Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)

2004. július-augusztus / 7. szám

HÍRHOZÓ KÖZELET 17 Határozat született a lakásmaffia ellen Júniusban fogadta el a parla­ment a lakásmaffia felszá­molásáért alakult albizottság jelentésén alapuló határoza­tot. Devánszkiné dr. Molnár Katalin, a XVII. kerület or­szággyűlési képviselője, az albizottság elnöke jelenté­sükről maga számolt be a he­lyi sajtónak május végén a Tabasco étteremben. A történet a rendszerváltás idején kezdődött. Akkoriban - és sajnos még a közelmúlt­ban is - ingatlanok, lakások úgy cseréltek gazdát, hogy sokszor még a tulajdonos sem tudott a történtekről. A többségében ún. fehérgallé­ros bűnelkövetőkkel is kibő­vült bűnözőcsoportok sok ezer ember sorsát lehetetle- nítették el, megfosztva őket vagyonuktól. Áldozattá vál­tak idősebbek és szociálisan rászorultak, de fiatal, jobb módú emberek is. Az anyagi­lag megszorultak, a közös költséggel, közüzemi díjjal tartozó tulajdonosoknak, la­kásbérlőknek felajánlott cse­reingatlanok, cserelakások egy része nem is létezett, vagy csupán viskónak volt minősíthető. A vállalkozók, akik másképp nem kaptak hi­telt - egyszerű hiszékenység­ből, vagy egyenesen megté­vesztve, olyan adásvételi szerződést írtak alá, mely esélyt sem adott az ingatlan megtartására. Sokat úgy vertek át, hogy a sok példányos szerződések, iratok közé más tartalmú szerződést, iratot kevertek, s így írattak velük alá - tudtu- kon kívül - adásvételi szerző­dést. (Kerületünkben is elő­fordult hasonló eset.) Mások vevőként lettek áldozatok, velük áleladók bántak el - egy-egy lakást pár nap alatt akár 5-6 személynek is „érté­kesítettek”. A bűnözők nem tudtak vol­na szabadon garázdálkodni, ha mindig naprakészek lettek volna a földhivatali nyilván­tartások, ha nem lett volna széljegyek tömege egy-egy tulajdoni lapon, ha a bead­ványok azonnal iktatószámot kaptak volt, s ha a tulajdono­sok megbízhatóan tudomást szerezhettek volna az ingat­lanukkal kapcsolatban be­adott iratokról, kérelmekről. Az is nehezítette volna a la­kásmaffia dolgát, ha nem tö­rölték volna el a társasházak­ban, lakásszövetkezetekben a lakó-nyilvántartó könyvek vezetésének kötelezettségét, vagy ha az ügyvédek, köz­jegyzők biztonságosan ellen­őrizhették volna az eléjük tett személyi okmányokat, vagy éppen a földhivatalok tudtak volna meggyőződni arról, hogy az adott ügyvéd, köz­jegyző tagja-e az adott kama­rának. Az ingatlantulajdonosok közül még ma is kevesen él­nek azzal a jogukkal, hogy betekinthetnek az ingatlan­nyilvántartási iratokba, így ha gyanús körül­ményeket vél­nek felfedezni, hamar „rövidre zárhatják” az ügyet. A Fővá­rosi Kerületek Földhivatala - idő- és kapaci­táshiány miatt - ma sem él azzal a lehetőséggel, hogy gyanús kö­rülmények ese­tén meghallga­tást tartson, személyesen tisztázva az ügyfelek valódi szándékát. Más feladatok mellett e gondok megoldását is tartal­mazta az az albizottság tagjai által benyújtott országgyűlé­si határozati javaslat, melyet június 21-én, elsöprő több­séggel - egy ellenszavazattal és néhány tartózkodással - fogadott el a parlament. Egyelőre vitás még a telek­könyvi nyilvántartás hova­tartozása is, melyet jelenleg a mezőgazdasági tárca irányít egységes ingatlan-nyilván­tartásként, de egyes szakem­berek szerint - visszatérve az 1972. előtti rendhez - az igaz­ságszolgáltatásnál jobb helye lenne. Az albizottság és határoza­tával az országgyűlés is en­nek eldöntését a kormányra bízta. Felmerült, de elvetet­ték azt az ötletet is, hogy két­oldalú kontroll mellett lehes­sen csak ingatlant adni, ven­ni, tehát azt, hogy kötelezően legyen ellenjegyző ügyvédje mind az