Hírhozó, 1999 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1999. december / 11. szám
I H KÖZMŰVELŐDÉN A kettéhajtogatott márvány Aszódi Imre olyan íróember, akinek kényszere az írás, s addig él nyugodtan, amíg teheti. Imre bácsi talán belehalna, ha kivennék kezéből a pennát, ha á Pegazus szárnyalását megakadályozná valaki. Szinte látja az ember, amint istállóba kötve áll és ficánkol, rúg-kapál, patája nyomán szikra születik... Nem, képtelen vagyok elhinni róla, hogy még álmait is nem versben éli át, reggel nem rímekben próbálja elmesélni. A Kettéhajtogatott márvány közel száz versnek az albuma. A Rákoshegyi Közösségi Ház adott otthont annak a költői estnek, amely az író leányának, a kitűnő hangú operaénekesnőnek, Aszódi Máriának is estje volt egyben. Meg kell említenünk a még gyermek ifj. Hatvani István nevét, az unokáét, aki kitűnően adta elő nagyapja verseit. Rajta kívül a költő is mondott verset, pontosabban felolvasott néhányat kedvenceiből. Ahogy Rőthler István újságíró, esztéta ismertette a költő munkásságát, Aszódi Imre nemcsak jogász, nemcsak népi hangzású lírikus, hanem rendkívül termékeny költő is, aki a fővárosban is az aratásról és a cséplésről, meg az öreg akácfáról ír és álmodik. Krémer-Kucsma Játék-játékosság a képzőművészetben Parrag Emil ötlete öltött testet a Játék-játékosság a képzőművészetben témájú kiállításon, amelyet ő maga is rendezett. A meghívó csábítása szerint tizennyolc, köztük öt kerületi kiállító művész alkotásaira számíthatott a képzőművészetet kedvelő látogató. Nem is szólva arról, hogy a Renée Művészeti Társaság és a Rákoscsabái Közösségi Ház közös invitálása is egyfajta garancia volt egy kellemes péntek esti megnyitóra, amely igen rendhagyó volt Mezei Ottó jóvoltából. A művészettörténész, mondandójában három költőtől is kölcsönzött: Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani?, Vitéz György Haza Tér És, valamint József Attila Levegő című verse adta a keretet. November 5-től 26-ig mobilok, téralakzatok, nonfiguratív művek, festmények, fémből és fából készített plasztikus geometriai alakzatok várták a nézelődőt. Pájer Ildikó, a Rákoscsabai Közösségi Ház igazgatója is köszöntötte a közönséget, s üdvözölte a kiállítást életre segítő támogatókat. A ház három héten át volt házigazdája a képzőművészeti kiállításnak, ahová a nemzetközileg elismert, Kispesten élő mobilszobrászt, az azóta budapesti Pro Urbe-díjas Haraszty Istvánt, a Munkácsy-díj as művészt, Barabás Mártont és a Ferenczy Noémi-díjas képzőművészt B. Laborcz Flórát szintén a kiállítók között üdvözölhettük. „Vázlatok, gondolatok, észrevételek” Van a kerületünkben egy nagyon is jó értelemben vett csodabogár, Lakatos József Péter. Már nem kisfiú, hiszen már négyszer is megélte hál’ istennek azt a kort... Péter barackmaggal kezdte, zsiványt, ökröt, nyársat faragott belőle, ámult aki látta! 1962-től faszobrász-restaurátorként dolgozik a Szép- művészeti Múzeumban, illetve 1974-től a Magyar Nemzeti Galériában. Egy restaurátor pedig alig ismerhet lehetetlent, el kell képzelnie akár azt is, ami nincs, ami csak volt, aminek lennie kell egy gyönyörű alkotás teljességéhez! Ki ez a mindig vidám ember? Lakatos úr kiváló irodalmi előadó, irodalmár, írogató alkotó művész. Novemberben Rákoshegyen ezúttal egy grafikai kiállítással örvendeztette meg a művészet kedvelőit. Az est közreműködője pedig Kozák József dudás volt. A tárlatot megnyitó Keszthelyi Attilának (a Rákoshegyi Polgári Kör elnöke) könnyű dolga volt a köszöntőt illetően, Lakatos József Péter művei és múltja is segítettek neki... Krémer-Kucsma Dózsa Művészeti Napok, 1999 10 éves a Liszt Ferenc Vegyeskar Valami nemes kavalkádot jelentett a Dózsába látogatóknak a Művészeti Napok 1999., melyet november elején rendeztek meg. Valóban nemes egyszerűséggel mondható el, hogy jól sikerült kétnapos művelődési forradalom volt a Dózsa Művelődési Házban. A gyerekekre is gondoltak, ők nemezeléstechnikát tanulhattak. A matiné program után, délután „A szitakötő háza” következett a Mini Galérián. Laborcz Mónika keramikusművész kiállítása elé maga a művésznő mondott bevezetőt. Dudán közreműködött Kozák József, aki maga készítette hangszerén játszott. Laborcz Monika művei üvegakvarellek egyedi keretekben. Ihletése egy kórházi ablakból való kitekintés, az akácfa lombja, mint múzsa, amely egy sorozatot szült. A zöld és kék színek gyönyörű dominanciájával... Később Ifj. Ács József mondott bevezetőt, a kórustörténeti kiállítást nyitotta meg a költő. Őt követte a Liszt Ferenc Vegyeskar tízéves jubileumi koncertje. Az összeállításban finnül, csehül, svédül, észtül, spanyolul és magyarul énekeltek. A koncert csak ezután kezdődött! Dőzsölhettek a zenekedvelők. A karnagy nem volt más, mint a Bartók Béla Zeneiskola szolfézs tanára: Menyhártné Barna Zsuzsanna, aki elmondta, hogy a kórustagok száma rugalmasan 30-40 fő között mozog és legközelebb a rákoskeresztúri evangélikus templomban találkozhatunk velük, ahol karácsonyi koncertjük lesz. K. J. Krémer-Kucsma
