Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. március / 3. szám
36 KOZELET A hivatásról három tételben Új, beszélgetős sorozatot indított a Rákoscsabai Közösségi Ház, Az élet sója címmel. Az est alcíme, Ti vagytok a földnek savai... Ti vagytok a világ világossága... előrevetítette, hogy nem showműsor szerepel a rendezők elképzelésében. A mostani téma a hivatás volt, amiről dr. Füzessy Zoltán rákoscsabai református lelkipásztor, dr. Hoffmann Attila polgármester, és a „meglepetés” vendég, Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány lelkész-elnöke társalgott Kunszabó Zoltán újságíró közreműködésével. A mécsesekkel hangulatossá varázsolt galériában megtartott rendezvény szüneteit Szilágyiné Szalai Zsuzsanna zongora-, és Szilágyi Levente trombitajátéka tette még meghittebbé. A bemutatkozást dr. Füzessy Zoltán kezdte, aki elmondta, a hivatás, lényege szerinte az, ha valaki egy hívásnak enged - nem véletlenül azonos a két szó gyöke -, és azonosul, átadja magát egészen annak. Akkor biztos lehet abban, hogy nagy haszonnal tud majd dolgozni, és örömet is talál munkájában. Ő maga eredetileg fogorvos volt, és már érett, felnőtt fejjel döntött úgy - családja számára is -, amelyben több lelkész is van - meglepetést okozva, hogy a lelkészi pályára lép. A test gyógyítását, mely csupán átmeneti javulást hozhat, a lélek megsegítésére cserélte föl. Vonzást érzett, mely küldetéssé nemesült, amikor megértette Jézus Krisztus keresztáldozatának lényegét. Dr. Hoffmann Attila is biztos egzisztenciának mondott búcsút, amikor vállalkozó gépészmérnökként 1994-ben minden előzmény nélkül fejest ugrott a bizonytalan politikai életbe. Vidéki téeszben dolgozó főmérnökként emberekkel foglalkozott, a természet szabta meg feladatait, és amikor parlamenti képviselő lett, bizony sokszor szégyellte azt az értelmetlen szócséplést, ami ott gyakran folyik. Elege lett belőle, ezért is választotta inkább a kerület vezetését, amit ezer képviselőséggel sem cserélne el, mert itt sokkal inkább érzi, hogy az emberek mindennapi gondjainak megoldásában működhet közre. Szenczy Sándor hét évvel ezelőtt, egy családi vacsora közben, a tv híradóban az iráni földrengés képeit látva érezte meg, cselekednie kell. A semmiből napok alatt egymillió dolláros segélyt gyűjtött össze, s azóta hét háborút, húsz menekülttábort járt meg kollegáival. Egy alkalommal Groz- nijban meghalt egy társa, s úgy érezte, ennek így nincs értelme, de amikor egy helyi idős asszony - az ötszáz fős keresztény gyülekezetből 11 idős asz- szony maradt életben, a férfiakat megölték, a gyermekeket elrabolták, a diakónust lefejezték - azt mondta, három éve nem volt itt lelkész, nem az ennivalód kell - imádkozz nekünk, megértette, mi a legfontosabb az életben: a hit. Azóta nem fél semmitől, mert amit isten akar, az úgyis megtörténik. Mindhárman beszéltek arról is, hogy családjuk megértése, segítsége nélkül nem tudnának teljes odaadással választott hivatásuknak élni. Pájer Ildikó, a Csigaház igazgatónője megemlékezett arról, hogy első alaklommal az élet sajnálatosan átírta a programot: a meghívottak közül hiányzott a Ballonyi művész házaspár, Ballonyi László grafikus és festőművész tragikus halála miatt. A sorozat következő részeit minden hónap utolsó péntekén tartják. Dudás László Több százan kísérték utolsó útjára Ballonyi László rákoshegyi képzőművészt a Lőrinci Temetőben „Kedves Laci! Búcsúzom, és ehhez minden alázatra való képességemet össze kell szednem. Alázat nélkül képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy a létezés anyagi síkján többé már nem találkozom Veled. Olyan hihetetlen ez az egész, pedig Te már évek óta érezted, hogy kevés az időd. Alázatos lélekkel elvállaltál mindent, amit még át kellett élned. Először is művészeted kiteljesítését végezted el. Utolsó alkotói korszakodban minden megjelent a műveidben, ami Benned élt, minden tapasztalat, gondolat, érzelem, játék. Az egyetemes örökség szimbólumain keresztül emberiség léptékű értékeket fogalmaztál újra kompozícióidban. Zenei ritmusú, világos színű papír reliefjeid éteri tisztasága megremegtette barátaid szívét. Tudtuk, hogy e munkáid már hidat jelentenek számodra egy fölsőbb világba. Milyen jó, hogy volt erőd és bátorságod ezeket a műveket megalkotni, hiszen a hátramaradottak számára is hidat képeztél velük az egyetemesség életérzéséhez, hidat ahhoz, hogy elfogadjuk, létezik fölsőbb világ, tiszta értékrend. Milyen jó, hogy kaptál még időt a tisztánlátásra, és eredményeit örökül hagyod nekünk. Milyen jó, hogy még volt időnk szólni Hozzád, és megérinteni, hogy érezd és elhidd, szeretünk, aggódunk érted, együtt érzünk Veled. Szenvedéseid - hitem szerint - nem voltak hiábavalóak. Felkészítettek a halál tudatos, alázatos szívű fogadására. Nemes alázatod az utolsó heteid átéléseiben példa számunkra, számodra pedig felszabadító erővé válik - hitem szerint - a szellemi életed folytatásában. Isten áldjon Laci addig is, amíg Odaát újra találkozunk!” Albrecht Júlia gyászbeszéde Ballonyi László felett, 2004. február 11. (Ballonyi Pál Margit köszönetét mond mindazoknak, akik férje, Ballonyi László halála alkalmából részvétüket, együttérzésüket fejezték ki és osztoztak vele a gyászban.) í rí Dr. Füzessy Zoltán, dr. Hoffmann Attila, Kunszabó Zoltán, Szenczy Sándor
