Hírhozó, 2000 (10. évfolyam, 1-11. szám)
2000. május / 5. szám
FORUM 14 színűséggel az M3, 30., 31., 4. sz. főút, M5 és Gödöllő, Isaszeg, Pécel, Maglód, Gyömrő, Vecsés, Üllő, Gyál közötti gyenge forgalom lebonyolítására lenne alkalmas a ma már 100-200 millió Ft/km költséggel épülő autóút ezen szakasza. Megjegyzem, hogy egy ehhez hasonló nyomvonal már a hetvenes években is felmerült a honvédség részéről, persze egész más célzattal és érvekkel. Ismerem ezt a területet, hiszen az évek során sok ilyen témájú diploma- munkát konzultáltunk a kollégáimmal végig, rengeteg vonalvariációval. Nem értek egyet az M0 legújabban tervezett Üllő és Vecsés közé kihelyezett nyomvonalával sem, nyilván külső laikus nyomásra mentek bele kollégáim ebbe az ésszerűtlen nyomvonalba. Kiválóan megoldható volt az MO - M5 csatlakozástól való eredetileg tervezett folytatás Gyál és Pestszentimre, Vecsés és Ferihegy, Ecser és Rákoskert között. Ebben az esetben még használhattuk volna mi rákosmentiek is az utat valamire. Ha a jelenlegi terv szerint (az újságban jelzett nyomvonalról már nem is beszélek) épül meg az út, én Rákoscsaba-Újtelepről biztos, hogy nem tudom használni csak a már megépült M0 szakaszt (keresztül R.hegyen és Lőrincen), ezt a szakaszát legfeljebb sétakocsikázásra, de erre a célra nem az autópályákat szeretem. Az M3 felé is a Cinkotai út, 30. sz. út, Mogyoródi feljárat lesz továbbra is az útvonalam. Véleményem szerint a XVII. és XVIII. kerület is túllőtt a célon, önmagunknak és az országnak is nagy kárt okoztunk a nyomvonal kifelé tologatásával az előbbiekben leírt okok miatt és ráadásul, ha ez az akadékoskodás nincs, akkor folyamatosan épülhetett volna az M5-től felfelé az M0 autóút és talán már használhatnánk is. Most épül a Hungária krt. utolsó szakasza a Kőbányai út és az Üllői út között, vajon mikor kerül sor az építésére annak a bizonyos következő körútnak. Tanulmányterv, variáció arra is van rengeteg, de én annak is nagyon örülnék már, ha egyszer fölülhetnék a 4-es metróra vagy az Örs vezér tér-Rákoskeresztúr között közlekedő gyorsvasútra. Dr. Török Kálmán (Szerkesztői megjegyzés: az előző számunk 12. oldalán megjelent „M0 - a kerülettől távolabb épül?!” c. írásunkhoz leközölt - forrás: Népszabadság - térképrészlet pontatlan volt.) is Olasz út Molnár Györgynek, a sport- csoport vezetőjének szervezésében április elején olaszországi útra indult egy busznyi kerületi lakos. Rómában a Colosseum megtekintése után sétát tettünk az ókori Róma feltárt romjai között, a fórumokon, a templomok maradványai között, Szt. Péter és Szt. Pál börtönében. Másnap a Szt. Péter bazilikát néztük meg, majd a lateráni székes- egyházat és a mellette lévő „Szent lépcső”-t. Majd Nápoly következett, másnap Pompei romjait néztük meg, azután Capri szigetére látogattunk, s majd visszatértünk Nápolyba. Túránk utolsó előtti napján a Róma melletti Tivoliba mentünk, a Villa D’Este szökőkút- jait tekintettük meg, melyek Liszt Ferencet is komponálásra késztették. Hazafelé a Dolomitok hófödte csúcsaival, majd Ausztriában a Wörthi-tó látványával búcsúztunk a külföldi látnivalóktól. Quitt András 15 éves a Csillagszem Óvoda Március utolsó hete különleges hét volt a Csillagszem Óvoda gyermekeinek és dolgozóinak egyaránt. A 15. születésnap méltó megünneplése alkalmából ünnepi hét megrendezésével tettük emlékezetessé ezt az alkalmat. Minden nap tartogatott valami meglepetést. Március 27-én volt az ünnepi megnyitó, ahol minden gyermekcsoport saját kis műsorával kápráztatta el a vendégeket. Ezután a látogatók megtekinthették az óvoda folyosóján az évről évre megújuló, szebbnél szebb gyermekmunkákból összeállított kiállítást. A megnyitóra ellátogatott dr. Péczely Terézia alpolgármester, illetve a szomszédos óvodák vezetői és más meghívottak. Másnap az érdeklődő szülők betekintést nyerhettek kicsinyeik óvodai hétköznapjaiba, a nyílt nap alkalmával. Az azt követő napon kézműves műhellyé változott az óvoda. Négy területen volt lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy érdeklődésüknek megfelelően kéz- műveskedjenek. A csütörtöki nap a Kolompos együttes a már megszokott magas színvonalú műsorával telt. Az ünnepi hetet óvodabál zárta. Ezúton is köszönjük a szponzoroknak, hogy adományaikkal támogatták az óvodabál megvalósulását. Patkó Szilvia Nekrológ helyett... Ildikó néniről szeretnék írni. - Nem volt kerületi lakos, de gondolkodott azon, hogy ideköltözik a ferencvárosi bérház harmadik emeletéről. Sajnos már nem maradt rá ideje... Talán most mérges rám, amiért róla írok, „hírt” csinálok a halálából. Haragszik talán, hiszen csöndben akart távozni, barátainak, tanítványainak és tisztelőinek egy kis templomot megtöltő körében. Nem tudom, hogy a sajtó érdektelenségből maradt-e távol, vagy Ő akarta-e kizárni a tágabb nyilvánosságot. Ha ez utóbbi az oka a sajtó hallgatásának, akkor kegyeletsértő lehet az írásom. De a szándékom nem az. Csupán hírt szeretnék adni arról, hogy igenis van ebben a zűrzavaros világban is emberi nagyság és nemes egyszerűség, van önzetlen jóság és lelki tisztaság. S van hivatástudat; és alázattal végzett szolgálat. Ildikó néni élete ilyen volt. Példa, amelyből erőt meríthetünk és amely segíthet, mutathatja a helyes útirányt, ha eltévedünk. Teljesen ismeretlenül hívtam fel egy augusztusi délutánon, néhány éve. A telefonkönyvben találtam meg a számát. Segítséget kértem tőle, és ő azonnal, szó nélkül segített: rendszeresen foglalkozott a kisfiámmal, aki akkor 3 évesen még nem beszélt. Türelmesen, nagy-nagy figyelemmel játszott vele és tanítgatta a lakásán, és soha nem fogadott el érte egy fillért sem! Azt mondta, tekintsük úgy, hogy ez részéről „úri passzió”. Csak később tudtam meg, hogy ekkor már súlyos beteg volt... Mindig mosolygott. Szép, értelmes és figyelmes tekintetével mindig a szemünkbe nézett, és úgy éreztem, olvasott bennük. Beszélni már nem tudott, de szelíden mosolygott még halála előtt is. Szerény ember volt, türelmes és bölcs. Mi, akik ott voltunk a Regnum Marianum templomban a temetésén, el-elszoruló torokkal emlékeztünk rá, éreztük a hiányát, de éreztük azt is, hogy bennünk él tovább. Hogy bennünk tovább él Meixner Ildikó néni.-egy hálás édesanya(Meixner Ildikó, 1928-2000: gyógypedagógus, logopédus és pszichológus katolikus hitoktató. A diszlexiás és diszgráfiás gyerekek számára dolgozott ki egy eredményes módszert az olvasni és számolni tanulásra, amit róla Meixner- módszernek neveztek el.)
