Hírhozó, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. június / 6. szám
Művészeti díj kerületünk ötvös-szobrászművészének Nagy öröm kerületünk számára, hogy B. Ijiborcz Flórát a Renée Művészeti Társaság ötvös-szobrász művészét kimagasló művészi munkájának elismeréséül Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki. Ez a díj a 10. B. Laborcz Flóra magyar és nemzetközi elismeréseinek sorában. Ha ezekhez a díjakhoz hozzászámítom a különböző pályázatokon elnyert díjakat, akkor büszkeséggel tölt el bennünket, hogy nem csak a kerületünkben ismert művész dicsekedhet a magas kitüntetéssel. Még a művészetet kedvelő és a kiállítások látogatásához szokott néző is megdöbben a közel 120 alkalmat jelentő bemutatkozáson! B. Laborcz Flóra hagyományőrző és önmagában örökösen kísérletező egyéniség. A rákoskeresztúri művészek között megbecsült helyet vívott ki magának, hiszen több művészi társaság alapítója. Sajnos nem mindig élt a lehetőségek felhasználásával. Emiatt - úgy tűnik - kívülállónak tekintik a különféle művészeti ágakat képviselő kerületi művészek. Ezt a helyzetet jó lenne megváltoztatni. Maga mondja, szinte mottónak is beillő megfogalmazásában, hogy “Másokat megismerve, önmagunk értékeit is jobban becsüljük”. Ezek a szavak a jó együttműködés igazi látomásai. A kor követelménye, hogy együtt tevékenykedjenek a művészi alkotások bemutatásán és egységben munkálkodjanak a kultúra örök értékeinek megőrzésén. Tömpe Emőke ihletett világa Nagy számban tettek eleget a kiállításokban gyönyörködni tudó tárlatlátogatók a Rákoskerti Művelődési Klub meghívásának. A pályatársak, a barátok és a művésznő tisztelői az egymás közti beszélgetéseikben is nagyra értékelték a szerény és halk szavú festő- kerámikusművésznő szívet melengető alkotásait. A kiállítást Dr. Hájer Emília önkormányzati képviselő nyitotta meg méltató szavakkal. A családhoz szorosan kapcsolódó pedagógus, a rajzolás művészetére lelkiismeretesen nevelő tanár a gyerekek rokonszenvét is elnyerte. Kerámiaalkotásai ma már több, kerületben lakó otthonának díszei. A 13 festmény, amelyek egyaránt megörökítik a vidéki tájakat, az elpusztulást felidéző házakat,fákat, a műemléki és kulturális értékeinket ébren tartó templomot, a természet változó jelenségeit, maguk elé cövekelte még a tárlatlátogatáshoz szokott nézőket is. Különös kedvességgel ecsetelte Hájer Emília a művésznő keze nyomán formálódott agyagtárgyakat s a művésznő önéletrajzi írásában tett vallomását is idézte: „Hosszú éveken keresztül szoborfele kerámiában gondolkoztam. Az utóbbi időben erősödött fel a festészethez fűződő eredeti kötődésem”. Ez az önvallomás örömmel tölti el a művészetet szeretőket. Annál is inkább, mert a festményeken ábrázolt témák mindenütt fellelhetők s amelyeket csak ebben a formában lehetett ilyen meleg hangulatú festményekké varázsolni. Büszkék lehetünk a Rákoscsabán született és ott munkálkodó művészünkre. Várjuk sok örömet hozó festészeti és kerámiaalkotásait. 85 éves a Tanár utcai óvoda Budapest talán egyik legrégebbi folyamatosan egy helyen működő óvodája a rákoscsabai Tanár utcai Óvoda. Az irodában Imre Sándorné óvodavezetővel a múltról, jelenről és a jövőről beszélgetünk. A vallás és közoktatásügyi miniszter 1909-ben rendelte el, hogy minden helységben óvodát kell létrehozni, az építkezés rövidesen megindult, majd 1913-tól kezdve Barsy Margit óvónő 37 éven keresztül vezette az intézményt. 1950-ben államosították az óvodát, ekkor lett napköziotthonos. Az intézmény bővítésére 1979-ben került sor. Ekkor kapott minden csoport külön öltözőt és mosdóhelyiséget. 