Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. január / 1. szám
IO FÓRUM Rövid történetek az újjá varázsolt Gizella kórház életéből A „Tavasz” Erdélyben Augusztus végén Princz Egonné - Éva néni - a Hősök Terei Általános Iskola énektanára levelet és benne meghívót kapott Sepsi- szentgyörgyről, Kovács István unitárius lelkésztől egy november közepén megrendezésre kerülő Egyházi és Világi Kórustalálkozóra. A megtisztelő invitálást követő időszak a rendszeres próbák és a sok gyakorlás jegyében zajlott. Közben a nyár őszbe fordult, s a napok egyre hidegebbek lettek. Végre elérkezett november 12., az indulás napja. Az utazás első napjának délutánján Kolozsvárra érkeztünk, ahol mindössze egy éjszakát töltöttünk. A késői időpont, s a rendelkezésre álló kevés idő miatt csak a belvárosban található nevezetességeket tudtuk megtekinteni, majd a fogadó családokhoz mentünk, akikkel - a rövid idő ellenére is - nagyon jól összebarátkoztunk. Másnap reggel viszont tovább kellett indulnunk, hiszen fő úti célunk még igen messze volt. Útközben megnéztük Segesvár és Fehéregyháza érdekességeit, majd este 6-kor buszunk végre begördült a sepsiszentgyörgyi unitárius templom elé, ahol izgatott gyerekek és szüleik várták érkezésünket. Ők voltak azok a családok, akik vállalták, hogy az ott töltött néhány napban gondoskodnak gyermekeinkről. A következő napokban a környék nevezetességeivel ismerkedtünk meg két helybeli nyugdíjas pedagógus segítségével. Az egész napos kórustalálkozó keretében tizenöt nagyszerű gyermek-, női-, férfi- és vegyeskar mutathatta be műsorát az újonnan épült és egy éve átadott unitárius templomban. A mi „Tavasz” kamarakórusunk negyedik szereplőként mutatkozott be Princz Egonné vezényletével. A műveket Küronya Veronika (volt tanítvány, ma zenetanár) kísérte zongorán. Mondanom sem kell, óriási sikert arattunk. Erdélyi tartózkodásunk utolsó napján kamarakórusunk gyönyörű műsort adott a református templomban. Innen - a vendéglátó gyerekekkel együtt - busszal mentünk a főtérre, ahol megkoszorúztuk a parkban lévő 1848-49-es hősi emlékművet, s néhány Kossuth-nóta után a Himnusz éneklésével zárolt alkalmi kis ünnepségünk. A frissen szövődött barátságok e néhány nap alatt igen szorosra fonódtak. Pap Gáborné (a Hősök Terei Ált. Isk. tanára) POSTALÁDA Nézzük meg a csomagolást! A karácsony közeledtével még a korábbinál is több időt töltöttem a vásárlással legnagyobb áruházunkban, a Tescoban. Igyekszem mindig a feliratokat jól elolvasni: zsírtartalom, lejárat, csomagolás napja, stb., s mindez igen időigényes. Ez a decemberi nap azonban különösen emlékezetes maradt számomra és még nagyobb óvatosságra int a jövőben. Történt ugyanis, hogy a sajtpultnál kinéztem egy Óvári fokhagymás zsírszegény sajttömböt, s kértem mérjék le nekem. Amikor átvettem - jó szokásomhoz híven, megnéztem a feliratot -, s kiderült, az áru néhány napja lejárt. Visszaadtam az eladóknak és kértem egy friss, másik darab sajtot. Megkaptam, azzal minden rendben volt, majd egy kis - 10 dkg - Feta sajtot is kértem, aminek az ára úgy emlékszem, 1199 Ft körül mozgott. A pulttól eljö- vet megint csak nézem a csomagolást és nem hiszek a szememnek, a sajt értéke: 590 Ft volt, kg- onkénti beütött ára pedig 4999 Ft. (A vérnyomásom emelkedett, visszanéztem, de nem akartam magamnak több idegességet, hát letettem az árut az első hűtőpolcra.) Vissza sem kellett volna néznem, mert - hab a tortán - az én visszaadott, lejárt határidejű sajtomat kezdték el az eladónők szeletelni, de ilyenkor vajon hol van a fogyasztóvédelem? Mindezt nem kedvenc áruházam lejáratása végett írtam meg Önöknek, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, mennyire fontos megnézni a csomagoláson feltüntetett értékeket. Az eladók is tévedhetnek, de a mi pénztárcánk bánja! Még a nagyobb bevásárlás alkalmával is szánjuk erre időt, és vigyük el a szemüvegünket, ha üzletbe megyünk. P. I. Kedves Olvasóink! Köszönjük