Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. december / 11. szám
HIRHOZO KOZELET 35 Az élet íze Az október 29-i, „Az élet sója” beszélgetésen az élet értelmét próbálták megfogalmazni a meghívott vendégek. A Rákoscsabái Közösségi Ház minden hónap utolsó péntekén megtartott programjának vendége ezúttal Nagy Emőke újságíró, a Nők Lapja főmunkatársa, B. Szetlik Ildikó tűzzománc készítő iparművész, Kurgyis József lelkipásztor és iíj. Lépés Imre önkormányzati képviselő volt. A beszélgetést Zsilinszki János vezette, a szünetekben pedig a Bálint család - Bálint Ágnes, Nóra, József és Ádám - klarinétozott, fuvolázott és zongorázott a közönségnek. A téma az irodalmi alkotásokban fellelhető édes-sós ízre utaló mondanivaló volt: ha a „só” a Bibliában a kiemelkedő értéket jelentette, miért vágyunk az édes életre? A sós vagy az édes a jó? B. Szetlik Ildikó egy kedvenc versét olvasta fel, ezzel megmutatva, hogy az édes és sós tulajdonképpen nem ellentétek, hanem egymás kiegészítői. Mindkettő értéket képvisel, és az egyik nem ismerhető meg a másik nélkül. Iff. Lépés Imre a népmesét említette, ahol a király kitagadja legkisebb lányát azért, mert ő „csak” annyira szereti, mint a sót. Persze mint tudjuk, a király a mese végére belátja tévedését, és elismeri a só fontosságát. Nagy Emőke megemlítette, hogy már Shakespeare is felhasználta ezt a motívumot a Lear királyban. Szerinte az élet sója a szeretet és az erre való képesség, az öröm egyben az egészség jele is - annak hiánya pedig betegséget okozhat. Kurgyis József a Máté evangélium egyik hegyi beszédéből olvasott fel. Tanulságként leszűrte, hogy a helyes út keresése is boldogság. Nagy Emőke a mécsesek láttán az 1956-os forradalomra emlékezett: reméli, hogy ha a középkorúak már nem is, de a következő nemzedék teljesen meg tudja élni, és ki tudja élvezni a szabadságot, hisz a boldogsághoz a szabadság is elengedhetetlen feltétel. A lelkipásztor Kurgyis József saját életében átélt válaszútról mesélt. Csak jóval később értette meg, hogy az akkor keserűnek látszó döntés a mostani kiegyensúlyozottságát, békéjét hozta: mindenkinek meg kell találni a helyét ahhoz, hogy boldog lehessen, kiteljesedjen. Ekkor a környezet és család is több szeretetet kap tőlünk, mert érzik belső, lelki békénket. Nagy Emőke hozzátette, hogy a kiosztott pofonokra is szükség van, mert csak akkor tanuljuk meg értékelni az örömöt, boldogságot, ha megtapasztaljuk a bánatot is. Zsilinszki János a közönséget a beszélgetésbe bevonva, véleményük elmondására kérte fel a hallgatókat is. Egy hozzászóló a nő fontosságára, a családban nyújtott összetartó szerepére hívta fel a figyelmet, Pájer Ildikó pedig a beszélgetőtársaktól azt kérdezte, hogy milyen értékek fontosak számukra, illetve kik hordozzák azokat? Elsőnek a képviselő úr válaszolt a kérdésre: neki a megszerezhető tudás az érték, valamint a barátság és szeretet, egymás megsegítése. B. Szetlik Ildikó a humor mellett szintén a szerelmet és az emberi kapcsolatokat emlegette, és idős nagymamáját hasonlította a levesbe szükséges sóhoz. Nagy Emőke a családja említése mellett kiemelte az olvasók leveleiből felé áradó szeretetet, ami sokszor vigaszt nyújt a nehéz időkben. A lelkipásztor meglátása szerint a mai világban már elcsépelt beszélni a szeretetről, viszont megtanulta, hogy hogyan kell ezt továbbadni. Kurgyis József ezt próbálja saját életében is alkalmazni, és kihangsúlyozta, hogy a továbbadáshoz meg kell tanulni a kapást, az elfogadást is. Zsilinszki János az este gondolatait ösz- szefoglaló mondatra kérte fel a beszélgetőtársakat, majd Pájer Ildikó egy-egy kis zsák só és olaj mécses átadása után zárta az estét. Szabó Anikó Egyháztörténeti kiállítás Ligeten A „Hitélet Rákosligeten a kezdetektől napjainkig” címmel egyháztörténeti kiállítás nyílt november 30-án a Cse- kovszky Árpád Művelődési Házban. A tárlat védnöki névsora (Kosa László evangélikus lelkész, Snell György esperes plébános, címzetes apát és Szabó Lajos református lelkész) is mutatta már, ökumenikus rendezvényt szervezett a Rákosligeti Polgári Kör. Elnökük, dr. Dombóvári Csaba köszöntőjében elmondta, egy folyamat szerves része ez a rendezvény is, hisz 1999-ben az előd község, 2001-ben a Cseko (a polgári kör egykori háza), tavaly óta pedig a Hősök Terei Általános Iskola fennállásának centenáriumát ünnepelték. Ezekhez a kerek évfordulókhoz kötődően volt művészeti, iskolatörténeti kiállítás, s mivel egy kis közösség életében mindig meghatározóak voltak az egyházak - a „honfoglalók” az első házak birtokbavétele után alig négy évvel nekiláttak a templomépítésnek - fontosnak tartották egy ilyen tematikájú ösz- szegzést is. Az egykori négy felekezet közül sajnos az izraelita már nem tudta képviselni magát, mivel a második világháború vészkorszaka elpusztította, szétszórta a legtöbb zsidó polgárt. A korabeli újságokból - mint arra dr. Dombóvári Antal, a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője felhívta a figyelmet - kiderül, békés együttélés volt jellemző a múltszázad első felére. Keresztény ember támogatta a zsidó gyerekek ünnepét, és a katolikus templom építéséhez az első pénzadományt Fuchs Ignácz, zsidó földbirtokos ajánlotta föl. A kiállítást Lázár Kovács Ákos esztéta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa nyitotta meg. Szívből jövő szavaival feltette a kérdést, lesz-e elég erőnk ahhoz, hogy megtaláljuk a civil nyilvánosság új formáit, ahol nem a politikai hovatartozás, hanem a közös, jó ügyért való józan és cselekvő föllépés lesz a mértékadó az emberek megítélésében. Rózsahegyi Péter, a Rákosligeti Polgári Kör titkára köszönetét mondott a kiállítás megvalósításában való segítségért dr. Hoffmann Attila polgármesternek, a Pál Apostol katolikus iskolának, a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteménynek és a művelődési ház munkatársainak. A beszédek után Kiss József címzetes kanonok, Szom- bathy Gyula református lelkész és Marschalkó Gyula evangélikus lelkész fohászkodott a jelenlévőkért. F. K.
