Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. február / 2. szám
KRÓNIKA 4 A Magyar Kultúra Napjára (Folytatás az első oldalról) Nemes Mihály tanára biztatására jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahov - többszöri sikertelen kísérlet után - 1931-ben vették fel. Az 1934-es esztendőben megalkotott „Magyar Pieta” művével a siker útjára lépett. A Nemzeti Kiállításon nagy érdeklődést kiváltó műve miatt meg kellett birkóznia a ráragasztott „népi szobrász” címkézéssel. A szerény, de senki előtt meg nem hunyászkodó szobrász sokoldalúságát bizonyította, hogy kiemelkedő műveket alkotott a festészetben, de az irodalomban is maradandó alkotásaival nevet szerzett magának. A Nemzeti Galériában és a különböző helyeken megtalálható művei emlékművekként hirdetik az alkotó művész hírnevét. Minderről bővebben is hallhattunk Kerékgyártó István igen értékes, a látogatóknak sok ismeretet nyújtó megnyitójában is. A Dózsa Művelődési Ház Mini Galériájában bemutatott alkotások mind a szobrászatban, mind a festészetben olyan alkotóval ismertették meg a XVII. kerület lakosságát, akit a sors eddig elrejtett hódolói elől. Ez a kiállítás csodálatos elrendezésével is elkápráztatta a nézőket. A két kép közé ékelt szobrok harmonikus egységet képeznek egymással. Ezen a napon Magyar Kultúra Napja második rendezvénye a Budapest Tánc- együttes közel két órát kitevő műsora volt. A magyarok híres táncának, a „Csárdásának, a kelet tangója elnevezése az amerikai közönség csalogatására szolgáló reklámfogásként értékelhető. Az erdélyi testvérvárosból, Gyergyószentmiklósról érkezett vendégek is emlékezetes szavakkal méltatták az együttes kitűnő műsorát. A Budapest Táncegyüttes látványos néptánc produkcióját szűnni nem akaró taps kísérte. Szólnom kell a szólisták kiváló teljesítményeiről és a zenészek sikeréről. Úgy érzem, a XVII. kerületiek szívükbe fogadták az együttest és új műsorukkal is visszavárják őket. Ez a közönség megérdemli a kiváló produkciókat. Bánk E. Kerületi művészek tárlata Január 21-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából a XVII. kerületi képző- és iparművészek hagyományos közös tárlatának megnyitójára invitálták a vizuális kultúra iránt rajongó közönséget az Erdős Renée Házba. Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester ünnepi köszöntőjét követően dr. Feledy Balázs művészeti író méltatta a kerületben élő képző- és iparművészek alkotásait. A világ globa- lizációs hatásával összefüggően úgy fogalmazott: a nemzeti identitástudat csak akkor élhet, ha kulturális identitástudat is párosul hozzá. „Legyünk büszkék saját értékeinkre!” Az idén, szakítva a korábbi hagyományokkal, felhívás alapján, 39 művész alkotását választotta ki egy szakmai zsűri, sokak, köztük a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság vezetősége szerint igen szigorú feltételek mellett. (A feltételek között ugyanis szerepelt például egyesületig tagság, valamint a^ főiskolai oklevél, amelyet több kerületi elismert, kiváló művész azonban nem tud felmutatni.) A zsűri munkájáról Bakony vári M. Ágnes, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete képviseletében szólt. Elmondta, hogy az egyesület közel hetven kerületi művészt tart nyilván. Erre a tárlatra 45-en jelentkeztek, akik közül bemutatkozási lehetőséget adva 39 alkotót vá-1 lasztottak ki. " Két művészt, B. Laborcz Flórát és Békési Lászlót szakmai díjjal jutalmazta a zsűri, akik egyenként 100 ezer forint támogatásban részesültek az egyesület, illetve a helyi önkormányzat jóvoltából. Az Erdős Renée Házban megtartott telt házas megnyitón közreműködött még Orosz Márta, a januártól részben önálló muzeális intézmény megbízott vezetője és Kaltenecker Zsolt zongoraművész. P. Tóth
