XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-12 / 1. szám

Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyösi út 2. Delmár kormányfőtanácsos Mint azt az előzőekben már rögzít­hettük, a Gyöngyösi úti épület­tömb — így benne például a 2-es számú ház - megrajzolásában ki­emelkedő szerepe volt a magyar építészettörténet jeles alkotópáro­sának, Hegedűs Árminnak és Böhm Henriknek. Róluk már többször értekeztünk, így most ér­demes néhány gondolatot szánni a kivitelezőnek, Delmár Béla gé­pészmérnöknek, aki maga is a múlt századelő ismert építőmestere volt, sőt annál is több. Ha csak a kerületben maradunk, például a Pannónia utcában (a Felka utca sarkán) is található egy épülete, melynek ráadásul nem­csak építője, hanem egyben a terve­zője is volt, de megemlíthetjük az V. kerületi Királyi Pál utca 10. szá­mú emeletes bérházat is, melyet Delmár Érdi Zsigmond építész- mérnök tervei alapján emelt 1927- ben. Ugyancsak említésre méltó a józsefvárosi Gutenberg tér 2-es számú impozáns, helyi védelem alatt álló ház, melyet szintén Érdi tervezett és Delmár volt a kivitele­zője 1927—1928-ban. A Gyöngyösi út 2-es számú, neobarokk stílusú, 1926-ban emelt, szabadon álló, négyemeletes, ma­gas tetős sarokbérház egy függőfo- lyosós, két lépcsőházas épület. Homlokzata függőlegesen hármas tagolású, mindkét utcai homlokza­ton két, oromfalas rizalittal, az át­lósan lecsapott sarkon az alsó négy szinten háromszögű loggiákkal, a negyedik emeleten nyitott erkély- lyel. Egyszerű vakolatarchitektúra, a kapuk környékén némi barokkos díszítéssel. Delmár Bélát méltán nevezhet­jük építőművésznek, ahogy arra a Kép-Tér Blog egy tavaly októberi írása is utal a Kossuth Lajos tér 13-15. számú házzal kapcsolat­ban. Eszerint Málnai Béla a Ma­gyar Általános Kőszénbánya Rt. Alkalmazottainak Nyugdíjintéze­te számára tervezte a tér északi ol­dalán álló, a Fáik Miksa és a Balas­si Bálint utcákra is néző ötemele­tes, máig meghatározó látványt nyújtó bérházat, mely egy évvel a nagy gazdasági világválság előtt lett kész, s már az építése közben is szinte csupa jót írt róla a Magyar Építőművészet: „A Magyar Általá­nos Kőszénbánya R.T. bérpalotá­jának építkezése jó kezekbe került. Delmár Béla szívós akaraterejével, gyors elhatározásával, nagyobb ka­liberű üzleti felfogásával messze kiemelkedik az építőmesterek átla­gából. Nem vonzza a közvetlen ha­szon. Szinte virtust csinál abból, hogy inkább vesszen a pénz, ha muszáj, de amit épít, annak vérbeli építőmesteri munkának kell lenni. Érdemeinek elismeréséül kor­mányfőtanácsosi méltósággal tün­tették ki.” (...) „A központi fűtőbe­rendezés valóságos látványosság, automatikusan adagoló és műkö­dő hatalmas lánc-rostélyos kazán­jaival. A hatalmas monumentális épület komplikált berendezéseivel és szerkezeteivel, faragott kőhom­lokzatával — a hatóságok és a terve­ző együttműködésével, az építke­zésen részt vett iparosok vállvetett munkásságával — tíz és fél hónapi idő alatt készült el és adatott át ren­deltetésének.” K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségét! So­rozatúnk Ferfii András Pest építé­szete a \ét világháború között című munkáján alapul.) 201 6. JANUÁR 12. KERÜLETI HÍRNÖK Fenyőfajáratok Teendő ünnep után A karácsonyfa sorsa Budapesten a karácsonyi ünnepek után az FKF Zrt. gyűjti össze és szállítja el a fenyőfákat, ezekből nagyjából 500-600 ezer darab kerül az utcákra. Ezeket vízkereszt, azaz január 6-a után egy-másfél hóna­pig „fenyőfajáratok” szállítják el. Ezt megelőzően, illetve ez után nor­mál hulladékszállítók gyűjtik össze a fákat. Ajánlott figyelni arra is, hogy amikor levisszük a fát a lakásból, a társasház közös területein lehulló tűleveleket, ágakat szedjük össze magunk után. A fenyőt kihelyezhetjük a kukák mellé úgy, hogy ezzel ne akadályozzuk se a gyalogosokat, se a parkolást, se a gépkocsifor­galmat. De kitehetjük a mintegy 250 kijelölt gyűjtőhely egyikére. A XIII. kerületben az alábbi helyszíneken: Tisza utcai parkoló (Pannónia u. felőli oldal) Tatai út 96. Hajdú utca-Petneházy utca (sarok) Jász utca-Keszkenő utca (sarok) Újpalotai út—Arasz utca (sarok) Tahi u—Göncöl utca (sarok) Madarász utca—Szobor utca (sarok) Árva utca-Balzsam utca (sarok) Párkány utca 46. mögötti parkoló Kassák L. utca—Huba utcai parkoló Tüzér utca-Gidófalvy utcai parkoló Az FKF által elszállított fenyőket először aprítják, majd a Főváro­si Hulladékhasznosító Mű kazánjaiba kerülnek, ahol az elégetett fá­ból fűtési gőz és villamos áram lesz. ■ K. G. Jövök-megyek 134. A január a visszaváltás hónapja. Nincs mit csodálkozni ezen. Mió­ta a december meg az esztelen, vége­láthatatlan vásárlás