Hírhozó, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998. május / 5. szám

Az édesanyákról, a családról... Anyák napja - merengek - azon ritka ünnepek közé tartozik, amely túlélte a poli­tikai viharokat. Mégis: miért születik egyre kevesebb gyermek miért jut mind kevesebb pénz családi pótlékra, tehetséggondozásra, gyermeki dolgokra, nevelésre-oktatáspa? Gondolnak a jövővel azok, akik a megszorításokhoz, a multiknak, jt-pénzis- tenítéshez, a külföldimádathoz asszisztál­nak? Vajon lehet-é, szabad-e ünrieppmf amikor egyre több család képtelen' meg­birkózni az anyagi és erkölcsi válsággal, föl- bomolva a széthullott kisközösségek, az első számú vesztes válási árv!#^ számát sza­porítják? Kinek fontos a család egysége, az anyaság tisztelete? Például nekem. Mint a velem hasonló gon­dolkodásúiknak,. gyakorta előkéredzkednek a régvolt színek, ízek, illatok, dallamok és rímek,"Aríyaíz'': friss süt?,* ropogós, vasalt blúz, gyermekmondóka, "biztos meleg fészek »nyílói... Mindig" magam előtt látom az én édesanyámat s (mikor azzá lett) aJágyil. A riügy családról együtt szpít álmainkat nálam láthatta faltra válni. Nincs meghittebb pil­lanat a rínák amik or a gyermekből anya, az anyából nagymama lesz. Az élet cgv pillanata. Nyílik az ajtó: Anya, ugye csinálsz kaját a vizsgára? - süvölti tízéves fiam. - Egyél itthon, a teremben úgy­sem lehet. - felelem. Mire ő: - Beviszem magammal s tudom, hogy anyaíze van. Kisüt a nap, elszáll a szomorúság, és tudom, hogy nyílni fognak a virágok az idén is lesz orgona, születik gyermek, alakul család - lesz jövőnk! Kedves, gyerekek, május, anyák napja - ne feledkezzetek meg anyukátokról, dédijeitekről! Kiss Mihályné a Nagycsaládosok Országos Egyesületének kerületi csoportvezetője Edelényi-Szabó Ákos: - Édesanya. Tatán egyetlen más áK iímgyeemeke sem tudja ilyen szépen megnevezni azt, p-rt, akfitek a: életet köszönheti. A kérdés csak az, hogy vajon v-r .Jt~- akarja-e tisztelői a gyermek a szülőjét'! Erre a kérdésre, ... r‘ v sajnos egvre kevesebb az igen felelet. Értékvesztő vilá­■ gunkban pemcsák-az-emberek egymás közti kapcsolatai .•/ lazultak Még-, hanem a'szülő-gyermek viszony is, egyre kevesebbfáő és oiafjg^eleSfut azokra, akiknek elég hálásnak talán soha nem tudnátil/lenm. A vesztesek legtöbbször a mindig adni kész édesanyák. Ez a kedves hagyoniánythógy minden év május első vasárnapja legyen az édesanyákról való megemlékezés és\a tiszteletadás napja, 1925-től - a Magyar IfjúságiVöröskereszt által -hálunk is meghonosodott. Ez a nap jó alkafrmi^rra, hogy lelkűsmenmfurdalásunkon enyhítsünk, az elmaradt törődésből valamit pótoljunk. Az anyák napi, pontosabban az édesanyák napi jókívánságok akkor érik el igazán a céljukat, ha nemcsak az év eme jeles napjára érvényesek. Az ünnefÍEszál vfiűg mellé tegyük oda gondoskodásunkat, odafigyelésünket, szeretetünket - egész évre. Megérdemlik. Marschalkó Tamásné: - Anyánakí lenni a világ csodája! Szerencsés vagyok! Anyák napján köszönthetem S 78 évesfmiesanyamat is. Szerencsés vagyok, mert van három gyermekem: Jlv^jaP Gábor 25 éves. Delit 23, Eszter pedi^,7 éves. Életem legszebb pillanatarközé tartozott gyér­ig Wm mekeim születése és a velük eltöffoíevek. Igazi örömöt, boldogságot ők nyújtanak, - ők a legfontosabbak szá­momra. Legnagyobb kihívás legszebb hivatás felnevelneömőket. De ők nekem, anyának mindig "kisfiam” és "kislányom" nmkadf nak. A mai napig a kedvem időtöltésünk a családi képeket nézegetni s közben felidézni az élményeinkét.6 \ází a