1990-től tornaszoba is van. A vezetőnő és az óvónői gárda 1990-től készül az új óvodai program bevezetésére, amelyet ők maguk készítettek. Nagy hangsúlyt kapott benne a hagyományőrzés, a népi szokások ismerete. Kedves Tanár utcai óvodánk, születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk! Gyöngyössy Márton Német kissebségi hírek Lezajlottak a beiratkozások a német nemzetiségi osztályokba. Szeptembertől a Körösi és a Zrínyi iskolában is első osztály indul felmenő rendszerben. Német vendégek voltak a Körösiben Hamelnből, az Albert Eisnstein Gimnáziumból.A gyerekek előadást tartottak a Kisebbségi Ház avatóján. Szeretnénk a Zrínyi és a Laborcz iskola számára is létrehozni egy német iskolai kapcsolatot, diákcsere útján ápolni a két nép barátságát. A Körösi Csorna iskolával egy német nemzetiségi néptánc-csoportot szervezünk.Előadásaikkal hagyományainkat ápolják és kerületünket is képviselni fogják műsorukkal. A nemzetiségi oktatást felvállaló három iskolában (Körösi Csorna Sándor Általános Iskola és Gimnázium, Laborcz Ferenc Általános Iskola, Zrínyi Miklós Általános Iskola) az igazgatók megbízatása lejárt. Az új pályázatokat május 21-én bírálták el. Az önkormányzat képviselőtestületének döntése alapján az eddigi igazgatókat ismét megbízták az intézményvezetői teendők ellátásával, így az igazgatók folytathatják megkezdett oktatási programjukat. Altziebler Károly, a kerületi német kisebbségi önkormányzat elnöke Helytörténeti kiállítás „Rákoscsaba 930 éves" címmel helytörténeti kiállítás nyílt a Rákoscsabai Közösségi Házban, 1998. május 15-én. A kiállítást Gyöngyössy Márton régész, önkormányzati képviselő nyitotta meg, ismertetve Rákoscsaba múltját és felvázolva a jövőjét. A szépen rendezett kiállításon láthattunk arhív fotókat és újabb keletűeket, szakszerű kisérő szöveggel ellátva, valamint egy iparos szerszámait is. A kiállítás témáját képező fotópályázat és a közösségi ház emblématerv-pályázatának az eredményhirdetésére is ekkor került sor, melynek résztvevői értékes ajándékot kaptak. Valóban tehetetlenek vagyunk? Rákoscsaba-Újtelepen egyéves, nagyon alapos előkészítő munka után, egy erre szakosodott komplett brigád vakmerőén, gátlástalanul, magabiztosan és nagy szakértelemmel fosztogatja a kertes (elsősorban sarok-) házakat. Bő két hónap alatt nyolc házba törtek be, kilétük eddig ismeretlen. Legalábbis a rendőrség előtt-a lakósság valamivel többet tud. Tettüket zömmel fényes nappal, munkaidőben követik el. A betörést több hónapon át tartó, a család számára rendkívül nyugtalanító néma telefonhívások előzik meg, felderítendő a lakók otthontartózkodási és távozási szokásait. Jellemző és gyakori az ismeretlen, öreg, ócska kocsik körözése és mímelt javítgatása a kiszemelt körzetben, a zajos, feltűnő és figyelemelterelő vas-vagy színesfémgyűjtés, amit vagy idegenek vagy régóta a környéken lakó, más egyébbeé nem foglalkozó egyedek folytatnak: most jött el az idejük. Fel kell tűnjön, fel is tűnik, az eddig segélyért kuncsorgó, a környéken lakó munkanélküli (valóságban inkább dologkerülő) személy, akinek a markában, milyen okból, céllal és milyen finanszírozásban, de nagy hirtelen bunkofon (mobiltelefon) termett és azt rendszeresen használja. Miközben családostul esznek, isznak, öltöznek és lopják a napot. Mit tehet e helyzetben a teljesen átlagos, semmilyen tekintetben sem kisebbségi áldozat, addig is, amíg valamely, errre hivatott testület (kormány, minisztérium, rendőrség, önkormányzat) hozzá nem fog állampolgárai élete, épsége és vagyontárgyai megvédéséhez? Először is: törődjünk a magunk tulajdonán kívül a szomszédokéval is, különösen, ha távol vannak. Elutazásunkat tudassuk környezetünkkel. Figyeljünk föl, ha gyanús idegenek hosszasan időznek környezetünkben, bármiféle látszattevékenységet imitálva (gépkocsjavítás, házalás, “indokoltnál” hevesebb szerelem stb.) A gyanús idegeneket szólítsuk meg, érdeklődjünk céljaik felől. Az esetleges durva elutasítás is válasz, méghozzá beszédes válasz... Ajtóinkat, ablakainkat bizutosítsuk belülről az egyszerű fizikai nyomás ellen, de ami a legfontosabb: legyünk beszélő viszonyban szomszédainkkal. Ez a legrégibb, leghatékonyabb média, amely mára talán kissé divatjamúlttá vált, de ha felmelegítjük ezeket az emberi kapcsolatokat, meg fogunk lepődni azon, hogy együtt mennyivel erősebbek vagyunk. 5
