Hírhozó, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998. április / 4. szám

I

A képviselő visszatekint és előrenéz

Dr. Hoffmann Attila 1994. óta a kerületünk országgyűlési képviselője. 54 éves gépészmérnök, gazdasági szakmérnök. Kerületünk lakosa, itt élt mindig, ide köti minden. Hogyan élte meg a "képviselőséget”, mik voltak a tapasztalatai, az elmúlt években? Mit szeretne még elérni, amennyiben ismét bizalmat szavaznak kerületünk lakosai dr. Hoffmann Attilának, aki ismét az MSZP ország- gyűlési képviselő jelöltje.- Először is megköszönöm a kerület lakosainak azt a négy évet, amit a bizalmukból, mint parlamenti képviselő megélhettem. Képviselő munkámról - szórólapokon, illetve fórumokon - he fogok számolni lakótársaimnak. Ezért most, csak a kerületünkhöz kapcsolódó egy-két rövid gondolatot szeretnék megemlíteni.

Legnagyobb "itthoni" siker számomra talán az volt, hogy amíg az 1994-ben történő megválasztásom után a régi kerületi önkormányzati képviselőtestület még a rövid üdvözlő beszédem elmondását sem hallgatta meg, addig az újraválasztott, átalakult testülettel igen harmonikusan együtt dolgoztunk. Elértem azt, hogy nem a politikai előítéletek, hanem a munkám alapján fogadtak el társuknak a kerületért végzett közös munkánkban. Munka volt bőven, hiszen nem voltak az elmúlt évek könnyűek sem szűkebb kerületünkben, sem országos szinten. A kerület lakosainak is nagyon sok áldozatot kellett hoznia. Sok embernek, családnak volt, van szüksége segítségre.

Nagyon köszönöm a hozzám forduló emberek bizalmát, akik hozzám fordultak segítségért, és a sok jó, őszinte, segítő tanácsot, az időnkénti kritikákat, a civil szervezetek segítségét, a kerületi önkormányzati képviselőtestület és a polgármesteri hivatal dolgozóinak támogatását, hogy el tudtunk indulni. Végre a mi kerületünket is a reményteli, a fejlesztés előtt álló, a biztató jövőjű kerületek között

tartják számon d fővárosban. Köszönöm a "Hírhozó" című újság munkatársainak, hogy megújult lapjukban mindig lehetőséget biztosítottak arra, hogy a közérdekű információk eljuthassanak a lakossághoz, és hogy tájékoztatást adhattam a parlamenti, képviselői munkám mindennapjairól, gondjairól eredményeiről.- Egy eddig még meg nem valósult álmom, hogyha egy szép napon - remélhetőleg még mindig képviselőként - végigmegyek a kerületen, azt látom: a gázt mindenhová bevezették, az utcák csatornázottak, és burkolattal ellátottak. Sok jó üzlet van mindenütt, a kastélyunkat rendbehozták, nyoma sincs a környezetet szennyező gondoknak, jó a közlekedés, választhatunk: busszal, vagy elővárosi vonattal stb. járunk be Pestre. A nyugdíjasokkal, a rászorultakkal kiemelten foglalkozik az önkormányzat. Diákjaink, művészeink öregbítik jó hírnevünket. Sok új, korszerű munkahely létesült.

Gyönyörű álom, és a legfontosabb, hogy minél több megvalósuljon belőle. Együtt még ez sem lehetetlen.

HÚSVÉTI, vallomások

SP

h

KINEK AD PIROS TOJÁST? ■ KIT LOCSOLNA MEG? |

Kóltai Ildikó: - Nagyon várom a húsvétot, mert ez nálunk a családban is hagyományos ünnep, hiszen ilyenkor nemcsak a természet újult meg, hanem Jézus Krisztus feltámadását is ünnepeljük. Húsvéthétfőn én is izgatottan várom a locsolókat, de nem pirosra, hanem narancssárgára festett tojásokkal kedveskedem nekik. Legszívesebben annak adnék húsvéti tojást,_ aki végre megszünteti nálunk is a hosszúra nyúlt böjti éveket!

M Bodnár László: - Meglocsolnám azokat a becsületes életvitelű, három, négy vagy több gyermekeket nevelő anyákat, akik az életre, erkölcsre, ép magyarságtudatra nevelik gyermekeiket. Meglocsolnám még azokat a munkában megrokkant nyugdíjas nőket, anyákat akik méltatlanul alacsony kisnyugdíjbóI tengetik életüket. Fiatal koromban eljártam messze vidékre dolgozni és hazatéréskor, anyámnak viszontlátási örömkönnyei után az volt az első kérdése, hogy - Éhes vagy-e kisfiam? - ennél szebben a szerető aggódást nem is lehet kifejezni.

Varga Lászlóné: - Először unokáimnak, s persze, családom minden tagjának adok piros tojást, nálunk ennek hagyománya van. A tojásfestés mindig is az én feladatom volt. Népi motívumokkal festett, írókázott piros tojás, kivágható figurás papír tartókba helyezett tarka tojások, barka ágakra aggatott kifújt tojások, díszes fatojáskák, mind mind húsvéti örömünnepünk asztali díszei.

Dr. Prikler Judit: - Az a fétfi érdemel piros tojást aki tudja szeretni és tisztelni a nőt, aki egyenrangú partnert lát benne, aki szereti a családját és felelőséggel tartozik iránta. Én őszintén remélem, hogy minden ilyen férfi meg fogja kapni a maga piros tojását...

Barna Andor: - A Húsvét az újjászületés és az új élet kezdetének ünnepe. A locsolkodás népi szokása is ezt fejezi ki, ezért, ha tehetném - mint a: emberi élet forrásait - minden hölgyet meglocsolnék. Mivel azonban úgy tapaszteltem, hogy a locsolkodás szokása nem minden hölgy kedvére való, ezért várom azok jelentkezését, akik azt szívesen fogadják. Addig is meglocsolom családom hölgytagjait.

Bakos Péter: - Húsvétot az egész keresztény-keresztyén világ ünnepli, a: ezzel járó locsolkodás viszont csak a magyarság által lakott területeken szokás. Szívem szerint minden hölgyet meglocsolnék azokon kívül, akik családostól menekülnek el otthonról az ünnepek elől. Am az én locsolóképességem is behatárolt, ezért a következő sorrendet igyekszem majd tartani: az első édesanyám, a második Bendegúz fiam édesanyja, a harmadik húgom és lányom, majd rokoni és ismerettségi köröm hölgytagjai és azok az általam ismeretlen lányok, asszonyok, akik locsolásomat örömmel fogadják.

6