XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-03-18 / 6. szám
Társasházi ügyek Kötelezettségek és felelősök - 2. Tavaszi nagytakarítás Tipikus tavaszi káresemény például a csőtörés vagy a tetőszerkezet sérülése. Összegyűjtöttük azokat a társasházi és környéki feladatokat, amiket el kell végezni, hogy jó gazdaként megelőzzük a káreseteket. Szekeres Ferenccel, egy biztosítási alkusz ügyvezetőjével beszélgettünk. — Tavasszal milyen társasházi káresemények^ történnek a leggyakrabban? — A leggyakoribb káresemény a vízelvezetők dugulása miatti csőtörés. Az esőelvezető rendszer sokszor falban megy lefelé az aljzatszintre. Itt a lehullott lomb és fatörmelék vagy a sár miatt kialakulhat egy dugulás, aminek a tisztításánál előfordulhat a csőtörés. Szintén ismétlődő jelenség, hogy a téli időjárás által megviselt tetőszerkezetek a tavaszi viharok (felhőszakadás, szél) miatt megsérülnek. Az előbbi káresemények mind vissza- vezethetőek a karbantartások és a kármegelőzési munkák elmulasztására. Az öreg csőhálózatokban pedig a hőtágulás (hőmérsékletváltozás) miatt gyakoriak a csőtörések. — Melyed azok a társasházi és környék} feladató^, ami\et el kell végezni ahhoz, hogy elmondhassuk, jó gazdaként járt el a közösség? Hogyan előzhetők meS a káresemények•? —A téli időjárás elmúltával, a tavasz beköszöntével szükséges a társasház bejárása. Szemrevételezéssel (kívülről-belülről) meg kell állapítani, hogy a tetőszerkezeten láthatóak-e a szél, a jégverés és az időjárási viszonyokból adódó sérülések. Ellenőrizni kell, hogy a csatornákon, a vízelvezetőkön látha- tó-e sérülés, a nyílások és a kifolyók tiszták-e, a víz útja biztosított-e. Ha sérülések láthatóak, azokat mielőbb javítani kell. (Köszönjük az olvasói leveleket- Ha önnek *s van °lyan társasházi ügye, melyet megosztana velünk, vagy kérdése van, kérem, küldje el e-mailben — tahaugy@gmail.com címre — vagy postai úton — Hírnök, 1137 Budapest, Újpesti rkp- 7. címre; a borítékra írja rá: Társasházi ügyek-) ■ Kassai Gizella MiMMMWi till t m f •. m .* 1.1 í •i 1 Klubgaléria Drienyovszki-kiállítás Alkotó és anyag Drienyovszkj János szobraiból nyílt kiállítás az Újlipótvárosi Klub-Galériában (ÚKG). Az alkotó elmúlt 10 évének munkáiból nyújt válogatást a tárlat, melyen fából és kőből készült szobrok, illetve kő és öntöttvas kombináció- j ával készített művek egyaránt láthatóak. „A fák, melyeket alkotásaimhoz használok, az ország legkülönbözőbb területeiről érkeznek. Van olyan, amit felajánlottak, mert ki akarták vágni, volt, amelyikért fizettem, mert megtetszett, de olyan is, amit csak úgy találtam. Egy biztos: minden fának valóban megvan a saját története. Például szeretem a diófát, sokszor használom, és tapasztalom, hogy attól függően, hol élte le az életét, egészen más a színe, az állaga, a keménysége. .. Tiszteletben kell tartani az anyagot, mert csak azt engedi meg létrehozni, ami benne van. Ami nincs benne, azt nem fog sikerülni megteremteni belőle. A kővel is hasonló a helyzet. Nem mindegy, milyen geológiai körülmények között jött létre, és még inkább érvényes, hogy csak azt lehet belőle kihozni, ami benne van. Egy rossz ütés és kettétörik az egész...” - mesélte el lapunknak Drienyovszki János, aki úgy véli, számára minden alkotói folyamat sorozatos döntésekből áll. A kívülálló számára úgy tűnik, egyfajta „párbeszéd” ez az alkotó és anyaga között. A békéscsabai származású szobrászművész alkotásai számos külföldi és hazai kiállítás után most először láthatóak a kerületünkben.- A kiállítás anyagát alapvetően meghatározza a kiállítási tér is, így ez az anyag direkt ide lett ösz- szeválogatva, kitalálva - fogalmaz. — Ami az Újlipótvárosi Klub-Galériában zajlik, az a magyar kulturális életben olyan ritka, mint a fehér holló. Az, hogy a XIII. kerületi önkormányzat nagyjából havonta egy-egy újabb, ide kötődő művész alkotásainak bemutatkozását támogatja a galériában, fantasztikus dolog. A tárlat az önkormányzat jóvoltából április 1-jéig ingyenesen látogatható. ■ BNP Jövök-megyek 139. égi kedves szokásom (úgy is mondhatnám, foglalkozási ártalmam ), hogy mindent és mindenkit, aji szembejön velem, egy-egy teljes történetté kerekítek- Hallok például egy beszélgetésfoszlányt a trolin (anyuka gyermekével, két barát), néhány mondatot csak (azért nem többet, mert közben le kellszállnom, vagy nekik kell leszállniuk, vagy mert a villanyautó zaja elnyomta a beszédhangokat, ez mindegy is), s abból én aztán szépen felépítek eS7 komplett drámát vagy tragédiát, úri kedvem szerint. Vagy