Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. április / 4. szám
31 PORTRÉ Tóth Tibor kettős jubileuma Tóth Tibor tanár, festőművész 1923. február 24-én rákoshegyi szülők gyermekeként született, azóta is itt lakik, itt dolgozik. Diákként országos tanulmányi versenyt nyert szabadkézi r^jz tantárgyban, ami akkoriban felvételi vizsgával ért fel. így került a gimnázium után rövid úton a Budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István tanítványaként végzett. 1962 és 1969 között Művészetbarát Kört és Képzőművészeti Szakkört szervezett Rákosligeten, a Kisdózsában. A száznál is több kiállítást ezrek tekintették meg. 1969-ben megalapította a Gyulai Nyári Műyésztelepet, melyet 1983-ig ő maga vezetett, azóta tanítványai vették át mesterüktől a stafétabotot. Az 1989-ben a kerületben elsők között alakult civil szervezet, a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság alapító tagja, művészeti vezetője lett. 1990. és 2001 között az Erdős Renée Házban megnyílt kiállítások m^jd’ mindegyikének szervezője, rendezője volt. Az általa tíz éve alapított Czimra Gyula Képzőművészeti Szabadiskola művésztanára. 1996-ban Balassi-Düjal, 2002-ben Rákoshegyért Díjjal tüntették ki. Nyolcvanéves születésnapján a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság szervezésében tanítványai, barátai, tisztelői köszöntötték Rákoshegyen, a közösségi házban.- Úgy tudom, kalandos fiatalsága volt...- Amikor a középiskolás rajzversenyt megnyertem, akkor nyertem meg az országos középiskolai atlétikai bajnokságot is, gerelyvetésben és ötpróbában. Tagja lettem a magyar válogatottnak is, mint ifjúsági versenyző jártam külföldre, 1942-ben részt vettem két Európa-bajnokságon. A főiskolai tanulmányokat meg kellett szakítani, mert 1944 őszén behívtak katonának. Bad Kreuznach mellett amerikai fogságba kerültem. A Bodeni- tó partján, festői környezetben volt a fogolytábor, ahol sokat rajzoltam, s viszonylag jól telt az idő. Fogolytársaimat kedvtelésből rajzoltam, az őrzőinktől némi ellenszolgáltatás is jutott. 1946. május 12-én szabadultam. A nyarat még otthon töltöttem, s csak ősszel indultam vissza a főiskolára.- Hogyan lett tanár?- Véletlenül. Festőnek készültem, ám amikor édesapámat elbocsátották a munkájából, dolgoznom kellett. Kapóra jött, hogy a főiskolán műszakirajz- tanfolyamot is végeztem, elmentem hát egy vállalathoz műszaki rajzolónak. Nagyon gyorsan megismertem a fűtőberendezéseket, a konyhai műszaki berendezéseket, amiket rajzolnom kellett. A vállalatnál közben megindult a szakmunkásképzés, s felkértek, hogy tanítsam a műszaki rajz tantárgyat. Két évig ennél a vállalatnál, majd Gödöllőn további tíz évig tanítottam a szakmunkásképzőben. Sokat festettem ebben az időben. A Képzőművészeti Alapnak dolgoztam, csak heti egy napon tanítottam, a rajz mellett testnevelést is.- Tehát megmaradt a sport szeretete a festészet mellett...- Szinte minden sportágat kipróbáltam: túra, kerékpár, asztalitenisz, úszás, atlétika. Minden, ami elérhető közelségbe került, de főleg az atlétika tetszett. A környező utcákban egy-egy csapat alakult - volt Ferihegyi, Hunyadi, Bányapart csapat - és versenyeket tartottunk. Szerepelt a repertotíz évig működött, több mint száz kiállítást rendeztünk. Elnökünk a kerület új díszpolgára, dr. Fachet József professzor volt. 1969-ben „átszervezték” a Kisdózsa tevékenységét, megszüntették a művészetbarát kört.- Abban az évben indult a Gyulai Művésztelep munkája?- Igen, abban az évben szerveztem a Gyulai Művésztelepet, ami immár 34 éve működik. Nem előzmény nélkül indítottam a nyári művésztelepet, mert előtte Mohácson már három évig működött egy hasonló. A tanítványok közül - a teljesség igénye nélkül - említem Balogh Gyula, Szakáll Ágnes, Tömpe Emőke, Albrecht Juli nevét. Ma már százhetvennél tartunk a nyilvántartás szerint, ennyien vettek részt Gyulán, a művésztelep munkájában.- A tízéves jubileumát ünneplő Czimra Gyula Képzőművészeti Szabadiskolában milyen munka folyik?- Szakáll Ágnes festőművésszel, volt tanítványommal irányítjuk, vezetjük a szabadiskolát a Hunyadi utca 50. szám alatt, Bartók Béla egykori lakóházának melléképületében. A modell utáni rajzra és festésre helyezzük a hangsúlyt. A tanítvány tehetségétől, képességétől és szorgalmától is függ, hogy ki mire viszi, mennyit, s mit hasznosít az itt tanultakból. Szabó Jenő, Gyula alpolgármestere önkormányzatuk nevében köszöntötte a Mestert, átadta a Gyula Városáért ezüst plakettet, a díszoklevelet, valamint polgármesterük kétszemélyes meghívását nyárra, a város vendégházába árban futás, magasugrás, gerelyhajítás, távolugrás. Olyan komolyan csináltuk (Szűcs Jóska a megmondhatója), hogy Zsitvai Zoliból főiskolai világbajnok lett, s még Bitskey Tibor színművész is velünk tartott, amíg itt, a Bányaparton lakott!- Kanyarodjunk vissza a művészethez, Rákosligetre...- Rákosligeten, a Kisdózsában (a mai Csekovszky Művelődési Házban) szerveztem egy képzőművészeti kört. Akkoriban a Népművelési Intézetnek voltam külső munkatársa, jártam az országos zsűrikre. Munkám részének éreztem, hogy lakóhelyemen is kiállításokat szervezzek, összehozzam a művészeket és a művészetkedvelőket. Sokan jöttek ebbe a baráti társaságba. A kör majd Krémer József Példa a Hófehérkében A kőbányai óvodavezetőket látta vendégül a közelmúltban a XVII. kerületi Hófehérke Óvoda. A látogatás célja az volt, hogy a vendégek megismerjék az óvoda minőségfejlesztési tevékenységét. Az óvodapedagógusok elmondták, hogy másfél éves folyamat eredményeként működik a rendszer, amelynek létrehozásában nagyon sok segítséget kaptak az önkormányzattól. A Gallup Intézet mérte fel a szülői igényeket és az elégedettséget, ők is értékelték ki az eredményeket.