csodát kell tudni megőrizni, újra teremtem a lüktető, rohanó Vtjggban. nyílt, tiszta gyermeki tekintet, az őszinteséget, az egymásra utaltságot, az örömet, az ” adok-kapok" játékot kell átmenekítenünk hémözf napjainkba. Mindent jelent a számomra egy puMyáfaz " Anfíi" szó csillogó tekintetük és kacajuk kíséretében. Ma még hiíndeti-az enyém, nekem minden nap anyák napja van! Dr. Hájer Emília: - Az anyaság számomra azWkérzés, amelyet boldogságban és örömben még egyetlen más érzés sem tudott felülmúlni. Viszonylag korán, 23 évesen léttem^ma. Gyönyörű kisbabám született, akit Anitának neveztem el. Kilenc évig egyetlen gyermekem jelentette számomra a világot.Wilenc év után született fiam, Bálint. Anita születése pillanatától kedves volt, és szelíd, míg Bálint maga volt az erő és a férfiasság. Az élet és a házasságok útjai kiszámíthatatlanok. Második házasságom révén két nagyszerű fiút, Gyurit és Zolit szerethettem meg. Ma négy gyermekünk jó testvérként szereti egymást. Boldog anyának érzem magam, mert gyermekeim, és három unokám szeretete ragyogja be a: életemet. A sors megadta számomra, hogy hosszú ideig érezhettem szüleim, gondoskodó szeretetét, és ma visszaadhatom gondoskodásban mindazt vetem élő 81 éves édesanyám­nak, amit tőle, és édesapámtól kaptam. Ha ezek a csodálatos érzések hatják át az egyéneket, maga az ún. társadalom is humánummal telik meg. SPORTOS SOROK Egészségesen élj, sportolj ! ’’LEMARADÁS” - teljesítménytúrák Úgy tűnik a kerületi óvodák megfogadják a tanácsot! Mi több sokat tesznek a kisgyermekek örömteli, egészséges életéért! Erről győződhetett meg mindenki aki jelen volt április 18-án szombaton az Óvodai Sportnapon, melynek igazi házigazdája a Hősök terei Általános Iskola volt. Díszvendégként részt vett az eseményen Barna. Andor - alpolgármester, Derczbach Istvánná képviselő, Dr. Farkas Tibor az Egészségügyi és Sportbizottság elnöke, Eilemé Tóth Mária a XVII. kér. Pedagógiai Kollégium Óvodai integrátora és Derczbach Tamás test­nevelő. A rendezvény szervezője az Összefogás Óvoda rendkívül körültekin­tően előkészítette a sportnapot. A sponzorok jóvoltából játék szünetében a sok kis éhes száj bamakenyeret, sajtot, retket, müzlit, joghurtot, almát, ivóiét. A délelőtt elmúltával minden résztvevő kisgyermek ajándékot kapott:- pöttyöslabdát (amit az Egészségügyi és Sport Bizottság és a DAF adományaként kaptak- Makk Marci érmeket (amit a XVII. kerületi óvónők műhelymunkája jóvoltából.) A legügyesebb, leggyorsabb csapatnak: a Napsugár Óvoda bizonyult s megkap­ta (idén először) a Bakancsos úti Szabadidő Sport, Testedzőkor által felajánlott vándorserleget. Kovácsné Pálvölgyi Gabriella a XVII. kerületi pedagógiai kollégium óvodai területgondozó A Rákoskerti Lemaradás SE április 11-én rendezte 100, 75, 50 és 25-km-s teljesítménytúráit. Annak ellenére, hogy a meteorológusok esős időt jeleztek, 333 induló vágott neki a távoknak. Eredmények: 100 km-en: 75 knr-en: 50 km-en: 25 km-en: 114 induló, 67 teljesítő 75 km-t teljesített 16 fő 50 km-t teljesített 19 fő 18 induló, 12 teljesítő, 50 km-t teljesített 5 fő 84 induló, 78 teljesítő, 1-17 induló 111 teljesítő, köztük a péceli Rádai gimnázium 56 diákja és tanárja este 22 órakor indult, hajnalban ért célba. Gödöllő és Rákoskert között a jól jelzett útvonalat magam is megtettem, szintidőn belül, öt óra alatt. Dicséret illeti meg az egyesület túlnyomórészt fiatalokból álló 44 fős rendezőgárdáját. Quitt András sportszövetségi ellenőrző bíró 6

Next

/
Thumbnails
Contents