XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-12-15 / 24. szám
Hangverseny Nyolc iskola kilenc kórusa lépett fel Adventi dallamok Kerületünkben immár évek óta hagyomány az iskolások adventi hangversenye. Az idén is nagyon készültek a XIII. kerületi iskolák kórusai az ünnepváró templomi hangversenyekre, ezúttal a szeptember óta az ének-zene tantárgygondozó feladatait ellátó Formanek Annamária vezetésével. Formanek Annamária, a Csata Utcai Általános Iskola énekzene—német szakos tanára több mint húsz esztendeje, 1995 óta tanít kerületünkben. Nevét sokan a rádióból is ismerik: az oktatói munka mellett tizenhat esztendeig heti egy alkalommal ő volt a Reggeli krónika zenei szerkesztője. Néhány éve hagyta abba, amikor a zenét „száműzték” a krónikából. 2007 és 2010 között három tanéven keresztül - kolléganőjét helyettesítve - már vezette a kerületi zenei munkaközösséget, és azután is részt vett az adventi hangversenyek szervezésében. Az idén nyolc iskola kilenc kórusa varázsolt ünnepi hangulatot a kétnapos, szokás szerint nagy sikert aratott eseményen. December 12- én délután a Babér utcai Szent Mi- hály-plébánia adott otthont a Hunyadi Mátyás, a Pannónia és a Tömöri általános iskola, valamint az Ady Endre és a Németh László Gimnázium ünnepi kórushangversenyének. Másnap", december 13-án pedig a Béke téri Szent Lász- ló-templomban csendültek fel a karácsonyi dallamok a Csata Utcai, a Gárdonyi Géza, az Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola, valamint a Szlovák Két Tanítási Nyelvű Iskola énekkarainak előadásában. Mindkét hangversenyen az összkar előadásában kántori orgonakísérettel szólaltak meg a legismertebb és legkedveltebb ünnepi énekek: a Mennyből az angyal és a Pásztorok, pásztorok. Mint az ének-zene tantárgygondozótól megtudtuk: bár az általános és középiskolák már nem tartoznak az önkormányzat „fennhatósága” alá, kerületünk önkormányzata nem szűnt meg segíteni, sőt változatlan összegű anyagi támogatásban részesíteni az Éneklő Ifjúság hangversenyeket. ■ Csop V. 201 6. DECEMBER 1 5. ^ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Civilek Kerékasztal megbeszélés A kerület szolgálatában Elnökválasztási összejövetelt tartott a Civil Kerekasztal november 22-én. A résztvevők a XIII. Kerületi Civil Kerekasztal elnökévé Kronstein Istvánt, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége XIII. Kerületi Szervezetének elnökét választották meg. Az új vezető 2016. december 1-jétől 2020. március 31-éig tölti be a tisztséget. A jövő év elején ismét megrendezik az immár hagyományos XIII. Kerületi Civil Szervezetek Napját. Az eseményt ezúttal nem januárban, hanem február 4-ére tervezik. Tekintettel arra, hogy a sok résztvevőt és sok látogatót vonzó rendezvény kinőtte a régi helyszínt, 2017-ben a Radnóti Miklós Művelődési Központ színházterme ad majd otthont a Civil Napnak. A Civil Kerékasztal december 7-ei ülésének középpontjában a Civil Nap előkészítése és a rendezvény lebonyolítása állt. Az eseményre a szervezők még várják a jelentkezőket: ezúttal is számítanak minden civilszervezet aktív részvételére. ■ Cs.V. Jövök-megyek 157. 1\Wem megyünk, ma sehova. Ülje- M W ne\ le kényelmesen egy fotelba, elmesélek e§y r^Sl ünnepi történetet. A kislány, akit mi Audrey-nakjo- gunknevezni (indokolatlanul, hisz a keresztségben az Adrienne nevet kapta, de a család csakAndinak szólította, mert minden más megoldás túl bonyolultnak tűnt nekik) négyévesforma lehetett. Dideregve állt a buszmegállóban, fehér lakfcipőcskéjét belepte a hó, vastag flórharisnyája is átvizesedett, hiába volt rajta a télikabátja (vadonatúj, vatelinnal bélelt szövetkabát volt, műszőrmegallérral), hiába viselt kötött kesztyűt és sapkát is — két barna copfja kíváncsian kandikált kj a sapka alól — távolról is jól látszott, mennyire fázik• Dz tűnt föl először a katonának is, aki a szemközti járdán várta a szembejáratot, és fázott maga is: kjmenőruhát viselt ugyan, se mikádó, se kesztyű nem volt rajta, úgy nézett kj, mintha a sarokról futott volna le egy doboz cigarettáért. A kezét zsebre dugta, cipőit ütemesen egymáshoz ütögetve próbált úrrá lenni a hidegen. Ezerkjlencszázhetvenkettő karácsonya volt, szenteste korán sötétedő előszobája, az utcán már alig jártak emberek- A katonának negyed órán belül vissza kellett volna érnie a Láng kultúrházba, hogy még észrevétlenül csatlakozhasson a társaihoz mega kabátjához, a^k (honvédegységnyi énekkart alkotva) a kerületi fenyőünnep fényét voltakhivatottak emelni a Hazafias Népfront keretében, s akik ~ remélhetőleg—nem vették ész~ re, hogy ő rögtön az érkezés után eltűnt, hogy rövid időre meglátogassa a lányt, akit szeretett, s aki itt lakott, a telepen. A látogatás bizony nem sikerült túl fényesre, a lány otthon volt ugyan, de nem volt egyedül, egy egyetemi csoporttársával hajoltak közösen vastag könyvekjolé. A lány nem is tudta palástolni zavarát, kedves régi barátjaként mutatta be a katonát a fiúnak, aki némi lenézéssel fogott vele kezet. A katona azt sem tudta elérni, hogy néhány percre kettesben maradhasson a lánnyal, búcsúzáskor is két sietős puszit kapott csak, meS egy ígéretet, hogy megy majd levél is, ha túl lesznek a vizsgaidőszakon. „Ezért bizony kár volt a fogdát kockáztatni” — gondolta a katona a buszmegállóban, s igyekezett a tavalyi nyárra gondolni, meg a Népszigetre, ahol a lány elvarázsolva feküdt az ölében, és megesküdött, hogy hűségesen vár majd rá, míg le nem szerel. A szembebusz jött előbb, cekferes, siető emberek szálltak le röla, a farmotor meg a csúszós úttest induláskor egészen a túlpartig taszította a buszt, a sofőr káromkodva igyekezett irányba forgatni a kormányt. Amikor elment, a katona csodálkozva látta, hogy a kislány, akit mi Audrey- nakfogunk nevezni, még mindig ott áll, kitartóan és fázva, de már közel a síráshoz. — Vársz valakit? — kiáltott át hozzá a katona. A kislány, akit mi Audrey-nakfo- gunk nevezni, félénken bólintott. A katona körülnézett, jön-e már az ő busza, aztán átsétált a kislányhoz. (Akjtmi Audrey-nakjogunkne- vezni.) —A szüléidét várod? —Anyukám kórházban van, apukám pedig a múlt évben elköltözött a szép nénihez — a kislány olyan hangsúllyal beszélt, mintha valami memoritert mondana fel. Koravén mondatait csak meseszép, ártatlan, keleties mosolya enyhítette. — Hát akfor meg fire vársz itt, mondd?! — A Jézuskára — felelte a kislány immár egészen természetes hangon. A katona elmosolyodott. — Honnan tudod, hogy ezzel a busszal jön? — Nem jár itt semmi más. Muszáj ezzeljönnieI A katona elővett egy csomag Symphoniát, rágyújtott, aztán nekidőlt a buszmegálló oszlopának és megkérdezte a kislányt, mit fog mondania Jézuskának ha tényleg megérkezik — Megkérem, hozzon nekem egy gyűrűhintát karácsonyra. A bátyámnak a Zolinak már van egy, de arra soha nem enged fel. Pedig olyan jó dolog ott lógni, magasan, és onnan néznia világot. Meg egy babaszobára is szükségem lenne. Kiderült aztán, kézen-közön, hogy a kislány, akit mi Audrey-nakflogunk nevezni, persze elszökött otthonról (a nagyszüleivel meg a bátyjával meg a Foltos kutyával élt itt, a kertvárosban, egy takaros családi házban), amikor megtudta (mert nem volt eléggé becsukva a kpnyhaajtó), hogy az idei karácsonyra pedálos kisautót kapnak a bátyjával közösen — amiből persze megint az lesz, hogy ő sohasem ülhet bele, legfeljebb futhat kprbe-kprbe a bátyja mellett a közeli közlekedési parkban —, s a babaszobából, amire úgy vágyott, megint nem lesz semmi. Azt gondolta, ha időben beszél a Jézuskával, még jobb belátásra bírhatja. —Félek ~ mondta a katona —, hogy már késő lesz. A Jézuska se tud csak úgy ripsz-ropsz elővarázsolni egy ba-% baszobát. A kislány fölényesen nézett rá. — A Jézuská, ha akarja, bármit megtehet. Bármit, érted, bármit. Megjött a busz, már senki sem szállt le róla. A sofőr kiszólt az ajtón. — Én vagyok ma az utolsó járat. Tessenek lgyefi‘znt! Aztán, hogy a katona intett, mérgesen a gázra lépett. A kislány elsírta magát. A katona elővette a zsebkendőjét és letörölte a könnyeit. Akkor fordult be a Béke útról az ő busza, tett is egy tétova lépést felé, aztán elengedte. Majdcsak lesz valahogy. Talán jobb is, ha a következő napokat bezárva tölti. Még valami meggondolatlanságot csinálna. — Hogy hívnak? —Adrienne — mondta a kislány, s büszkén ejtette a befejező e-t is. A katona megfogta a kezét, és hazakísérte. A kislány nagy biztonsággal vezette végigaz utcákon, míg csak meg nem álltak egy borvörös ház előtt. Közben be nem állt a szája, kérdezte mindenféléről a katonát, megtudta, hogy tizenkilenc éves és tüzér, és ha egyszer leszerel, filmrendező akar lenni. — És te mi leszel, ha nagy leszel? — kérdezte a katona. — Feleség — válaszolta a kislány a legtermészetesebb hangon. A katona elnevette magát. — Látod, én meg éppen azt kerestem magamnak ma délután. Hajó leszel, sok-sok év múlva visszajövök és elveszlek De a Jézuskának ha találkoztok ne szólj erről, mert odafenn mindig variálnak az emberrel. A kislány komolykodó arccal a szája elé tette az ujját, aztán eltűnt egy elmozdított kerítésléc mögött. KJolsvai András
