Hírhozó, 2000 (10. évfolyam, 1-11. szám)
2000. április / 4. szám
16 KÖZMŰVELŐDÉN Harsány, élénk színekkel A Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság rendezésében Hegedűs Endre festőművész kiállítását láthatjuk április 12-ig az Erdős Renée Ház emeleti helyiségeiben. A március 18-i kiállításmegnyitón Boros Judit művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa Hegedűs Endre művészetét az aktuális irányzatok kizárásával, a harsány, élénk színekkel gazdagított ecsetvonásokkal jellemezte. A festő ezt nem is titkolja, hiszen azt vallja: az a festészet, amely eleve egyetlen stílus vonalát követi - nagy valószínűséggel lemond a festészetben rejlő felfedezés, a szabadság lehetőségéről. Hegedűs Endre 1939-ben született Budapesten, majd Szombathelyen élt, később a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Immár harminc éve szabadfoglalkozású képzőművész, festő. Műterme a XIII. kerületben van. Képeit több budapesti és vidéki galéria kiállította már, köztük most a XVII. kerületi is. * pte Belga grafikus kiállítása Rákoscsabán Kiállítás, 10 év után Bodnár Imre grafikusművész kiállítását március 20-31. között láthattuk a Dózsa Művelődési Ház Mini Galériájában. A nagyon jó hangulatú megnyitón - a Tropical Transforum jazz-zenekar szolgáltatta a zenét - Laluk György grafikusművész mondott bevezetőt. A rövid szakmai életrajzon kívül megemlítette, hogy a kiállítóval együtt kezdték rézkarcos technikával készült grafikák készítését az Ajkai Grafikus Műhelyben. Bodnár Imre az Újlak Utcai Általános Iskola rajztanára 1986 óta, kerületünkben ez a második kiállítása (1990-ben a Balassi Gimnázium Galériájában volt először kiállítása). A rajztanári diploma megszerzése után az Iparművészeti Főiskola multimédia szakát is elvégezte. Jelenleg művészetében ötvözi az új lehetőségeket (számítógépes grafikai tervezés) és az ősi módszereket (rézkarc grafikai technikákat). Egyéni kiállításai: 1992. Hirosima, 1993. Ajka, 1995. Berlin, művelődési intézmények. A művész-tanár több díjat nyert. A múlt év decemberében a Teheráni Kortárs Művészetek Múzeumának meghívására egyhetes tanulmányúton járt Iránban az I. Teheráni Grafikai Biennálén. Az itt készült műveit júniusban állítja ki. Iránba öt külföldi művészt hívtak meg, s köztük volt Bodnár Imre is! Amíg sok hazánkfia azon kesereg, miért is nem valahol a fejlett nyugaton pottyantotta őt világra a gólya, akad egy fiatalember, aki ugyan Belgiumban nőtt fel, a közelmúltban mégis úgy döntött, új hazát választ magának: Magyar- országot. Stany Spote- nak hívják ezt az ifjút, aki szíve szavát követve jutott el Budapestre: felesége, akivel Brüsszelben, a Képzőművészeti Akadémián ismerkedett meg, innen származik, s ide hozta haza magával élete párját. Már csaknem egy éve laknak Rákoscsabán, ezért talán nem meglepő, hogy a fiatal grafikus-illusztrátor első magyarországi kiállítására éppen a Csigaházban került sor. A kiállítást március 4-én nyitotta meg Kovács Csaba, aki tanártársa az egyik budapesti középiskolában francia nyelvet és rajzot tanító művésznek. Rendhagyó módon nem szóbeli méltatással nyílt meg a tárlat, hanem gitárkísérettel előadott szép magyar dalokkal. Március 25-ig láthatták az érdeklődők Stany Spote álomszerű grafikáit, melyeknek sejtelmes hangulata mindenkit meg- igézett. Megcsodálhattuk Maurice Maeterlinck világhírű meséjéhez, a Kék madárhoz készült illusztrációkat, a Liszt ihlette rézkarcokat és be- leborzonghattunk egy pillanatra az egyszerre vonzó és taszító világ képeibe, melyek hűen tükrözik Dickens műveinek atmoszféráját. Bízunk benne, hogy választott hazája további lehetőségeket nyújt majd Stany Spote- nak művészete kiteljesítéséhez, s hogy a jövőben lesz még alkalmunk gyönyörködni az új alkotásokban. „Távol áll tőlem, hogy szép szobrot alkossak” Igazi meglepetésekkel szolgált Bárány Edit keramikus kiállításának megnyitója az Uszoda utcai Cafe Ashan-ban, március 10-én. A távol-keleti hangulatot sugárzó kávézó-étterem berendezés-,i és dísztárgyai között nem keltettek igazán nagy feltűnést a műkedvelő keramikus rusztikus tapintású alkotásai. Talán azért sem, mert közülük néhánnyal már korábban is találkozhatott az odalátogató. Arányaiban is feltűnt, hogy a gyertya- és virágtartók, faldíszek mellett a művész inkább az agyagfejek és maszkok készítését helyezi előnybe, melyek véleménye szerint igencsak csúnyára sikeredett groteszk figurák, s ez nem véletlen. Elmondta, hogy gyermekkora óta nagyon fél a sötétségtől és a szellemvilágtól, de mégsem érez ellentmondást, hiszen szerinte, ha az embert valami foglalkoztatja - legyen az jó vagy rossz - azt egyszerűen „kidolgozza magából.” A misztikus emberfejek és maszkok megszületésének talán más oka is lehet: a művésznő keleti kultúrák iránti mély vonzódása. A kiállításra vendégként meghívott Bozóki Sándor viszont csak a szabályos alakzatokat kedveli, hiszen gyufaszálakból készített mértani testeket - hasábot, gömböt, gúlát, téglalapot - hozott magával. Ezek különlegességét nem a színes gyufafejek és a gyufaszálak hosszúságának változatossága adja, hanem az, hogy ragasztás nélkül, pusztán a súrlódás elvének alapján maradnak egyben a gyufaszálak százaiból készült alkotások. Bozóki egyetemi hallgató, alkalmazott matematikusnak készül. A zsúfolásig megtelt Cafe Ashan-ban kiállított alkotások április végéig tekinthetők meg. Katona Cs. (bj) Kili Tamás
