Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)

2004. november / 10. szám

HÍRHOZÓ KULTÚRA 19 Ahogy ő látja... Fények és árnyak Október 2-án nyílt meg Makovinyi Zoltán fotókiállí­tása a Rákoskerti Művelődé­si Klubban. A kiállítás címe nem véletlenül lett „Ahogy én látom”, hiszen a fotós a körülöttünk lévő természe­tet, életünk képeit kívánta bemutatni a közönségnek. Barna Andor alpolgármes­ter nyitotta meg a bemutatót, és beszédében Makovinyi Zoltánt türelmes, de határo­zott alkotóként jellemezte. A megnyitón többek mellett Podani Sándor rákoskerti ön- kormányzati képviselő és Ács József, kerületünk díszpolgá­ra is jelen volt. A fotós sokak­kal ellentétben nem egzoti­kus tájakra utazik fotózni, ha­nem a közvetlen környeze­tünk szépségeit örökíti meg, és ott bukkan rá a csodákra, ahol az emberek többsége ta­lán észre sem veszi azt. Makovinyi Zoltán 1968-ban született, és azóta a XVII. ke­rület lakója. Iskolás korától fogva autodidakta módon, il­letve fotóklubokban fejlesz­tette tudását. A kerületen kí­vül már rendezett kiállítást a budapesti Hotel Ibisben és a Balatonföldvári Közösségi Házban, legjobb eredmény­ként pedig a Lovas nemzet magazin nemzetközi pályáza­tának különdíját nyerte el Huszárpróba című képével. Az ifjú fényképész tisztele­tére a Rákoskerti Művelődési Klub ünnepi műsorral ké­szült: Mirák József gitármű­vész és ifj. Mucsi Sándor színművész Juhász Ferenc, Darázs Endre és Fodor And­rás verseket ad­ták elő. Lipcseyné Horváth Agnes, a ház igazgatója, Lipták György grafikusművész képzőművészeti albumával gratu­lált a fotóművész­nek, majd a kö­zönség egy állófo­gadás mellett be­szélgethetett a megcsodált ter­mészeti, állat­vagy növényfo­tókról. Szabó Anikó Szomszédolás Rákosligeten A januári „szomszédolást” viszonozták a Corvin Műve­lődési Ház és Erzsébetligeti Színház szervezésében a XVI. kerületi művészek, amikor október 5-én a Cse- kovszky Árpád Művelődési Házban műsorral egybekö­tött kiállításmegnyitóra invi­tálták a közönséget. A teltházas rendezvényen először a két kerület polgár- mestere - dr. Szabó Lajos Mátyás és dr. Hoffmann Atti­la - üdvözölték a vendégeket. A házigazda polgármester külön köszönetét mondott a két művelődési ház munka­társainak - akik közül sze­rencsés átfedésként mindkét intézményben van olyan, aki az egyik kerületben él, és a másikban dolgozik - az ötle­tért, mert jó, ha megismerik egymást a szomszédok. Dr. Szabó Lajos Mátyás utalt arra, hogy a XVI. kerü­let címerében a két kék pólya két patakot jelképez, melyek közül a Rákos-patak a való­ságban is összeköti a két ke­rületet, de együttműködés van közöttünk például a fővá­ros külső kerületeit összefogó szövetségben is, Van a kultu­rális együttműködésnél pró­zaibb kapcsolat is, hiszen a közelmúltban beszerzett traf- fipax működtetésében a ke­resztúri rendőrkapitányság munkatársai nyújtanak se­gítséget. Ezt követően a mű­velődési házak igazgatói - Bankó László és Prém János - köszöntötték az egybegyűl­teket. A januári alkalomhoz ha­sonlóan zenei és irodalmi összeállítással emelték a megnyitó hangulatát. Dudás László legjobb sportoló rangja biztos őt illetné meg. Rőthler István esztéta, a bemutató házigaz­dája, a tanár első osztályának egykori diákjaként szemé­lyes élményeivel is színesí­tette az estet, ahol az új könyv részletei - Kertész Jó­zsef és Balogh Csaba tolmá­csolásában -, a diák és a ta­nár visszaemlékezései egy­mást váltva teljesedtek ki ke­rek egésszé. Ezen az estén ismét bebizo­nyosodott, a Rákoshegyi Kö­zösségi Ház kinőtte magát, a közönség - köztük nagy számban az egykori tanítvá­nyok - egy része kiszorult a teremből, és csak a szomszéd helyiségből követhette nyo­mon az eseményeket. A műsorban zongorán köz­reműködött Palojtay János, Drahos Dóra és Cseh Dalma, énekkel Palojtay-Érsek Ág­nes dalénekes, valamint Szerekován János operaéne­kes. Örömteli pillanat volt, ami­kor a nézők közül a pódiumra hívták - Petró tanár úr legsi­keresebb tanítványát -, a nyolcvanszoros magyar, hu- szonkilencszeres német, és egyben világválogatott Kiss Éva kézilabdázót, aki átvette a neki dedikált könyvet. Szív­szorító volt, amikor a már el­távozott egykori tanítványok és sportolók emlékére írt köl­temény csendült föl, amit a szerző így kommentált: „Nem hagytak itt, csak megelőz­tek”. De Petrovich Ernőnek még sokáig köztünk kell ma­radnia, mert még sok dolga van, hisz ma is szívesen segí­tene, ha újra sportiskolát kel­lene szervezni a kerületben. Dudás L. Petrovich Ernő tavaly nyá­ron már a „halhatatlanok” sorába lépett, amikor a rá­koshegyi Czimra Gyula Álta­lános Iskolában - ahol 40 évig tanított - róla nevezték el a tornatermet. Ő azonban nyughatatlan lélek, és újabb téglát helyezett az életművé­hez: október 16-án a Rákos­hegyi Közösségi Házban mu­tatták be Fények és árnyak című kötetét, mely egyszerre verseskötet, önéletírás, sport- és helytörténeti doku­mentum. „Petró tanár úr” a közelmúlt­ban ugyanitt fes­tőként is a közön­ség elé lépett, s emlékezetes es­tet rendezett Tri­anon emlékének szentelve is. Eredetileg épí­tésznek készült - terveiből néhány sportlétesít­ményt ma is használunk a ke­rületben -, végül testnevelő tanár és kézilabdaedző lett. De ahogy ő mondta, festők közt a legjobb költő, költők közt a legjobb festő díjáért is indulhatna, de ha mindkét csoportot egybe vesszük, a

Next

/
Thumbnails
Contents