Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. február / 2. szám
El ROPAI UNIÓ lő IRÁNY AZ EURÓPAI UNIÓ Az egységes belső piac az Európai Unióban Az Európai Unió egységes piaca nem más, mint a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke akadálytalan áramlása a tagországok teljes területén. A jelenleg több mint 360 millió embert felölelő belső piac megteremtésével 1993-ban az akkor még Európai Közösség történelmi célt ért el: a római birodalom széthullása óta a kereskedelemben és az emberek áramlásában elvben ismét megszűnt minden akadály. Az európai uniós hivatalos dokumentumok szinte a kezdetektől foglalkoztak az egységes belső piac megteremtésével. Mint sok uniós folyamatot - elsősorban az EU mélyítését, a tagok közti együttműködés szorosabbá tételét jelentőket -, ezt is a keleti bővítés, szegényebb országok „tömeges” felvételének kilátásba kerülése gyorsította fel. A nyolcvanas évek legvégén már kinyilvánított hivatalos cél volt, hogy 1992-ig meg kell valósítani egy olyan korlátok nélküli belső piacot a közösségben, amelyben biztosítják az áruk, szolgáltatások, tőke és a személyek szabad forgalmát. Ehhez tömegesen kellett átalakítani, egységesíteni az egyes tagországok jogi előírásait. Egyes területeken az EU még ma is küzd a lehető legteljesebb egységesítésért, a szolgáltatások szabad áramlásának területén pedig az a fő probléma, hogy az adódó lehetőségek teljes kiaknázásától még mesz- sze van az unió. Brüsszeli becslések szerint a hivatalosan 1993. január 1-jén létrejött egységes belső piacnak köszönhetően 2,5 millió munkahely alakult az unióban, a jövedelmi gyarapodás 877 milliárd eurónyira tehető. Még ma is a rendszeresen felülvizsgált belső piaci stratégiáknak az a céljuk, hogy egyértelmű menetrendet és pontos határidőket adjanak a még létező akadályok felszámolására. A bizottság 2003-2006 közötti időszakra a napokban előterjesztett átfogó stratégiájában egyrészt a bővítéssel járó hatásokra, másrészt a szolgáltatásokban meglévő problémákra összpontosított. Az egységes uniós piac kiépítése lehetőséget adott az EU-nak a más világpiaci szereplőkkel folytatott együttműködés javítására és új alapokra helyezésére, továbbá tartósan javította az EU helyzetét a legnagyobb versenytársakkal, az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. Esélyt nyújtott arra, hogy pótlólagos energiát mozgósítsanak a gazdasági növekedés gyorsítására. Fontos kibontakozási lehetőségeket jelentett a közepes és kisvállalkozásoknak. A piaci feltételek összehangolásával és a határsorompók felszámolásával ugyanis megszűntek azok az akadályok és járulékos költségek, amelyeket éppen az ilyen vállalatok csak nagy nehézségek árán tudnak leküzdeni, illetve kiegyenlíteni. Az egyes piac megteremtése megkerülhetetlen előfeltétele volt a közös európai valuta és az Európai Központi Bank létrehozása. A belső piac kiépítése nem könnyű feladat, sok tízezer szabály megalkotását és átalakítását kívánta uniós szinten és a tagországokban. A szabályok túlnyomó része már elkészült, betartásuk azonban még mindig vegyes képet mutat. Jelenleg egyebek között a környezet- és a versenyszabályok hatékonyabbá tételére irányuló intézkedések, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos cselekvési program van napirenden, de folyik például az energiapiacok liberalizálásának továbbvitele és a közbeszerzési eljárások leegyszerűsítése is. Évek óta húzódik már az egységes közösségi szabadalom megteremtésének ügye. Az Európai Bizottság rendszeresen értékeli a belső piaci integráció haladását, és még az idén is azt állapította meg, hogy szinte minden tagország esetében akad olyan szabály, amelyet megszegnek, illetve az egységesedést szolgáló programok végrehajtása sok esetben késlekedik. A tagországok átlagosan a szabályok 2,4 százalékának átvételével késlekednek, közel 1600 eljárás folyik az