Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. november / 10. szám
34 ______________ KÖZÉLET HÍRHOZÓ KÖZÖTTÜNK ÉL Nagy József feltaláló Sok mindenért lehet tisztelni valakit. Emberségéért, tudásáért, küzdeni akarásáért. Nagy Józsefet - a Rákoskeresztúron élő feltalálót - utóbbi két dologért mindenképp megilleti a főhajtás, de aki azért küzd, hogy találmányai által a világ előbbre menjen, emberségről is tanú- bizonyságot tesz. A 70 éves feltalálóval nyáron találkoztam, a Dózsa Művelődési Ház intenzív angol nyelvtanfolyamán. Kíváncsivá tett, ki az, milyen ember, aki ennyi idősen ül be az iskolapadba és igyekszik nyelvismereteit bővíteni. Nagy József gellénházi parasztcsalád gyerekeként látta meg a napvilágot. Onnan 1944-ben gimnáziumba került, 1957-ben pedig villamosmérnökként diplomázott. Szakmája igen csak nagy változásokon ment keresztül, egyetemistaként tranzisztorokról még nem is hallott, később pedig az integrált áramkörök hozták az újabb kihívást.- Hol kezdett el dolgozni az egyetem elvégzése után?- A MÁV-nál és ott is maradtam - kis kitérővel - egészen nyugdíjba vonulásomig. Nagyon szerettem itt dolgozni, hiszen szakterületemet - a hírközlést - érintő valameny- nyi eszköz megtalálható volt.- Bizonyára nem volt megelégedve a meglévő berendezésekkel, ezért tervezett újakat.- A technika nagyon gyorsan fejlődik, muszáj vele lépést tartani. Igyekeztem hát új megoldásokat keresni. Olyanokat, amelyek egyszerűbbé, átláthatóbbá tesznek egy-egy munkaterületet.- Hogy néz ez ki a gyakorlatban?- Adott egy probléma, amit meg kell oldani. Az ember elkezd rajta gondolkodni, terveket dolgoz ki, amit aztán megpróbál „eladni”.- Mi volt az első találmánya?- A MÁV távbeszélő-hálózatának automatizálása. Ezzel a vállalatnak csak az 1968- as évben 40 millió forint megtakarítása volt. A második szabadalmaztatott rendszerem a diszpécserhálózatok korszerűsítésének megoldása, a harmadik egyéb távközlő berendezések korszerűsítése. Ezek csak a jelentősebbek. Összesen mintegy 40 újításom, találmányom volt. Amelyekről olyan egyszerűséggel, természetességgel beszél, hogy én - a műszaki dolgokhoz alig konyító nő - is megértem. Minden magától értetődőnek tűnik. Ha nem tudnám is sejteném, hogy nem csupán az íróasztala fölött görnyedő kutatóval ülök szemben, hanem tanár emberrel is.- Volt néhány év, amikor hűtlen volt a MÁV-hoz.- Csak fizetés nélküli szabadságon voltam. Felkértek ugyanis, hogy tanítsak Szegeden a Közlekedési és Távközlési Főiskolán. Itt tanítottam hat évig docensként, tankönyvet írtam. Aztán megint visszamentem a korábbi vállalatomhoz.- Tehát ott tartottunk, hogy a MÁV-nál dolgozott, ahol megvolt az első találmánya. Gondolom, komoly elismerésben részesült.- Nem jól gondolja. Majd tízévnyi pereskedésembe került, amíg megkaptam érte a járandóságomat. Ez a „jó” szokásom aztán később is megmaradt, a bíróságra már szinte - 1973 óta, még ma is - hazajárok. Mindezt olyan derűvel mondja, mintha ez természetes volna. Ugyanakkor gyanítom, épp ez az a tulajdonsága, ami képessé tette arra, hogy újra és újra felálljon, megrázza magát és mindent kezdjen elölről. Jó, persze, fontos az anyagi elismerés, különösen, ha az embernek öt gyerekről kell gondoskodnia. A legfontosabb azonban az, hogy valami új, addig ismeretlen szülessen, fantasztikus átélni az alkotói lázat, az érzés, hogy képesek vagyunk megoldani egy problémát, mindenért kárpótol. Ezért érdemes csinálni, ilyenkor az ember nem is gondolkodik azon, megéri-e. Egyszer csak eljött a nyugdíjazás ideje is. Azt azonban sejtik a kedves