Hírhozó, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998. szeptember / 9. szám

Ridegné Várnai Hedvig:- Köztudott: közbiztonságunk kriminális. A másutt elkövetett bűncselekmények, s bűnözők kerületünket sem hagyják érintetlenül. Egyre inkább mifelénk terjednek, illetve terjeszkednek. Ez azt jelenti, hogy a 24. órában vagyunk! Alapos, megelőző munkára van szükség a hivatásos bűnüldözőink, s az itt élők (kiváltképp az önkormányzat) részéről. Ez a prevenció a gyermekeinkre való odafigyeléstől az egyedülálló idősekkel való törődésig terjed, illetve magában foglalja a szomszéd kerületekkel, vonzáskörzeti településekkel történő összefogást.

Fohsz Tivadar:- Biztonságérzetünk azért is csökkent nagy mértékben, mert a bűnözők egyre gátlástalanabbak és brutálisab- bak - fent épp úgy, mint lent. Megdöbbentünk azon, hogy gyilkosság, lövöldözés fordulhat elő a kerületben. S hogy már nem csak a kertekből, pincékből, tárolókból lopnak, hanem világos nappal a nyílt utcán, játszótéren rabolnak. A zsiványokat az sem zavarja, ha a tulajdonos otthon tartózkodik. A biztonsági cégek sokféle megoldást kínálnak, ám ezek a legtöbbünk számára megfizethetetlenek. Pedig zömmel nem nagy értékű tárgyakról van szó, hanem a kemény munkával megszerzett, napi használati tárgyainkról.

Sólyom Sándor:- Külön kezelendők a lakótelep és a családiházas övezetek gondjai. Alapvetően az önkormányzat és a rendőrség, a polgárőrség és az iskolák, valamint a szomszédokra való figyelés (a Nyugaton már működő SZEM-mozgalom) együttesen, úgy hiszem, képes távoltartani tőlünk az "érdeklődőket", illetve csökkenti a helybéli bűnözési kedvet. Gyökeresen változtatni kell azon a badarságon, miszerint a bűnözéssel együtt kell élni. (A fogfájással sem kell!) Bizonyos, hogy komoly pénzzel, hathatós oktatással-művelődéssel javítani lehet a megelőzést, a bűnüldözést, továbbá az utógondozást.

Hamar László:- Először is az tűnik fel, hogy soha ennyi ebet, sőt vérebet nem tartottak, mint manapság. Talán ez fejezi ki legjobban a polgárok véleményét a közbiztonságról. Nyilvánvalóan nem várhatunk javulást mindaddig, amíg a lebukás kockázata és a büntetés lényegesen kisebb lesz, mint a bűnözésből származó haszon. A "statisztikákon” és hivatalos nyilatkozatokon csak mosolyog az, akinek egy év alatt nyolcszor törik fel a kocsiját, de csak kétszer tesz feljelentést (először és utoljára), mert úgysem történik semmi. A megelőzés - mint minden más dologban - kisebb költséggel javíthatná a helyzetet.

Sásdi István:

Kerületünk jellegének megfelelően rendőrőrsök, kerékpáros és lovasjárőrök rendszeresítése, a közvilágítás létesítése-korsze- rűsítése számottevő előrelépést jelenthet(ne). Nem tudom, van-e nálunk közbiztonsági alapítvány, de ha van, érzékelhetően működtetni is kéne, mert mind többször, s mind súlyosabb ügyek zavarják nyugalmunkat és ez az embert próbáló folyamat nem ismer ( kerület)határokat.

Zombor László:- A mai súlyos állapotok már nem írhatók a rendszerváltozás számlájára. De hagyjuk a múltat, és fogalmazzuk meg követelményeinket az új felelős vezetőknek és szervezeteknek. Egyértelmű jogköröket és szigorúbb számonkérést, a bűnüldözők és igazságszolgáltatók

komolyabb megbecsülését a politika, a gazdaság és a bűnözés közötti kapcsolatok felszámolását várnánk el. A rend és a törvényesség visszaállítása a helyi és önkormányzati szinteken is alapvető. A közbiztonság javítása összefügg a lét- és jogbiztonságfeltételeinek jobbításával.