írásaikat! Várjuk továbbra is leveleiket! írjanak nekünk mindenről, ami érintheti, érdekelheti lapunk olvasótáborát. Szóljanak hozzá bátran a Hírhozóban olvasottakhoz is! Szerkesztőség A kórházakról ritkán jelennek meg nagy terjedelmű írások, könyvek vagy tapasztalatokat összegző történések. Ez nem is csoda, hiszen a gyógyítás tárháza még a dicsekvésre alkalmas eseményekkel is visz- szafogottan, szerényen bánik. A sok, gyógyultan távozó, egészségét majdnem teljesen visszanyerő páciens azonban hagy maga után valamilyen említésre méltó, a gyógykezeltek között szájról-szájra terjedő hagyományt. Egyet mindenki megállapíthat. Nem könnyű a kórházi betegszállítók és ápolók dolga. Néha tragédiába is torkoló betegség fordít a betegek egyéni problémáira és velük együtt érez. Engem egy ilyen megfigyelés ragadott magával. Tudom, számtalan lehetőség teremtett volna alkalmat egyedi tapasztalatszerzésre, én mégis egy kivételes, talán az Isten által is ápolónőnek teremtett nővért választottam írásom hősnővérévé. Ha éjszakai szolgálatra osztják be, a minden betegére nagy gonddal figyelő, a Casa Giocosa hangulatát megteremtő Aranka nővért, aki félre tudja tenni saját gondjait, otthoni problémáit és csak az ápolás tökéletes ellátására összpontosít. Mindenféle munkát megelégedésre lát el, beleértve a szanitár tevékenységet is. Ápoltjai és a közte lévő kapcsolatra az igazi harmónia a jellemző. Érzékeny természete azonban nem marad rejtve. Mindent kifogástalanul szeret elvégezni. Tudom, hogy rajta kívül is sok hasonló minőségű munkát végző alkalmazottja van már a kicsinosított kórháznak, de értékelésükre egy rövid cikk keretében nincs lehetőség. Munkájukat azonban sok javaslat megkönnyítené. Ha például a porta melletti nővérszoba csak a női betegek kiszolgálását ellátó nővérek elhelyezésére szolgálna, a betegek hívására hamar odaérnének, s a türelmetlenül őket hívogató betegek is gyorsan megnyugodnának. Ugyanez a helyzet a férfi betegeket ellátó nővérek elhelyezésével is. Jobb lenne talán különválasztani a közös nővérszobát. A betegek hívására nagyon messziről érkeznek az ápolónő, de az is előfordul, hogy sem a hívásra, sem a csengőszóra nem reagálnak. Az is jó lenne, ha volna egy orvosi kezelő, ahol a többi betegtől elkülönítve lehetne elvégezni a szükséges kezelést. Úgy érzem, a „Gizella” kórház ápolói minden dicséretet megérdemelnek, mert itt a betegek ellátása követendő példa valamennyi budapesti kórház számára. Dr. Bánk Endre Közmeghallgatás a román kisebbségi önkormányzatnál Rajcsek Anna, a XVII. kerületi Román Kisebbségi Önkormányzat elnöke beszélt a Hírhozónak a 2002-es év eseményeiről decemberi közmeghallgatásuk alkalmával. A tájékoztatón az elnökasszony örömmel jelentette be, hogy ismét megalakult a kisebbségi önkormányzat. A közmeghallgatás hiányos testülettel zajlott, ugyanis a két új tag igazoltan hiányzott. Az őszi választásokon a testületben személyi változások történtek. A Budapesti Román Kulturális Társaság két delegáltja került be az önkormányzatba, akik nem vállaltak tisztséget a testületben. Nehezíti még a közös munkát, hogy egyikük sarkadi, másikuk békéscsabai lakos. Rajcsek Anna elmondta, hogy együttműködési szerződést írtak alá a 22 éve létező Budapesti Román Egyesülettel. A testület tavaly is részt vett minden olyan eseményen, ami kapcsolatba hozható a románsággal. A Móra Ferenc iskola továbbra is élvezi az önkormányzat támogatását. Van egy terv, mely szerint a Déván működő speciális iskola és a Móra között találkozó jönne létre. Az elnökasszony javaslatot tett a polgármesternek, hogy keressenek egy közös épületet a nyolc kerületi kisebbségnek. Ez leegyszerűsítené a kapcsolattartást és a közös feladatok elvégzését. A közmeghallgatáson jelenlévő Budapesti Román Egyesület elnöke, Roxin László elismerését és köszönetét fejezte ki a kerületben folyó munkáért és támogatásáról biztosította a testületet. • Epress József í