Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)
2006. szeptember / 8. szám
ÍHIRHOZO ÖNKORMÁNYZAT 2006. SZEPTEMBER 5 Sokat fejlődött, mégis családias maradt a kerület Interjú dr. Hoffmann Attila polgármesterrel Több évtizede dolgozik vezető beosztásban dr. Hoffmann Attila polgármester. Régebben a magánszférában ugyanúgy megállta a helyét, mint manapság a politikában (volt országgyűlési képviselő, pártelnök, jelenleg polgármester). Jól ismeri a XVII. kerületet, hiszen itt nőtt fel, szinte egész életében itt lakott, így tanúja lehetett annak a fejlődésnek, amely a városrészt jellemezte az elmúlt évtizedekben.- Milyen volt gyereknek lenni az ötvenes években Rákoskeresztúron?- Csodálatos! Akkoriban ez egy kimondott kis falu volt, a telkek lenyúltak a Rákos-patakig, az emberek káposztát termesztettek. Az utcákon ökrös szekerek jártak, alig volt aszfaltos út, egy buszjárat közlekedett, úgy 5-6 óránként haladt el egy autó. Vagy 30 ezren éltek itt, kedves, barátságos emberek. Én sok gyereket ismertem, mivel jó sportoló voltam - teniszeztem, fociztam -, az egész kerületet bejártam. Annak örülök, hogy bár azóta rengeteget fejlődött a kerület, ez a családias jellege máig megmaradt.- Ön még ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiknek a tagjai iskola után nem rögtön a politikai pályára léptek.- így igaz, sokáig dolgoztam a termelésben, és már elég fiatalon, huszonéveMegszépült a park Megújult parkot adott át szeptemberben Barna Andor alpolgármester, ön- kormányzati képviselő a Kaszáló lakótelepen. A négymillió forintért felújított terület átadásán részt vett dr. Hoffmann Attila polgármester és Alexa György országgyűlési képviselő is. A kerület vezetői elmondták, hogy a jövőben tovább folytatják majd a kerület közterületeinek szépítését. (G. I.) sen főmérnök, igazgató lettem. Ezt annak is köszönhetem, hogy jó a kapcsolatteremtő képességem, az emberek elfogadnak vezetőnek. Egy kicsit mindig kívülállóként szemlélem a dolgokat, elmélkedő, elemző ember vagyok, talán azért, mert a vízöntő jegyében születtem. Politikusi pályafutásom' sem nevezhető szokásosnak, hiszen amint belecsöppentem, rögtön ország- gyűlési képviselő lettem. 1994-től Baráth Etele bizottságában tevékenykedtem, ez volt talán a legnagyobb bizottság, foglalkoztunk környezetvédelemmel, területfejlesztéssel, idegenforgalommal, városfejlesztéssel. 1998-tól helyi képviselőként dolgoztam tovább, ekkor szerettem bele ebbe a munkába.- 2002-ben pedig polgármesternek választották. Mire a legbüszkébb az elmúlt négy év eredményeiből?- Talán arra, hogy botránymentesen éltük meg ezeket az éveket, nem bocsátottunk el embereket, csak ha feltétlenül muszáj volt, és erőn felül is építkeztünk. Rengeteget fejlődött a kerület. A legfontosabb vállalásunk az volt, hogy kiépítjük a csatornahálózatot. Ezt teljesítettük is: a korábbi 55-ről 95 százalékosra emelkedett a csatornázottság. Erre a célra 8-9 milliárd forintot fordítottunk, míg a hozzá szervesen kapcsolódó útépítésekre további 6-7 milliárdot. Megoldottuk a felszíni csapadékvíz elvezetését is, iskolaépítésre pedig 1,5 milliárdot költöttünk. De említhetném azt az apróságot is, hogy én vezettem be a lámpaoszlopokra szerelt virágtartókat. Tudom, ez nem létszükséglet, de kellemes a szemnek, ettől jobb itt élni, ettől érzik az emberek otthonosabbnak a lakókörnyezetüket.- A lakosságot a „három k" érdekli leginkább: a közbiztonság, a köztisztaság és a közlekedés.- Haladjunk ebben a sorrendben. A közbiztonság az egyik legjobb a fővárosban, a 23 kerületből rendre 2. vagy 3. helyezettek vagyunk, nem véletlen, hogy már a harmadik kapitányunkat viszik el magasabb beosztásba. A köztisztasággal már korántsem ilyen rózsás a helyzet. A legnagyobb alapterületű kerület vagyunk, rengeteg a zöldterület, ahol sajnos rendszeresen megjelennek az illegálisan lerakott hulladékkupacok. Évente 60 milliót költünk az elszállításukra, lakossági takarítási akciókat szervezünk, de hiába: két hét múlva már megint ott éktelenkednek a szemétdombok. Indítványozni fogjuk, hogy emeljék meg a szemetelők büntetését, hátha az elrettenti őket. A közlekedéssel szintén nem vagyunk elégedettek, de ennek megoldása jórészt túlmegy a kerületi hatáskörön.- Milyen tervei lehetnek a következő ciklus polgármesterének?- Az az igazság, hogy most nehéz négy év elé nézünk. Megszorítások, kemény intézkedések várnak ránk a ciklus első két évében, nem lehet ugyanúgy fejleszteni, mint eddig. Más források után kell nézni, gondolok itt elsősorban az európai uniós pályázatokra. Ennek ellenére a lehetőség adott, előkészítettünk több projektet. Magántőke bevonásával tervezünk egy uszodát, már alapozzák az új szolgáltatóközpontot, ahol többtermes mozi, fitneszterem lesz, tervezünk egy új okmányirodát a mostani mellé, hogy még kulturáltabban szolgálhassuk ki az itt élőket. Új bölcsőde épül, szándéknyilatkozatot tévesztettünk be a városközpont áttelepítésére, panelpályázatot hirdetünk - nincs olyan terület, ahol ne fejlesztenénk. Az infrastruktúra mellett egyébként nagyon fontosnak tartom a művészetek és a kultúra támogatását is. Rengeteg művész él a kerületben, pezsgő kulturális élet jellemzi Rákoskeresztúrt. Például létrehoztunk egy közalapítványt, amelynek közreműködésével végre felújítottuk a Bartók-emlékházat. A nagy zeneszerző kilenc évig élt a kerületben, a háza nagyon lerobbant állapotban van, évtizedek óta nem nyúlt hozzá senki. Most szeptemberre, az évfordulóra elkészül, hangversenyeket rendezünk, méltó programmal emlékezünk meg Bartókról.- Hol és hogyan él? Állítólag szereti az állatokat?- Feleségemmel nemrég ünnepeltük a 37. házassági évfordulónkat, 35 éves lányunk már természetesen önálló életet él. A Napiás úton lakunk egy könnyű- szerkezetes házban, amely tökéletesen megfelel kettőnknek. Illetve bocsánat: hármunknak, hiszen egy csodálatos berni pásztorkutya is velünk él. Valóban nagyon szeretem a természetet, az állatokat. Tavaly például találtam egy pici sünt, hazavittem, kiskanállal etettem, felneveltem. Szamóca - így neveztük el - egyszer csak eltűnt, majd idén kora nyáron megjelent, de nem egyedül: hozta a párját is, egy sünhölgyet, és hamarosan három kis tüskebökivel gyarapodott a család. Azt gondolom, meg kell találni a szépséget a mindennapokban, az ilyen kis eseményekben, akkor lehetünk igazán elégedettek és boldogok. Dr. Hoffmann Attila K. K.
