Hírhozó, 2002 (12. évfolyam, 1-11. szám)
2002. március / 3. szám
KOZELET 9 Munka, család és remény a kerület szívében Foglalkoztató és Rehabilitációs Centrum működik a Bulyovszky-házban Hideg téli nap van. A borús, kora délelőttöt még szomorkásabbá teszi az olvadó tój, és a szemerkélő eső. A volt tüdőgondozó épülete felé tartok, amely a Bulyovszky-ház nevet viseli. A műemléképület a Bajcsy Zsilinszky Kórház használatában van. Egy évre bérbe adta a Forcent Kft.-nek, amely a kerület első és egyetlen Foglalkoztató és Rehabilitációs Centrumát üzemelteti benne. A Pesti út kihalt. Senkinek nincs kedve gyalogosan az utcára menni. Azonban, amint az intézmény szűkös udvarába érek, mintha nem is számítana a gyászos idő. Sürgés-forgás, hangos egyeztetés zajlik. Az igazgató megérkezett. Fóti András, a Forcent Kft. vezetője folyamatosan ellenőrzi, és kézben tartja a foglalkoztató ügyeit. Minden egyes emberre külön van gondja, és a dolgozók is tudják, hozzá bátran fordulhatnak. Bekísér a szépen felújított létesítménybe, és büszkén kalauzol végig minden egyes helyiségen. A régen volt egészségügyi épületre rá sem lehet ismerni. A cég 5 millió forintnyi állami támogatást kapott az ingatlan helyreállítására a Munkaerőpiaci Rehabilitációs Alapból. A többi munkahelytől eltérően itt figyelembe kellett venni azt, hogy a dolgozók megváltozott munkaképességű emberek, így számos olyan elővigyázatos lépésre volt szükség, amelyek a versenyszférában működő munkahelyek esetében fel sem merülnek. Kialakítottak egy orvosi szobát, ahol orvos is rendelkezésre áll. A mosdóhelyiséget is átalakították, hogy a járókerettel, illetve tolószékkel közlekedők is használni tudják. Ezen kívül a küszöböket is megszüntették, hogy a nehezen mozgó emberek lába előtt ne legyen akadály. Bent már javában folyik a munka. Az előtérben éppen a linóleumot mossa fel egy hölgy. A folyosón jobb kéz felé indulunk el. Az első szobában, amelyről kiderül, hogy komoly nyomdai tevékenység folyik benne, tágas íróasztalon számítógépek sorakoznak, körülötte pedig három ember ül. Ők magasabb képesítéssel rendelkeznek, és nyomtatványokat, különböző kiadványokat készítenek a korszerű berendezések segítségével. Mint megtudom, a bútorok egy része a Korona szállóból került ide.- Amit itt lát, ez már európai színvonalú rendszer - vezeti körbe tekintetét Fóti András a modern készülékeken. - Egyetlen helyen történik a számítógépes szerkesztés, és a nyomdai munkafázis is. Igényes munkát tudunk végezni, viszonylag alacsony költségek mellett. - fűzi hozzá, és máris vezet a következő terem felé, amelyben a kinyomtatott termékek rendszerezése és csomagolása zajlik. Itt is több gépezet segíti a precíz munkát. Visszamegyünk a bejárattal szemben lévő előtérbe, és ezúttal balra indulunk tovább. Az igazgató elmondja, hogy erre található az asztalos műhely, és a varró szoba. A faművesekhez azonban nem tudunk bemenni, az ajtó zárva van. Vele szemben, a varróműhelyben négy dolgos asz- szony keze alatt kattognak a gépek. Közben kedélyes beszélgetés zajlik. Közülük hárman már több éve együtt dolgoznak. Ők a Batthyány téri telephelyről érkeztek ide.- Én a XIV. kerületből jöttem. - meséli Kocsics Istvánná. - Az ottani foglalkoztatóba négy évig jártam. Mielőtt trombózissal leszázalékoltak, a X. kerületi ön- kormányzatnál szociális nővérként dolgoztam. Nagyon nagy szükségem van erre a munkára. Nem is annyira a pénz, sokkal inkább a közösség miatt. Lelkileg sokat jelent a megváltozott munkaképességűek számára, hogy nem kell otthon lenniük egyedül, és nem a maguk bajával vannak elfoglalva. Szeretek munkába járni, ezért hiányozni sem szoktam.