hónapja lett, mi­óta szeretetünfit csak újabb és újabb ajándékhegyekkel tudjuk kifejezni, mióta karácsonykor a csillagot is le­hozzuk az égről, pedig régen nem fér be a fa alá, mióta arra az egy ünnep­re készülve hétmérföldes adósságba verjük magunkat, mióta a szeretet nagy ünnepére megveszünkmindent, ami a kezünk ügyébe akad, nincs mit csodálkozni azon, hogy az ünnepi mámor elmúltán ott találjuk ma~ gunfit egy rakás fölösleges, használ­hatatlan, mérethely télén, színhibás duplummal, amivel az égvilágon semmit nem lehet kezdeni a vissza­váltáson kívül. Pedig kevés kellemetlenebb dolog van ennél. Kezdődik, ugye, azzal, hogy be kell vallanunk az ajándéko­zónak, ezt a dolgot bizony elhibázta. Hogy ez a könyv már megvan ne­künk, hogy nem használunk dezo­dort, csak stiftet, hogy mióta szakál­lat növesztettünk, szakállvágóra van szükségünk, nem önborotvára, s hogy a méretünk, bizony, éppen húsz évvel ezelőtt volt negyvennyolcas, amiből azóta alaposan engedtünk- $ bogy a negyvenes ing is már a múlté nálunk, hogy a széles nyálkendő végleg ki­ment a divatból, a teniszütő nem azo­nos a fallabdaütővel, hogy a házi pá­linkafőzőüstnek se vesszük hasznát, sem az akváriumtisztítónak, sem a macskaalomnak — nem lévén se cef­rénk, se aranyhalunk, se macskánk- Ahogy a pókerbérlettel se igazán tu­dunk mlt kezdeni- Ilyeneket, mon­dom, nem szívesen ad elő az ember, végtére is, akitől az ajándékot kaptuk azt a legjobb szándékok vezérelték nem kell neki fejből tudnia, hogyan változott a derékbőségünk az elmúlt évtizedben, mi történt a házi cicánk­kal, s hogy mi a különbség a póker meg a tarokk között. (A legfőbb kü­lönbség természetesen az, hogy az egyik kártyajátékot magunk is űzzük a másikat meg nem.) Erről a helyzet­ről tehát senki nem tehet, de mégis­csak meS hpü mondanunk az illető­nek ds aztán, kínos magyarázkodá­sok közepette, el kell kérnünk tőle a blokkot '- merthogy anélkül ma már mozdulni sem lehet. (Elmesélek közben egy anefiioti- fits ízű történetet a hetvenes évek ei£' jéről, ha akarják elhiszik ha nem, nem. Említettem már talán, hogy atyám az ötvenes évek közepén, ami­kor erre tömeges alkalom adódott, el­hagyta Magyarországot, és Hollandi­ában telepedettle. Magam csafiizen- négy évvel ezután jutottam kj, s ak­kor már nem is szerettem meg igazán azt a helyet, azt a helyzetet — haza is jöttem rövidesen. Atyám persze sze­rette volna, ha másként döntök és e célból a fogyasztói társadalom min­den olcsó trükkjét bevetette, hogy el­kápráztasson. Egyszer például az tör­tént, hogy vásárolt nekem egy fiiny- nyű, nyári szandált, amit én nem ép­pen rendeltetésének megfelelően használtam — magyarán reggeltől es­tig fociztam benne. Egy férfias össze­csapásnál aztán elszakadt a szandál pántja. Apám azonnal felhívta tele­fonon a kereskedőt, szigorú hangon leteremtette, hogy micsoda bóvlit só­zott ránk és azonnali jóvátételt kö­vetelt. Fél óra múltán megjelent a la­kásunkon a segéd, hozott egy új pár szandált, meg grátisz egy pár cipőt is, és sűrű elnézéseket kérve távozott. Se számla, se kérdés, semmi. Apám, mint győztes hadvezér, hátradőlt, én pedig elismertem, hogy ködben, ka­nyarban a kapitalizmus is tud jó do­log lenni.) A blokknál tartottunk tehát. Te- gyükfel, hogy megkapjuk azt is (nem mindig, hiszen nem minden ajándé­kozó ilyen előrelátó, afitpr jön az, hogy ott vettem a Pozsonyi úton, a pék mellett, abban a fis boltban, tu­dod, biztosan fi fogják cserélni, csak hivatkozz rám), afitpr mehetünk visszaváltani. Ott lesz a fél város, abban biztosak lehetnek Nem túlzók tavaly a ked­venc plázámban (ez tréfa volt, olyan, mintha azt mondanám, fidvenc hamburgerem, pedig, tudják eSyi' kért sem rajongok) fitemeletnyi sor állott január elején az elefironifiis áruház reklamációs pultjánál a félig- meddig visszacsomagolt, de máris nem működő grillsütőkkel, tojásme­legítőkkel és elefiromos morzsapor- szívófifial. Fél órán át néztem őket, elégedetten. Merthogy — talán ezzel fiilett volna fizdenem — én senfivel nem cserélek Nemcsak azért, mert fi nem állhatom a tömeget, mert utá­lom a firesfidó'k cseleit, hogy ilyen­korszabadságra mennek vagy leltá­roznak vagy üres pultokkal fogad­nak és azt mondják cserélnék csak nincs mire, hanem azért, mert az ember veszítsen emelt fejjel. Ha túl nagy a pulóver, nőjön bele, ha túl fi- csi, töpörödjön, ha megkapott egy könyvet fit példányban, olvassa el fitszer, ha egy zacsfió guppi jutott osztályrészéül, vegyen hozzá akvári­umot. Nézzen szembe önmagával. Sha valamit végképp nem tud ma­gához idomítani, legfeljebb majd el­ajándékozza idén fitrácsonyfir. M Jolsvai András

Next

/
Thumbnails
Contents