Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. április / 4. szám
EURÓPAI UNIÓ 18 Az Európai Unió Az európai integráció előtörténete Már a 17. században megfogalmazódtak olyan elképzelések, amelyek valamilyen formában arra utaltak, hogy a nemzetállamoknak közös ügyeiket szervezetten, közösen kellene megvitatniuk. Az európai parlament gondolatát például az angol William Penn már 1693-ban felvetette, és Victor Hugo használta első ízben az Egyesült Államok kifejezést. Az I. világháborút követően a 20-as és 30-as években, Európának a világtörténelemben és világgazdaságban játszott szerepének visszaszorulásával már gyakorlati lépések is történtek az európai gazdasági és kulturális egység erősítésére (pl. Pán-Európai Unió - gróf Coudenhove-Kalergi, 1923.). A II. világháborút követően az Egyesült Államok a Marshall-segéllyel támogatta a lerombolt Európa újjáépítését. Winston Churchill 1946- os zürichi beszédében az Európai Egyesült Államok létrehozásáról szólt. Az 1947- ben elfogadott Marshall-terv koordinálására születtek meg az európai integráció első intézményes formái. 1948-ban jött létre az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete, a mai OECD előfutára. 1949- ben megalakult az Európa Tanács. A francia Jean Monnet nevéhez fűződik az európai egység felé megtett első lépés. 1950- ben Robert Schuman, francia külügyminiszter javasolta a francia és német szén- és acéltermelés közös felügyelet alá vonását egy olyan szervezet keretein belül, amely nyitva áll bármely európai ország számára. Ennek eredményeképpen a Be- nelux-országok, Franciaország, az NSZK és Olaszország részvételével 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség, azaz a Montánunió. A gazdasági szálak még szorosabbra fűzését a Benelux-ál- lamok kezdeményezték, aminek eredméE U-információk: EU Integrációs Iroda 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6-8. T.: 474-5143, 474-5149 Európai Tájékoztatási Központ 1052 Budapest, Bárczi I. u. 1-3. T.: 327-1711,327-1716 Európai Információs Pont 1054 Budapest, Városház u. 7. T.: 485-6962 KüM EU tájékoztató szolgálata (EU-vonal, hétköznapokon 8-18): 06-80-38-2004 www.kum.hu Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány információs hívószáma: 181 www.euro.hu nyeképpen a hat ország (a továbbiakban Hatok: Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg) 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség megalapítására vonatkozó szerződéseket. A Római Szerződés 11 pontban foglalta össze a megvalósítandó intézkedéseket: 1. vámok és mennyiségi korlátozások megszüntetése; 2. közös vámtarifa és kereskedelempolitika harmadik országok felé; 3. a személyek szabad áramlása, a munkavállalás szabadsága, a tőke szabad áramlása; 4. közös politika a mezőgazdaságban; 5. közös fuvarozási politika; 6. közös versenypolitika; 7. gazdaságpolitikák összehangolása; 8. jogalkotás közelítése; 9. dolgozók munkalehetőségeinek javítása, Európai Szociális Alap létrehozása; 10. Európai Beruházási Bank létesítése; 11. tengerentúli országok társulása. Az integráció mélyülésének fő lépései 1958. az Európai Gazdasági Közösség, a közös piac létrejötte. 1962. a Közös Agrárpolitika. 1967. az Európai Közösség létrejötte. 1973. Dánia, Nagy-Britannia és Írország felvétele. 1974. az Európai Tanács felállítása. 1979. az Európai Parlament első választása. 1981. Görögország csatlakozása. 1986. Spanyolország és Portugália felvétele, az Egységes Európai Okmány aláírása. Az egységes belső piac az EU terminológiájában a „négy szabadság-elv” megvalósulását jelenti, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását. 1992. az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerződés aláírása. A szerződés ún. 3 fő „pillére”: I.: A Római Szerződés továbbfejlesztése a gazdasági és pénzügyi unió és a közösségi politikák területén, a gazdasági és monetáris unió felé vezető lépések kijelölése. II.: Közös külpolitika és közös biztonságpolitika megteremtése. III.: Fokozott együttműködés az igazságszolgáltatás és a belügyek területén. 1993. az Európai Unió és az egységes belső piac létrejötte, miután a 12 tagállam ratifikálta a Maastrichti Szerződést. 1995. Finnország, Svédország és Ausztria belépése. 1995. a Schengeni Egyezmény hatályba lépése. A Schengenben megkötött egyezmény célja az ellenőrzések fokozatos felszámolása a tagállamok közötti belső határokon. 1996-1997. az Amszterdami Szerződés. (az EU fokozatos kibővülése, intézményi reformok). 1999. Európai Monetáris Unió, az egységes valuta bevezetése. 2002. Bevezetik a közös pénzt (EURO), létrejön az Európai Központi Bankok Rendszere. Az unió intézményei Az Európai Unió Tanácsa vagy Miniszterek Tanácsa: az Európai Unió legfőbb jogalkotó és döntéshozó szerve, székhelye Brüsszel. Tagjai a tagállamok kormányait képviselő szakminiszterek. Európai Tanács: az unió legmagasabb szintű politikai irányadó szerve. Európai Bizottság: Brüsszelben székel, a közösség egyik kulcsfontosságú intézménye, a biztosokat a tagállamok közös megállapodással jelölik öt évre. Európai Parlament: Strassbourgban ülésezik, demokratikus fórumot biztosít a vitákhoz, politikai ellenőrzést gyakorol, tagjait 1979 júniusa óta ötévenként általános választójog alapján választják. A Parlamentnek jelenleg 626 tagja van. Az Európai Közösségek Bírósága: Luxemburgban székel, a 15 bírót és kilenc főügyészt a tagállamok egyetértésével jelölik ki. Az Európai Számvevőszék: székhelye Luxembourg. 15 tagját a tagállamok egyetértésével hat éves időszakra nevezik ki. Egyéb szervek: Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága. Európai Befektetési Bank. Magyarország és az Európai Unió kapcsolata Magyarország és az Európai Közösség között 1988 júliusától indultak meg a diplomáciai kapcsolatok, amikor az EK és a KGST közös nyilatkozatot írt alá a hivatalos kapcsolatok felvételéről. A kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését erősítette, hogy a közösség 1989-ben kiterjesztette a magyarországi importra az Általános Kedvezmények Rendszerét (GSP), és 1990-től megszüntette a behozatal mennyiségi korlátozását (kivéve az ún. érzékeny cikkek egy részét). 1989-ben dolgozta ki az EK az ún. PHARE programot, amelynek célja, hogy a gazdaság különböző területein pénzügyi és technikai-szervezési segítséget nyújtson az erre kiválasztott országok kormányainak a piacgazdasági átalakuláshoz. Magyarország (Lengyelország mellett) a kezdetek óta haszonélvezője a programnak. (Folytatás a következő oldalon)