előadónak, mind a vevőnek. A lakásmaffia tevékenysé­get feltáró albizottság elnöke, Devánszkiné dr. Molnár Ka­talin sikerként értékelte - úgy a sajtóbeszélgetésen, mint később a parlamenti előadói beszédében is - jelen­tésük elfogadását. Úgy ítélte meg, hogy a Sors-Társak Egyesület petí­ciójára megkezdett munkáju­kat nagyfokú társadalmi ér­deklődés és támogatás övez­te. Szerinte, ha másért nem, már azért megérte foglalkoz­ni a témával, hogy felhívják a figyelmet erre a bűnelköve­tési módra és tárgyaló asztal­hoz ültessék az ügyekben érintett szakmai csoportokat: . ügyvédi, közjegyzői kamarákat, a jogal­kotókat, a minisztéri­umokat, s a jogalkal­mazókat, a földhiva­talok irányítóit, a rendőröket, ügyésze­ket, ingatlanforgal­mazókat, S végül, de nem utolsó sorban az önkormányzatok szakembereit. A feltáró munka eredménye, az albi­zottság jelentése és az elfogadott ország- gyűlési határozat együttesen biztosítja, hogy a kormány megtalálja a lakás­maffia tevékenység vissza­szorításához szükséges forrá­sokat, s pontos tervet dolgoz­zon ki a feladatok teljesíté­sére. Az albizottságban dolgozó - különböző politikai nézeteket valló - képviselők nagy kon­szenzussal készítették el je­lentésüket az albizottságot létrehozó három bizottság­nak, s teljes egyetértésben nyújtották be határozati ja­vaslatukat a parlamentnek. Erre bizonyíték, hogy a par­lamentben Devánszkiné szo­cialista albizottsági elnök előterjesztői beszédét köve­tően Kosztolányi Dénes fideszes alelnök és Fodor Gá­bor, az albizottság szabad de­mokrata tagja egybehangzó­an jónak értékelte az együtt­működést - ami valljuk be, egy parlamenti bizottságban nem kis teljesítmény. Az biztos, hogy a jogsérté­sek felszámolásához, megelő­zéséhez még legalább két év szükséges, de már elkezdő­dött valami, s ez a fontos. P. Tóth E. Devánszkiné dr. Molnár Katalin Tízéves a Betlehem Óvoda A Rákoscsabai Református Egyházközség fenntartásá­ban 1994-ben kezdte meg működését Budapest első re­formátus óvodája, a Betle­hem Óvoda. Az egyházközség és az in­tézmény méltó keretek kö­zött, bensőségesen ünnepelte az évfordulót. A gyerekek, a szülők, az óvoda dolgozói csi­nosították az óvodát az ün­nepre. Május 22-én aztán el­érkezett a nagy nap. A családok vidám születés- napi „családi délutánon” vet­tek részt. A gyerekeket Le­vente Péter és Döbrentey Il­dikó műsora szórakoztatta, majd a családok ügyességi játékokban mérték össze ere­jüket. Az értékes ajándékokat és a születésnapi tortát minden­ki nagy örömmel fogadta. (Az eseményt támogatta: Kiss La­jos alpolgármester, dr. Dom­bóvári Csaba és Vígh-Kiss Jó­zsef önkormányzati képvise­lők, az Oktatási Bizottság, az Aranyhegyi Szövetség, a Ju­nior Vendéglátó Rt. 35. sz. üzeme és Villás Pál vállalko­zó, valamint a Református Gyülekezeti Alapítvány.) Másnap, május 23-án dél­után a rákoscsabai reformá­tus templomban hálaadó is­tentisztelettel folytatódott a megemlékezés. Az óvodások ünnepi műso­rát követően Simonfi Sándor Budapest-Északi Egyházme­gye esperese hirdette az igét, majd Váradi Gáborné óvoda­vezető emlékezett az intéz­mény elmúlt 10 éves történe­tére. Ezután Madarász Imréné dr., a Dunamelléki Reformá­tus Egyházkerület Iskolaügyi Szervezetének vezetője tol­mácsolta az egyházkerület jókívánságait. A régi és jelenlegi dolgozó­kat dr. Füzesi Zoltán lelki- pásztor köszöntötte, majd minden óvodás társasjátékot kapott a gyülekezettől. Végül Hajnalné Farkas Erzsébet, az Aranyhegyi Szövetség al- elnöke méltatta az óvoda munkáját és gratulált Váradi Gáborné óvodavezetőnek, hogy újra megbízást kapott az óvoda irányítására. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents