. kerületi nemzeti bi­zottság egyik megszervezője és tagja volt. A rendőrség előtt tör­tént eseményekre reagálva - ahol kisebb tüntető tömegbe be­lelőttek - ő is javasolta a nemze­ti bizottság ülésén a rendőrség lefegyverzését és az ÁVH-sok le­tartóztatását. 1956. november 1- jétől a kerület közbiztonsági al­bizottságának vezetőjévé nevez­ték ki. Hozzá tartozott a nemzet­őrség irányítása is. Biztosította a békés rend és biztonság fenntar­tását. A Tarnóczy Lóránd és tár­sai ellen indított bűnügyben el­ítélték, több évet töltött börtön­ben. 1996. április 22-én meghalt. Díjazottak 2003-lian: ifj. Epress Rezső (posztumusz), aki 1956. október 23-tól 1956. november 4-ig fegyveresen vett részt a Budapest terü­letén folyó harci cselekményekben. No­vember 4-én fegyveres harcban megse­besült. 1957 tavaszán Rákoskeresztúron fegyveres csoportot kezdett szervezni a kommunista rezsim megdöntésére. Fia­tal kora ellenére a forradalom és sza­badságharc eszméivel rögtön azonosul tudott és élete végéig hű maradt ezekhez az eszmékhez. (A kerületi MDF alapító tagja volt.) Németh L^jos, aki 1953-56-ig sorkato­nai szolgálatot teljesített, s miután az egysége a forradalom kitörésekor fel­oszlott, gyalog indult haza. Útközben élelmiszerszállítóknak segített a lakos­sági ellátásban. 1956. október 28.- november 5-ig fegyveres szolgálatot tel­jesített a rákosligeti nemzetőr parancs­nokságon. Feladata a rendfenntartás, éj­szakai járőrözés, a fosztogatás megaka­dályozása volt. Szabó Attila, aki 1948-ban barátaival szervezetet hozott létre a rendszerváltás fegyveres elősegítésére. 1955-ben az egész társaságot letartóztatták és állam­ellenes szervezkedés vádjával elítélték. Ő 3 évet kapott, 1956. november 2-án szabadult és még aznap jelentkezett nemzetőrnek. 1957. december 19-én le­tartóztatták és 12 évre ítélték. 1966. de­cember 19-én szabadult és utána még három évig rendőri felügyelet alatt állt. Zsámbokréty Zénó, aki az 1956-os ese­ményekben negyedik osztályos gimna­zistaként vett részt, fegyverrel. Az épü­letet, ahol diáktársaival tartózkodott, no­vember 10-e körül páncélos orosz kato­nai egység vette körül, megadásra szó­lítva fel őket. 1957 áprilisában őt és a csoport többi tagját letartóztatták és három év börtönre ítélték. Díjazott 2004-ben: Novák Károly János 16 évesen, mint ipari tanuló vett részt az 1956-os forra­dalomban. A kerületünkben, és többek között a Corvin közben is harcolt. A megtorlás elől nyugatra menekült. Egy­éves angliai emigráció után hitt a kor­mánynak, és hazatért. Ekkor letartóztat­ták, első fokon halálra, másodfokon - fi­atal korára való tekintettel - 10 év bör­tönre ítélték. Több hónapot siralomház­ban töltött, s végül öt évet ült le, 1963- bah szabadult.

Next

/
Thumbnails
Contents