Hírhozó, 1991 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1991-11-01 / 7. szám
I. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1991. NOVEMBER 1. 3 ÍRHOZÓ A XVII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT ÉRTESÍTŐJE A TISZTA KERÜLETÉRT A Hírhozó 1991. szeptemberi számában az egész kerület lakosságát érintő cikkek olvastán (Felhőszakadás tanulságokkal és a Tiszta utcákért, terekért c. cikkek) úgy érzem a„ Hogyan lehet elkerülni a hasonló helyzeteket? - ” kérdésre a választ adó nem adott kielégítő információt, mivel csak a költségvetés összeállításánál kívánja a testület figyelmét felhívni, azt viszont „nyomatékosan”. A tennivalókat sokkal inkább megközelítette az a levélíró, aki azt óhajtja, hogy a lakók maguk hozzák rendbe a házuk előtti terepet. Ez persze már nehezebb, mert akiben megvan a hajlam a szépre, és nem érzi a sajátkezű tereprendezést szégyennek, az úgy is megcsinálja, - de mi legyen azokkal, akik ezt nem akarják? A költségvetési üzem megcsinálja, az igénytelen lakó, illetve ingatlan tulajdonos pedig hagyja az elvégzett munkát tönkremenni, sőt van aki még szándékosan is ront rajta. Hiába, ilyen emberek szép számmal vannak és sajnos ezek igénytelensége miatt szégyenkezhetünk mindnyájan kerületünk, városunk és országunk elhanyagoltsága miatt. Mit lehetne tenni? A megoldásokat a háború előtti években is kereshetjük, el nem hanyagolva jelenlegi technikai lehetőségeinket. A pénze ma mindenkinek kevés, de ez nem lehet oka a trehányságnak! Régi keresztúri lévén emlékszem még, amikor 1944. előtt minden évben tavasszal és ősszel kidoboltatták, hogy a járdákat és vízelvezető árkokat, valamint az úttestet minden ingatlan tulajdonos tegye rendbe. A katolikus pap a templomban kipré- dikálta, hogy az ünnepekre (ezek a vallási ünnepek, búcsú, stb. voltak) mindenki tegye rendbe a portáját. így azután egész évben - a korabeli lehetőségeknek megfelelően - tiszta volt a falu. A libák „jelzéseit” még a iegelfoglaltabb háztulajdonos is legalább egy héten egyszer elseperte, de jól is tette: mert ha a saját igénye szerint rendeüenkedett, akkor kitehette magát a megszólásnak, ami nem számított nagy kitüntetésnek. Mondhatná valaki, hogy könnyű volt akkor, mert volt gereblyéjiik, seprűjük és így tovább. De miért csak a családi ház tulajdonos tudja megvenni a szükséges kézi- szerszámokat és a lakótelepen lakók ugyanannyi folyóméterre vonatkoztatva miért nem vehetnék meg a szükséges sell. Kádár Kata grafikája prőketstb.? Mozgalmat persze lehet indítani, de valljuk meg saját magunknak, azok nem sikerültek. A mozgalmak mellett is nagyon sokan az ÁLLAM intézkedését várták. Véleményem szerint a kerületi képviselő-testület hozzon olyan határozatot, hogy az ingatlan tulajdonos, vagy annak kezelője köteles legyen az ingatlan előtti terepet - közös elvek szerint pl. seprés, gaztalanítás, utcai fák rendbentartása, vízelvezető árkok tisztántartása, vagy ha nincs, akkor elkészítése - rendben tartani. E cél érdekében a közületek (boltok, irodák, üzemek stb.) mutassanak jó példát, amit természetesen nem külön ellenőri részleg ellenőrizné, hanem maga az intézmény vezetője. Az emberek el tudják majd dönteni, hogy más előtt mi a nem szép, és talán ez elvezet oda, hogy saját maguk előtt is sepre- getnek. Ehhez úgy érzem a Polgármesteri Hivatalnak megvannak a lehetőségei. A felekezetek egyházi vezetőivel meg lehetne ezt beszélni és úgy vélem, nem zárkóznának el híveik tájékoztatásától. A Hírhozóban is lehetne rövid és velős tájékoztatást adni, mind a testületi rendeletekről, mind azok végrehajtási mikéntjéről. Az iskolákban is lehetne rövid tájékoztatást adni a gyerekeknek. Ez nem venne el a tanterv végrehajtásából jelentős időt, (talán meg lehetne azt is csinálni, amit velünk megtettek gyerekkorunkban, hogy az iskola területén és környékén előforduló szemetet összeszedették velünk) és az így közreadott tudományok nem válnának kárára a gyerekeknek. Úgy vélem, a drága munkát, amit a Létesítménykarbantartó Üzem végez, számon lehet kérni a tulajdonosoktól, de a munkát végrehajtóktól is. A kerületünkben van egy néhány megoldás, amit nem nevezhetnek referencia munkának... A napokban az Akadémia telepi festékboltba mentem: a buszon ülve majd leharaptam a nyelvemet. Két éve ottjártamkor ugyanolyan gödrös úton ment a busz. De ez elmondható még a kerület számtalan útjára is. Ezeket a problémákat nem lehet csak költségvetési forintokból megoldani. Be kell vonni a lakosságot is! De a legfontosabb, hogy a közületek jó példát mutassanak. A Közért boltokban nincs státusz az üzletek előtti sepregetésre, de hát Ausztriában sincs! A boltos kisasszonyok nyitás előtt takarításhoz beöltözve végzik el a tisztogatást. Jobb érzésű vásárló be sem teszi a lábát egy olyan boltba, ahol két napja nem tisztították le a kirakatot. Mi csodálkozni kijárunk Ausztriába, nézünk, de nem látunk! Jó volna, ha az Európához való felzárkózás egyik láncszeme a környezet tisztántartása lenne! Ez az, amit a kerület lakói külön jelentős költségek nélkül is elérhetnek, feltéve ha akarják, feltéve ha létezik egy olyan önkormányzati testület, amelyik ezt meg tudja valósítani. Polgár Mihály