Mácsik Zoltán:- Sajnos a lakótelepeken a zsúfoltság miatt több a betörés, gépkocsilopás, mint a családiházas övezetekben. Kábítószer, alkohol nálunk is szedi áldozatait, főleg a fiatalok körében. Ez ellen már a szülőknek kell védeniük gyermekeiket felvilágosítással, odaadó neveléssel.

Én a közbiztonság fontos kérdésének tartom a tűzbiztonságot is, amit az építési és népsűrűségi sajátosságok miatt több veszély fenyeget. Helyi szinten a közbiztonságot úgy lehet javítani, hogy az önkormányzat nagyobb anyagi támogatást nyújt a

A (magyar) polgár

’’Fordulatos”, de korántsem fondorlatos kérdés: ki a polgár, mi a polgár? Polgárosodik-é Magyarország? Minden ellenkező híresztelés ellenére nálunk is vannak polgárok, s igenis a polgárosodás útjára lépett hazánk. 1990 óta mindenképpen. Hosszú az út. Hiszen nem egyszerű felemelkedni a dolgozók világából a polgárok világába. S korántsem könnyű kisöpörni az országból az 1948 után intézményesített hazudozást, képmutatást, cinkos odakacsintásos kapcsolati tőkét és (a zsebesektől a féllegális multicégekig jellemző) lopást, lógást. Magyarország legújabbkori polgárai fölébredni, szaporodni, s gyarapodni látszanak. Ami történelmünk folyamatosságát állítja helyre. Mert a polgár a nemzet megtartó ereje, értékhordozója, lelkiismerete, összetartozás-tudatának megtestesítője. Napjainkban új, eredeti tartalommal telítődik ez az ókori (görög, római) fogalom.

Mitől polgár a polgár? Például attól, hogy öntudatosság, szabadságszeretet, szilárd és pozitív múltismeret és jövőtudat, erkölcsösség, műveltség, biztos ízlés és stílus, kultúrapártolás, családhoz és civil szervezetekhez való tartozás keretei között épül föl személyisége és élete. A polgár nem kedveli a ’’határtalan” politikai kaméleonokat, átmentetteket, korruptakat és gagyi- zókat, a gátlástalanul, s cinikusan törtetőket. Nem kedveli a nyájszellemű tömegember-termelést, az ’’elvtikém, hoci-nesze” alapon működő világot, a szociális érzékenység (társadalmi együttérzés) iránti közömbösséget, a zseb- szerződéseket, az esélyegyenlőtlenséget, a vadkapitalizmust, a titkos(ított) ún. ügyeket, a feje fölött zajló sumákolást, az egyoldalú tájékoztatást. Jobb szereti a meghallgatást, mint a lehallgatást s a biztonságot, mint a (megélhetési?!) bűnözést. Utálja, ha hülyének nézik, egyszínűre festik, osztályokra és táborokra osztják. Elveti a zsarnokságot, az erőszakot, a hazugságot, a pszeudot, vagyis a valóságban nem (csupán jelszavakban) létezőt. Tízparancsolat, tolerancia, tehetség, tudás, szorgalom, munka, kultúra, család, ami lényegét körülfogja. A polgár állampolgár - de nem alattvaló - neki háza, hazája, otthona van, s nem működési területe, önös érdekei, pusztán harácsolási és/vagy túlélési vágyai. O, a városi vagy parasztpolgár a közélet szabad, tevékeny és felelős résztvevője, a nemzeti és magángyarapodás gazdasági, oktatási és kulturális szereplője. O mert s ment el májusban, miként menni fog október 18-án is választani - valódi demokráciát, (társadalmi-gazdasági-oktatási) esélyegyenlőséget, egzisztenciális nyugalmat, anyagi biztonságot. Polgári fölemelkedést. Van rá esélyünk.

rendőröknek és a tűzoltóknak.

Tamás Tibor

Ki tud róla ?

E címmel Pálos István tanár úrról kérdeztük lapunk olvasóit. Borba Szabó Péter, a hajdani hadifogoiytárs írt szerkesztőségünknek.

Leveléből megtudtuk, a Tanár Úr a lágerben egy cipészműhelyben dolgozott. Borba úr volt a brigádvezetője. Pálos István Zakopanéban halt meg, ott is temették el, tömegsírban. Az egykori

hadifogoly társak közül említi a kedves levélíró Jakab István, id. Csillag István, dr. Lengyel Dénes egyetemi tanár. Szántó Dezső és Szegedi István nevét is. Köszönjük!

6