Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. október / 9. szám
Hogyan szórakoztak elődeink a Rákosmentén? illfliM KÖ/M1VELŐ»KS 3.» Az Erdős Renée Házban szeptember 7-én nyílt meg a Rákosmente története c. állandó kiállítás, valamint a Hogyan szórakoztak elődeink a Rákosmentén? c. időszaki tárlat. Az eseményen elsőként Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész, a ház vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd elmondta, hogy a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény anyagából válogatott tárgyi, írásos és fotódokumentumokat a « Ijtemény veze- e, dr. Dombóvári Antal szakmai koncepciója alapján rendezték be.- Évek óta láthatóak voltak az Erdős Renée Ház földszinti helyiségében a XVII. kerület elődközségeire vonatkozó helyi dokumentumok másolatai. A most megnyíló kiállítás szeretné időrendben bemutatni kerületünk történetének alakulását a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményben fellelhető anyagok alapján. Természetesen a korai századokról eredeti anyag nem áll rendelkezésre, itt továbbra is könyvtári és levéltári anyagok másolataié a főszerep. A XIX. és XX. században fokozatosan fejlődött a sajtó és a képi megjelenítés. Ezzel egy időben az információk tömegesen jutottak el az emberekhez, több maradt belőlük az utókornak is. Most már a források tömege okozott gondot, így a teljességre való törekvés nélkül villant fel a kiállítás egy-egy olyan pillanatot, mely a XX. század történetében jelentős volt, vagy az akkor élt emberek számára fontossággal bírt - állítja dr. Dombóvári Antal. Az állandó helytörténeti kiállításon minden szerdán 15-18 óra között tárlatvezetést tart a helytörténész. Rákosmente történelme múzeológiai szakszerűséggel rendezett emlékeinek tárlatát Gyöngyössy Márton régész, egyetemi tanársegéd nyitotta meg, aki köszöntőjében a Carmina Burana egyik verséből idézett, hivatkozva a középkori magyar falvak közösségi tereire, a templomra, a temetőre és elsősorban a kocsmára. Úgy fogalmazott: vajon hol lehet jobban egy közösség ügyeiről nyíltabban és őszintén elbeszélgetni: egy pohár bor, korsó sör mellett vagy egy bürokratikus keretek közé szorított lakossági fórumon, közmeghallgatáson? A régiek jól tudták ezt.” Elődközségeink középkori szórakozási szokásaival kapcsolatban úgy vélte, bizonyára ismerték a kockázást, talán a malom- és a várjátékot is. Biztosan korcsolyáztak télen a Rákos-patak jegén, s táncoltak a lakodalmakban. A kiállított tárgyi anyag révén a XIX. század második felétől kísérhettük végig hogyan is szórakoztak elődeink a Rákosmentén. Egy biztos, nagyon sok szórakozási formák születtek: asztaltársaságok, dalárdák, önképző- és színjátszókörök, sportegyesületek, de utalt a strandokra, a mozikra is, valamint a rákoshegyi Vecsey-házi koncertekre, Erdős Renée írónő szalonjára. Gyöngyössy Márton megemlékezett néhai Epress Rezsőről is, aki gyűjtésével hozzájárult a XVII. kerület közérdekű muzeális gyűjtemény létrejöttéhez, de megemlítette az adományozók közül a keresztúri Schleckmannokat, Altzieb- lereket is. Megtudhattuk továbbá, hogy a néprajzi anyag jelentős részét Sinkovicsné Kalina Julianna gyűjtötte, s gondozta évekig az egykori rákoskeresztúri tájházban. A helytörténeti gyűjtemény megalapítója dr. Bartók Albert volt, akinek munkáját dr. Dombóvári Antal folytatja. „Egy helytörténeti gyűjtemény nem lehet lezárt anyag, fejleszteni, bővíteni kell.” - mondta végül. „Emlékül hagyom” zzel a mondattal kezdődik a Hoppál Mihály, Kőrös Imola, Manga János által szerkesztett önéletleírások gyűjteménye. Nekem is ez a mondat jutott eszembe először, amikor lehetőséget kaptam, hogy nagyapámról, néhai Epress Rezsőről írjak a Hírhozó hasábjain. 1910. március 6-án született Budapesten. Gyűjtőszenvedélye már gyermekkorában kezdődött és élete végéig elkísérte őt. Érték és őrizendőfontos emlék volt számára minden olyan dolog, ami a múlt üzenetét hordozta. Gyűjteménye minden egyes darabjának ismerte a történetét, tudta hogyan jutott hozzá. Amikor a ’70-es, ’80-as években szanálásokat végeztek Rákoskeresztúron, a Bakancsos és a Borsó utca között elterülő úgynevezett „németfaluban”, a kiköltöztetett módos sváb gazdák - akiknek nagyapám jó ismerőse volt - beengedték őt portájukra, padlásukra, hogy amit ők már nem tudnak, vagy nem akarnak magukkal vinni a „panelba", azt nagyapám összegyűjthesse és megőrizhesse. így tett szert jelentős néprajzi gyűjteményre, amit féltő gonddal ápolt és őrzött. Ezek a tárgyak képezték az alapját annak a gyűjteményegyüttesnek, amit 1988. decemberében ajándékozott az egykori XVII. kerületi Tanácsnak. A felajánlást abból a célból tette, hogy gyűjtői munkásságát és eredményeit a magyar emberek, különösen a magyar ifjúság megismerje és tanuljon belőle. Nagyapám tudta, hogy a legjobb hely a gyűjtemény számára az Erdős Renée villában létesülő „Képzőművészetek Házában” lesz. Egyetlen feltételként azt szabta, hogy a gyűjtemény ezen a helyen, egyben legyen kiállítva, „Epress- gyűjtemény” név alatt. Az adományozásról jegyzőkönyv készült és az Erdős Renée Ház akkori vezetősége minden feltételnek eleget téve vette gondjai alá a gyűjteményt. A kiállítás megnyitóját nagyapám már nem élhette meg és a köszönő oklevelet édesapám, néhai ifjabb Epress Rezső vette át. Nagyapám egyszerű ember volt. Nem volt sem régész, sem történész képesítése. De szerette a régiségeket, megőrizte és továbbadta azt nekünk, az utókornak, hogy őhelyette' most már mi vigyázzunk rá. Epress József
