Hírhozó, 2000 (10. évfolyam, 1-11. szám)
2000. december / 11. szám
KRÓNIKA 3 Hobbikiállítás Egy héten át tartó hobbikiállítás nyílt november 14-én a Kaszáló utcai, „volt szíves” házban, melyet Orosz Sándor, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége elnökének bevezetője után Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester nyitott meg. Ezt követően az idősebb nemzedék által kiállított hímzések, fafaragványok, festmények jelen lévő készítői apró ajándékot és oklevelet vehettek át a polgármestertől, aki a Hírhozónak elmondta: - Jó néhány évvel ezelőtt nagy hagyománya volt a kerületben az ehhez hasonló kiállításoknak. Mivel az utóbbi időben ez a rendezési kedv egy kicsit alábbhagyott, felkértem Orosz Sándort a régi hagyományok felelevenítésére. Tudjuk, hogy ezek az alkotások nem mindig a legmagasabb művészeti értékekkel bírnak, de a beleadott szeretet pótolja a hiányzó művészeti értékeket. Személy szerint nekem azok az apró bábuk tetszenek a legjobban, melyek gyerekek számára készültek, de gyönyörűek a fafaragványok, festmények is. Örülök annak, hogy az idén harminckilencen hozták el alkotásaikat erre a kiállításra, s remélem, hogy jövőre többen lesznek.” A kiállításon nyolc fafa- ragványban is gyönyörködhettünk, amelyek Krokavecz Pál keze munkáját dicsérik, aki fafaragó népművész öcs- csének bíztatására, nyugdíjba vonulása után kezdett el fát faragni. Rusztikus tapintású, de mégis finom munkáinak témáját főleg a székely emberek adják, de megmintázta Dózsa Györgyöt és egy afrikai törzsfőnök képmását is. Saját festményeit állította ki a 77 éves Balázsvári Győző. Autodidakta módon tanult meg festeni négy évig tartó orosz fogsága idején, ahol lófarokból készített magának ecsetet, de valójában már gyermekkora óta érdekli ez a művészeti ág. A kiállított képek a természet szeretetéről tanúskodtak, hiszen mindegyiken az ősi természeti elemek dominálnak. Győző bácsi ma már nem sokat fest, de van egy másik hobbija is, mégpedig a vasútmodellezés. A saját maga által készített hűtővagont a hazai Közlekedési Múzeumon kívül külföldön, a drezdai vasútmodell kiállításon is bemutathatta. A Pesti úti Idősek Otthonának 70-80 éves lakói is elhozták munkáikat a hobbikiállításra. Páncsics Ferencné az Otthon foglalkoztató nővére azért örült a lehetőségnek, mert intézményükben ugyan évente rendeznek kézimunka-kiállítást, itt talán mégis nagyobb nyilvánosságot kaptak a bemutatkozásra. Kili Tamás Budapesti konferencia A november 16-17-i Levéltári Napok keretében rendezték meg Az ötvenéves Nagy-Budapest, előzmények és megvalósulás c. konferenciát, s ekkor került sor A másik Budapest c. kiállítás megnyitójára. November 17-én a Budapesti Történeti Múzeumban többek mellett dr. Dombóvári Antal, a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Budapest hatása Rákosliget kialakulására, a település történetének első 20 esztendeje címmel tartott élőadást. Sz. Karácsony előtt... A karácsonyi készülődés mindig egy kicsit csodavárás. Gyermekkorunkban hiszünk abban, hogy karácsonyra megkapjuk a hőn óhajtott játékot, titokban még azt is várjuk, hogy valami meglepetést is találunk a karácsonyfa alatt. Felnőttkorunkban azt reméljük, hogy szelíd harmónia vesz majd körül bennünket a feldíszített fenyőfa és az ünnepi asztal mellett, december 24-e estéjén. Magánemberként én is azt várom, hogy a családom békében, nyugalomban, szeretetben tölti el az ünnepeket, azt remélem, hogy idős szüléink egészségesek lesznek, s gyermekeim örülnek majd az ajándéknak. Helyi közéleti emberként azonban nem bízhatok semmiféle csodában! Nem várhatom, hogy a hajléktalanok hirtelen szálláshoz jutnak, nem remélhetem, hogy a kis- nyugdíjak hirtelen biztos és tisztes megélhetést biztosító összegre emelkednek, s abban sem bizakodhatom, hogy a kifizetetlen rezsiszámlák, adósságok hirtelen eltűnnek, a munkanélküliek munkát kapnak. Nem, sajnos csodák nincsenek. A karácsony nem oldja meg a kerület gondjait, nem ad több pénzt a költségvetésbe, nem állíthatja helyre a lepusztult közintézményeket, lakóépületeket, nem épít aszfaltutat, járdát, csatornát, vízelvezető árkot. Év végi számvetésként sorolhatnám, hogy hány millió forintot költöttünk szociális ellátásra, az intézmények fenntartására, dicsekedhetnék az útépítésekkel, a csatorna-beruházásokkal, a művelődésre fordított összegek nagyságával, a fővárosi pályázatokon nyert támogatásokkal, a korszerűsödő közigazgatással. Nem teszem, mert tudom, látom, hogy hányán élnek a létminimum alatt, hányán küszködnek napi megélhetési gondokkal. Tudom, látom, hogy hogyan birkóznak iskoláink a felszereléshiánnyal, tudom, látom, hogy milyen csekély fizetésből látják el szociális intézményekben munkájukat a közalkalmazottak. Tudom, látom, hogy mennyire nincsenek megbecsülve pedagógusaink. Helyi közéleti emberként napi tettekben, a napi döntések megfontoltságában, megalapozottságában, helyességében bízhatok csupán. Mert látom, tudom azt is, hogy képviselőtársaim, a bizottsági tagok, a kisebbségi önkormányzatok, a polgármesteri hivatal köztisztviselői, az önkormányzati intézmények közalkalmazottai tudásuk legjavát adva, a legjobb szándékkal igyekeznek Önöket, a kerület lakosságát szolgálni. Vitáink, éles, időnként ingerlőt szócsatáink is egyetlen célt szolgálnak, kerületünk sorsának jobbrafordítását. S bízhatom - nem mint a csodában, hanem mint reális esélyben - az Önök segítségében, együttműködésében, az Önök által létrehozott civil szervezetek tettrekészsé- gében, munkálkodásában. Ha erre gondolok, reménytelibb szívvel kívánok Önöknek Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzata, Polgármesteri Hivatala és intézményei nevében boldog - békés karácsonyi ünnepeket! Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester Ismét bizonyítottak a kertbarátok Az idei 73. Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron pályázat révén 205 kertészgazda mutatkozhatott be. A hagyományoknak megfelelően bírálatra is sor került. A kertbarát körök kiválasztott képviselői végezték a pontozásos zsűrizést. I. díjat kapott a XVII. kerületi rákosligeti, valamint a rákoshegyi kertbarát kör. (Forrás: Kertészet és Szőlészet)