unióban a tagállamok ellen a belső piaci szabályok megsértésért. A késések néha azzal függnek össze, hogy túl lassan halad a javasolt jogszabályok jóváhagyása az Európai Parlamentben és a miniszterek Európai Tanácsában, de legtöbbször a tagállamok késnek a már elfogadott irányelvek átültetésével saját nemzeti jogrendjükbe. Kérdések és válaszok az unióról A Elvesztem az állásomat, ha belépünk az EU-ba? Az Euhoz való csatlakozás egy nagy , nyitott piacra való belépést jelent, ahol éles a verseny. Ez a helyzet új befektetetési lehetőségeket teremt. A statisztikák szerint az EU-hoz csatlakozott államokban jelentősen megnőtt a beruházások értéke. Ha Magyarországon nőnek a befektetések, akkor több munkahely lesz a meglévő vagy újonnan alakuló cégeknél. Persze ez nem vonatkozik a nem versenyképes, vagy a versenyképesség érdekében munkatársaiktól megválni kényszerülő cégekre. Másrészt a fellendülőben lévő iparágakban (pl.: exportágazatok, fejlett technológiákat alkalmazó vállalatok, szolgáltatócégek, stb.) nyílnak új lehetőségek. A Magas vagy alacsony a munkanélküliség az unió tagállamaiban? 2002. júniusában az EU-ban a munkanélküliek összesített átlagos aránya 7,7% volt. Vannak országok, ahol magas, másokban alacsony a munkanélküliség. Az EU- tagállamok több mint a felében alacsonyabb a munkanélküliek aránya magyarországinál. Általában az a tendencia, hogy a kis országokban alacsony, a nagyokban magas a munkanélküliség. A legrosszabb helyzet jelenleg Spanyolországban (11,5%), Franciaországban (9,28%) és Németországban (8,3^). A legalacsonyabb számokat pedig Luxemburgban (2,3%) a legkisebb tagországban, Ausztriában (4,1%), Írországban (4,4%) és Portugáliában (4,4%) találjuk. 4- Mit tesz az EU a fiatalok munkanélküliségének csökkentésére, és általában a foglalkoztatás javítására? Az Európai Uniónak van egy ún. Foglalkoztatási stratégiája, mely kiemelten foglalkozik a fiatalokkal. A tagországokban minden évben javasolják, hogy foglalkoztatás-erősítő és a munka- nélküliség ellen ható politikát dolgozzanak ki. A bevetett eszközök között szerepel az egyénre szabott pályaválasztási tanácsadás és támogatás, hogy a fiatalok tartósan beépülhessenek a munka világába. A cél az az lenne, hogy minden tagországban biztosítani lehessen, hogy egy-egy fiatal max. hat hónapig legyen munkanélküli, azaz fél éven belül kapjon egy új indulási lehetőséget, legyen az akár egy állás, képzés, átképzés, szakmai gyakorlat vagy más foglalkoztatási forma. 4- Hogyan érinti az EU- tagság a nyugdíjkorhatárt? A tagállamok saját hatáskörükben döntenek a nyugdíjhatárról, tehát ez nincs uniós szinten szabályozva. A tagállamok egyébként az EU-'tól függetlenül külön-külön is megemelték a korhatárt a férfiaknál 65 évre - kivéve Franciaországot ahol továbbra is 60 év a korhatár- . Magyarország tehát saját hatáskörben dönt erről, a kérdésről, csakúgy mint arról, hogy hogyan lehet hosszabb távon fenntartani a nyugdíjak folyó- síthatóságát, különösen annak fényében, hogy csökken a születések aránya és egyre hosz- szabb a várható élettartam. 2002-ben a tagállamok megállapodtak, hogy úgy igazítják szabályozásukat, hogy 210-ig fokozatosan öt évvel emelkedjen az az átlagos életkor, amelyben az emberek nyugdíjba vonulnak. Ez tehát nem a törvényes nyugdíjkorhatárra vonatkozik, hanem arra az életkorra, amelyben az emberek átlagosan számítva abba- < hagyják az aktív kereső tevékenységet. Jóllehet a legtöbb tagállamban 65 év a törvényes nyugdíjkorhatár, a tényleges nyugdíjba vonulók átlagos életkora 58 év, azaz átlagosa 7 évvel korábban hagyják abba a munkát. Ezért született az a politikai elhatározás, hogy ezt a kort 2010-re 63 évre tornázzák fel pl. olyan eszközökkel, hogy a munkavállalókat különböző kedvezményekkel arra ösztönzik, válasszák a további munkát a korai nyugdíjazás helyett. (Folytatjuk) Szalainé Halász Erzsébet «
