XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-12-15 / 24. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Ä 201 6. DECEMBER 1 5. * Töviről Hegyire Arcok a kerületből / Pető Péter Mozaik ^ A Népszabadság vándorai Állandó szerzőnk sorozatában olyan emberek szólalnak meg, akiknek élete vagy munkássága — esetleg mindkettő — elválaszthatatlan a kerülettől. Mostani vendégünk Pető Péter, az október 8-án „felfüggesztett” Népszabadság harminckét esztendős főszerkesztő-helyettese, aki a Heves megyei Hatvanból származik ugyan, de azóta, hogy a Radnóti Miklós utcába költözött, ugyanolyan életformájává vált az Újlipótváros, akár az újságírás. Szombatonként Pozsonyi úti törzshelyén olvasgatta kedvenc lapját, erről a szokásáról azonban le kellett tennie. Stammgast persze maradhat, de az orgánum, amelyhez szorosan kötődött — és amelynél e sorok írójával együtt dolgozott —, fájdalom, nincs már... — Szeretsz sétálni?-Nagyon. —Nem akarom elviccelni a dolgot, de most aztán van időd rá... — Akkor is sokat mászkáltam a Pozsonyi út környékén, amikor volt még Népszabadság. — Persze, ballagtál a Radnóti tizenötfelé. — Először is, a szerkesztőségből nem gyalog mentem haza; ahhoz a Bécsi út, illetve a Corvin-negyed túl messze van. Másodszor, és ez a lényeg, azért kóboroltam Üjlipótvárosban, mert—mi tagadás — beleszerettem. — Első látásra ? — Nem mondhatnám. Azután, hogy felkerültem Budapestre, eleinte - ha csak tehettem — rohantam vissza szülővárosomba, Hatvanba. Aztán hirtelen lélekben is kétéltű lettem. Ráeszméltem, hogy az Újlipótvárosnak is kisvárosias jellege van. Némiképp szélsőségesen fogalmazva, a kávéházat nyilván nem lehet összekeverni a tanyavilággal, ám a közösséget illetően, igenis, létezik hasonlóság. — Úgy érzed, az emberelőnek itt van közük egymáshoz? — Hogy a helyhez van közük, az biztos, és ez már kiindulóalap az együvé tartozáshoz. Noha csak 2010 óta lakom errefelé, azaz lehet mondani, még csupán belecsöppentem a hangulatba, máris a meggyőződésemmé vált: Budapest tizenharmadik kerületének e része külön világ. — Lehet, hogy más környék^ is ennyire megragad, ha arra vet a sors... — Biztosan nem. Budának például gyönyörű területei vannak, de most már nem költöznék azok egyikére sem. Pedig túlzással sem állíthatom, hogy tudatosan választottam a Radnóti Miklós utcát: annak idején az édesanyám és az öcsém nézte ki nekem a lakást. —Abból a szempontból nem csodálom az akklimatizálódást, hogy a Népszabadságba is gyorsan beilleszkedtél. — Nem akarom én erőltetni a párhuzamot, de azt hiszem, az Újlipótváros és az újság között van - vagy most már sajnos csak volt - átjárás. Ezért tudtam viszonylag hamar idomulni mindkettőhöz. A lapnál 2008-ban alkalmaztak gyakornokként, és hét évvel később kineveztek főszerkesztő-helyettesnek. Hozzáteszem: bár volnék most is gyakornok, és lenne még Népszabadság... —Megroppantok a bezárás? — Érzelmileg és idegileg is erősen megviselt. Egyrészt, mert felnőtt életem minden napját ugyanannál az újságnál töltöttem. Másrészt, mert a lap hiánya pótolhatatlan, és korántsem csak a számomra. A Népszabadság nem csupán a Ráeszméltem, hogy az Újlipótvárosnak is kisvárosias jellege van magyar sajtó, hanem a hazai kultúra és demokrácia megkerülhetetlen intézménye volt. Annál nagyobb bűn, hogy — a kiiktatáson túl — a világhálón elérhetetlenné tették a korábbi cikkeit. Ez megbocsáthatatlan merénylet a magyar közműveltség ellen. — Csap nem politikai szándékot sejtesz a roló lehúzása mögött? — Minőségbiztosítási okokkal aligha magyarázható a manőver. Az egészet őrült ötletnek tartom, de a legkevésbé azt tudom felfogni, hogy — mondjuk így — kollégák asz- szisztáltak a történtekhez. —Mit olvasol most modem Pozsonyi úti törzshelyeden, a My Green Cupban? —A Népszabadságot nem lapozhatom, így leginkább könyveket böngészek. Órákon át képes vagyok egy helyben ülni, miközben boldog békeidők boldogtalan hírlapíróit idézem. Aztán a víkende- ken pendlizek a Kiskakukk és a Vén Duna Étterem, valamint a Pozsonyi kisvendéglő között. — Na, most aligha hullanakpata- kpkban a könnyek a mostoha helyzeted miatt... — A hét végi vendéglőbe járás csak annyit tesz: hatvani lakótelepi bumlizóból pesti ember lettem. Egyébként meg nincs miért irigyelni, hiszen külön lelki teher a számomra, hogy az újság vezetőinek egyike voltam, amikor a lap megszűnt. Azzal együtt több tonnás súly ez, hogy esélyem sem lehetett megakadályozni bármit is. —Lesz még egyszer Népszabadság? — Szerintem nem. — S újságíró maradsz?-Azt tervezem. — Beállsz a sorba? — Arra átvitt értelemben képtelen vagyok. Olyan sorban állok szívesen, amely a Láng T ékától kígyózott a Pozsonyi úton 2015 decemberében, amikor Esterházy Péter dedikált. — Szóban újra és újra visszatérsz a Pozsonyira. — Nem csak szóban. Rendre erre járok, sőt úgy tekintek a Jászai Mari tértől induló útra, mint a környék főutcájára. Még akkor is innen — és nem a kőrútról — futok fel a hídra, ha a Margitszigetre megyek kocogni. — Nem olyan régen még a sziget is a tizenharmadik kerúlethez tartozott... — Kétségtelenül. De nem szeretnék kínzó légkörben búcsúzni, így hát hangot adok annak a reményemnek, hogy a Pozsonyi út tizenharmadik kerületi marad, és nem is zárják be. ■ Hegyi Iván Fogászat A Visegrádi utcai fogászat megbecsült, tapasztalt fogorvosai új Helgen, a XIII. kerület Hegedűs Gyula u. 91-ben rendelnek. Minden olto egészségi szerződ II legmodernebb felszereltség, fogszobályo- zós gyerekeknek és felnőtteknek, szájsebészeti műtétek és fogbeültetés, mozgó fogsor rögzítése, lézeres beavatkozások fogínysor- vadás kezelésére is, esztétikus tömések és fogpótlások, száj körüli ráncok feltöltése. Telefon: 801-2848 Vezető főorvos: őr. Balogh István Orvosok: őr. Szóts €dit: 06 (20) 310-8964 őr. Sigmond Péter: 06 (30) 388-6650 dr. Tóth €va Ha okostelefonjával beolvassa a mellékelt ábrát (QR-kódot), megtekintheti Hegyi Iván Faragó Judittal készített, december 7-i tévéinterjúját. A QR-kód-olvasó ingyenesen letölthető a Play Áruházból (Android), illetve az App Store-ból (iOS).