olvasók, hogy szó sincs nyugodt és békés nyugdíjas életről, otthoni barkácsolgatásokról, unalomról. Nagy József ugyanis jó néhány éve mező- gazdasági vállalkozóként is dolgozik, Zalába jár le csaknem hetente, hogy rendezze vállalkozásának ügyeit. A vonaton előveszi nyelvkönyveit és gyakorol. Nehogy elkopjanak a megszerzett ismeretek. Hiszen tanulási céllal külföldre is sokat utazott és szeretne még utazni. Itthon pedig egyengeti azóta felnőtt gyerekeinek útját, vagy ugyebár éppen nyelvtanfolyamra jár. Mert tanulni, fejlődni hetvenévesen sem késő... Gálfi Irén Emlékezés a névadóra Balassi Bálint 1554. október 20-án született a felső-magyarországi Zólyom várában. Gyarmati Balassi János báró és Sulyok Anna gyermeke volt. Értett a kardforgatáshoz és műveltsége is kiváló volt; nyolc nyelven tudott a magyaron kívül. Magánélete viharosan alakult. Legnagyobb szerelme Losonczy Anna volt, akiről nagyon sok verset írt, költeményeiben Júliának nevezte. 1588-ban írta a Szép magyar komédiát, 1588-89-ben keletkezett a a versgyűjtemény Julia-ciklusa. Amikor Anna máshoz ment feleségül, Lengyelországba távozott. 1591-ben tért vissza Magyarországra. 1594. május 30-án, az Esztergom visszafoglalásáért vívott harcban halt hősi halált. Kerületünkben gimnáziumot neveztek el róla. A Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium 1991 óta viseli az első európai rangú magyar költő nevét. Az évforduló méltó megünneplésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kaptak támogatást. Céljuk az volt, hogy ne legyen formális a névadóra való emlékezés, ne merüljön ki hangzatos ünnepi beszédek meghallgatásában, hanem az iskola diáksága minél nagyobb számban mutassa be tudását, ismereteit a 16. század Magyarországának és Európájának történelméről, irodalmáról, képzőművészetéről, zenéjéről és benne Balassi életművéről. Komplex műveltségi versenyüket 2004 májusában (Balassi halálának évfordulóján) hirdették meg két kategóriában: az 5-7., illetve a 8-12. évfolyam számára. A szeptemberi tanévkezdés után kezdődtek az írásbeli elődöntők, gyűltek a Balassi-versekhez készült illusztrációk Halasy- né Tóth Ibolya rajztanár asztalán, Balassi életrajzát bemutató tablókhoz gyűjtötték a képanyagot az alsóbb évfolyamok tanulói. A programok sorát az október 6- án megrendezett szavalóverseny nyitotta meg, melyen a zsűri elnök tisztét Újváry Zoltán, az iskola egykori diákja, a Nemzeti Színház művésze vállalta. Elismerően szólt a közel 40 résztvevőről, akik az igazán nem könnyű Balassi-versekből készültek fel a versenyre. Újváry Zoltán a győzteseket (Bretka Zsófia, Rácz Emília, Dénes Andrea) jutalomképpen a Nemzeti Színház egyik előadására is meghívta. Október 20-án délelőtt dr. Péczely Terézia alpolgármester jelenlétében, a diákság képviselői megkoszorúzták Balassi szobrát, szlovák nyelvű verssel, reneszánsz tánccal köszöntötték az ünnepeltet, majd Józsa Bo- tond 9. osztályos diák Balassi egyik istenes versét adta elő saját megzenésítésében. Juhász Gusztáváé igazgató a képzőművészeti és az irodalmi pályázat győzteseit és Józsa Bo- tondot dicséretben részesítette. Délután a komplex tanulmányi verseny második fordulóját rendezték meg. Az alsóbb évfolyamok csapatainak játékos, pergő vetélkedőt szervezett Bíró Róza és Ivanics Beáta tanárnő. A pályázat által nyert pénzösszeget az az osztály használhatja fel egy irodalmi kirándulásra, amelyik a legtöbb pontot szerezte a különböző versenyeken. A nemes verseny győztese a 9. a osztály lett! (Forrás: Ficzekné Molnár Mária, a gimnázium munkaközösség-vezetője)