szembejön velem egy pár (fiatal szerelmesek vagy középkorú házasok, például), az ellentétes mozgás következtében, ha folyamatosan beszélnek is egymáshoz, csak néhány másodpercig vagyunk annyira közel egymáshoz, hogy halljam is, miről beszélnek ~ ilyenkor tényleg egy fél mondatból kell egész várakat építenem. Vagy üldögélek, mondjuk, a Szent István parkban, napfürdőzve egy pádon, s közben akarva-akaratlan hallom, miket mond a mellettem lévő pad ideiglenes gazdája a mobiltelefonjának- Itt azért könnyebb a dolgom, mert ha mindketten elég ideig üldögélünk ott> viszonylag kerek történetek tudnak kirajzolódni (el nem tudják képzelni, miket üvöltenek az emberek néha a telefonjukba, megfeledkezve arról, hogy nem csak a eímzett hallja szavaikat), bár csak az eS7lk nézőpontból. (Hiszen a jelenet másik szereplőjét ilyenkor teljes egészében nekem kell kitalálnom.) De gyakran képes vagyok elregényesíteni (vagy csak elno- vellásítani) valakit akfor is, ha egyetlen szót se hallottam tőle. Ilyenkor a látvány és a szituáció lendít utamra, s hogy aztán meddig ragad a képzeletem, abba jobb bele se gondolni. Külföldön, ahol nyelvi korlátok se fékeznek, néha egészen veszélyes vizekre vagyok kppes evezni — a fantázia vizeire, természetesen. Emlékszem, egyszer egy berlini étteremben jellemeztem asztaltársaimnak a szomszéd asztal tagjait s a közöttük elképzelt kapesolatokat. Veszélyes drogdílereknek képzeltem őket, maguk is a kábítószer rabjai, akjk most épp a hasznon kapnak hajba — ráadásul még bonyolult magánéleti konfliktusokat, házasságtöréseket, elhajlásokat is vizionáltam a berlini dialektusban beszélgető asztaltársaságról. Nagyon meg voltam magammal elégedve, hogy ilyen kerek történetre voltam képes, csak akkor fagyott ajkamra az önelégült mosoly, amikor a szomszéd társaság egyik tagja távozáskor odaszólt magyarul: „Továbbijó mulatóst kívánok}” Azóta tartózkodom az effajta nyilvános szereplésektől, de magamban persze változatlan lelkesedéssel regényesítek mindent. Vannakpéldául visszatérő szereplői a környezetemnek (újságárus, koldus, pékbolti eladó vagy parkplóőr), akikké gyaffan találkozom, de ritkán váltok szót. $ akiket persze a foglalkozásuk jellemez valamelyest, elárul ezt-azt társadalmi státuszukról, de akikről azért még van bőven kjta- lálnivaló. Hogy lett azzá, ami, milyen a hátországa, mi a kedvenc étele, effélék- Ezekből aztán az idők torán komplett személyiségeket építekffel, s ehhez a felépítményhez ragaszkodom is. Hiszen — hogy világos legyen — itt nem az a szempont, hogy igaz legyen, amit elgondolok, hanem csupán az, hogy én jól szórakozzam. Néha persze a munkám is nyer az ügyön, egy-egy ilyen ellesett pillanat, utcáról épített személyiség belopózik a könyveimbe, de ez ebből a szempontból mellékes. A könyveknek, tudják, tnegvan a maguksorsa, mennek úgyis a saját fejük után. Állandó szereplőim között külön fejezetet alkotnak a Lehel piac árusai. Velük minden héten találkozom, váltunkls néhány szót (a vásárlási aktus kötelező szövegén kjvül), egészségről, időjárásról, vasárnapi nyitva tartásról, ilyenekről, nem indulnak tehát nulláról képzeletem filmjében, de azért még bőven jut ott tér a fantáziának- Mostanában például az történt, hogy négy-öt régi, kedves árusomat más zöldséges standon találtam, mint eddig. Mintha egy körjáték részesei lennének, úgy. Világos választ nem adtak vonatkozó kérdéseim re, de a jelenség alátámasztotta régi gyanúmat, hogy itt a tulajdonosi szálak, bi~ zony, egy-kft kézben koncentrálódnak- Azért olyan simulékonyak az árak *s mindenfelé. Azért is, hogy valódi kedvenceim a kofák- Ók még dacolnak a kartellekkel. (Östermelőknekhívjákőket, noha nemigen termelnek semmit, legkevésbé ősöket. Kiskereskedők, ilyen- crlyan termelői háttérrel.) Közülük is kiemelkedik a bácsi a paprikákkal. A bácsi a paprikákkal másodlagos frissességéi erős paprikát árul meglehetősen kedvező áron. Négyes-ötös fürtökbe szervezi őket egy földön fekvő nejlonzacskóból, s készlete délre jobbára el is fogy. A bácsi a paprikákkal keveset beszél, de a szemével jelzi, hogy megismerte visszatérő vevőjét: néha egy paprikát másikra cserél a kupacban. Mindig ugyanabban a fakult, barna öltönyben látható, s minden elesettsége ellenére van benne valami dacos tartás. Úgy képzelem, valaha művezető lehetett egy Váci úti gyárban, s mióta kiracionalizálták alóla az üzemet, azóta helyezkedett el a szürkepaprika-kereskedelemben. Hetek óta nem láttam. Remélem, nincs baja. Hiányozna. Ó is meg a története is. • Jolsvai András