- Mi egy család vagyunk! - szólal meg a négy hölgy szinte egyszerre.- Én például 50%-osan vagyok leszázalékolva, és a pénz, amit kapok, bizony kevés. - teszi hozzá Herczku Jánosné, aki a XVII. kerületben lakik, és eddig a Batthyány térre kellett bejárnia, ha dolgozni akart. - Ki kell egészíteni valamivel. Varrni pedig nagyon szeretek - mondja. Fóti úr beavat, hogy a megrendelések 90%-a a korábbi piaci helyzetükből adódik. Magyarázatként megemlíti, hogy sok évig vendéglátós volt, és sportolt is, azonban egy gerincsérv következtében ő maga is megváltozott munkaképességű lett. Ezért is viseli annyira a szívén az ilyen helyzetbe került emberek sorsát.- A Forcent Kft.-t öt évvel ezelőtt, Mátra- derecskén, 12 megváltozott munkaképességű társammal hoztuk létre teljesen magánvállalkozásként - mondja Fóti András. - Egyéves működés után a Pénzügyminisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Védett Szervezetek Szövetsége kijelölt célszervezetté minősítette vállalkozásunkat. A cég több helyen is jelen van Budapesten. Működését a XX. kerületben kezdte, és a központja ma is ott található.- Nagyon rossz, ha valaki azért veszíti el a munkáját, mert beteg - mindeddig bizakodó hangja most keserű tónusra vált. - Ebben a világban a gazdálkodó szervezeteknek nincs arra módjuk, hogy pátyolgassanak valakit. Nem lehet azt várni, hogy mindenki egyforma gyorsan nyomja a varrógép pedálját, mert másként működik a szeme, a lába, a keze. Épp azért kapjuk az állami támogatást, hogy ezeket az eltéréseket ellensúlyozni tudjuk. Viszont a foglalkoztatásnak valósnak kell lennie, azaz fontos, hogy legyen árbevételünk. Sok megrendelést kapnak szállodáktól, kórházaktól. Az előbbieknek nyomtatványokat készítenek, mini szappanokat csomagolnak, de ezen kívül mást is elvállalnak, amire igény van, és ők teljesíteni tudják. Mivel az épület a Bajcsy kórház használatában áll, a textil munkák túlnyomó részére onnan érkezik a megrendelés. Ágyneműket foltoznak, javítanak, vagy készítenek. Egyelőre 42 ember dolgozik a foglalkoztatóban. Ebből 23 a XVII. kerületben lakik. Ahhoz, hogy valaki itt munkát vállalhasson, orvosi szakvéleményt kell bemutatnia arról, hogy a betegségcsoportján belül milyen mértékben csökkent munkaképességű. Bár az intézmény megnyitását különösen nem reklámozták, mégik, aki igényli, könnyen megtalálhatja őket. Ebben segít a Családsegítő Központ, és a Munkaügyi Központ is. Sajnos azonban a foglalkoztatottak számát korlátozzák az egészségügyi előírások, és a telep által nyújtott lehetőségek.- Törekszünk arra, hogy minél több telephelyen foglalkoztassunk embereket - mondja a centrum vezetője. - Nem azért küzdünk, hogy a megváltozott munkaképességű embereknek segélyt adjanak, hanem azért, hogy életterük legyen. A munkahelyen ezek az emberek visszanyerik az életcéljukat, lehetőséget kapnak. Vannak, akik betegségük révén kiestek a keresők köréből, csupán eltartottak, életüket értelmetlennek érzik, elveszítik önbecsülésüket. Kőrútunk végére egyre kevésbé érzem úgy, hogy munkahelyen lennék. Ez annál sokkal több. Ha valamelyik alkalmazott, állapotából adódóan nem képes bemenni a foglalkoztatóba, őt kocsival szállítják oda. S, ha ez sem megoldható? Házhoz viszik számára a munkát. Az ide járó emberek nagyon lelkesek. Komolyan, és elszántan végzik a rájuk kirótt feladatokat. Mindennemű kihívást szívesen vesznek. Manapság a gyártásban szinte minden mozzanatot monstrum gépek végeznek. Mégis, mennyivel többet ér az a nyomtatvány, bútor, vagy akár textil termék, amiről tudjuk, hogy az ő gondos munkájuk fekszik benne, és magába foglalja mindazt az örömöt, elhivatottságot, elégedettséget, amelyet munkavégzésük során élhetnek át. Budai Klára
