XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-12-01 / 23. szám
2016. DECEMBER 1 . ^ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Születésnap 20 éves a TV13, a kerület kábeltelevíziója Két évtized képekben November 18-án különkiadással, illetve összeállítással ünnepelte huszadik születésnapját a kerület kábeltelevíziója, a TV13. A stúdióban két korábbi főszerkesztővel, Pintér Hedviggel és Bánki Árpáddal közösen foglalt helyet Kállai Lajos jelenlegi főszerkesztő, akik a nézőkkel közösen követhették nyomon a televízió életéről, kulisszatitkairól készült 10 perces kisfdmet. Ebben szinte mindenki látható volt, akik az elmúlt 20 évben esténként köszöntötték, valamint riportjaikkal, tudósításaikkal tájékoztatták a nézőket. Az ünnepi adásban természetesen érintették a húsz év technikai fejlődését is (régi svhs, mai digitális technika, súgógép, 16:9 képarány stb.), egyúttal emlékeztetve arra, hogy a műsorkészítők (szerkesztők, vágók, operatőrök, technikusok) nemcsak a stúdióban dolgoznak, hanem munkájukkal teljes körű tájékoztatást adnak a nézőknek. így a közszolgálati információkon túl, az ön- kormányzat működéséről, terveiről vagy kulturális, tudományos, ismeretterjesztő eseményekről készítenek egy-egy helyszíni tudósítást, valamint színvonalas magazin- és háttérműsorokat — nem egy esetben országosan is ismert újságírókkal. Ha okostelefonjával beolvassa a mellékelt ábrát (QR-kódot), megtekintheti a TV13 húszéves születésnapjára készült műsort. A QR-kód-olvasó ingyenesen letölthető a Play Áruházból (Android), illetve az App Store-ból (iOS). Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat nyilvános árverést hirdet a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat tulajdonát képező alábbi ingatlanok értékesítésére: Cím Helyrajzi szám Telekterület (ni1) Nettó kikiáltási ár Dokumentáció díja Róbert Károly krt. 50., 27493 977 265 000 000 127 000 Róbert Károly krt. 52. 27492 1195 . Váci út 171. 26070 21 15 235 000 000 127 000 Az árverési dokumentáció megvásárolható: 2016. november 21-től 2016. december 9-én 12 óráig, munkanapokon hétfőtől csütörtökig 08.00 és 16.00 óra között, pénteken 8.00 és 12.00 óra között a Budapest Főváros XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal (1139 Budapest, Béke tér 1.) ügyfélszolgálati irodáján, 1139 Budapest, Béke tér 1. Az árverési dokumentáció megvásárlása és az árverési díj megfizetése az árverésen történő részvétel feltétele. Az árverés időpontja és helye: 2016. december 15. 9.00 óra, 1131 Budapest Béke u. 65. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Jövök-megyek 15B. S zamosi úr talált egy arany nyakláncot. A Vígszínház közelében találta, valahol a Pannónia utca torkolatában, egy kapualj közelében. Ott feküdt a nyaklánc a lépcső előtt, hozzásimulva a ház oldalához, de mindenesetrejól látható módon. Szamosi úr rendes napi sétáját végezte éppen — mióta megemelkedett a koleszterinje, az orvos diétát és több mozgást javasolt a Szamosi úrnak, melyből hősünk az utóbbit meg is fogadta — hátratett kézzel, elgondolkozva gyalogolt végig az ismerős újlipótvárosi utcákon, közben olyan fontos kérdéseken törve a fejét, hogy felsált vagy rostélyost vá- sároljon-e a holnapi ebédhez, s kissé görnyedt tartása következtében a járdát bámulta maga előtt. Ez a szokása eredményezhette, hogy meglátta a vastag aranyláncot. Megtorpant, nézte egy darabig a tárgyat, hitte is meg nem is, hogy amit lát, az valóság, aztánfelemelte, egészen közel, a szeme elé— mostanában már a látása sem a régi —, úgy vizsgálta, alaposan. Volt súlya a nyakláncnak, de medál vagy díszítés nem volt rajta, csak eSy biztonsági kapocs, ami, lám, mégiscsak kioldódott valahogy az eredeti tulajdonosnyakán. Persze, az is lehet, morfondírozott a Szamosi úr, hogy egy táskából, egy zsebből vagy egy ablakból esett kj a lánc, vagy hogy valahonnan — mondjuk, eSy harmadik nyakból — letépődött és ellopódott, aztán, mondjuk, menekülés közben elhají- tódott az az ékszer. Manapság annyi mindent hall az ember, és Szamosi úr gazdag fantáziájú angyalföldi lakos volt, aki kfes volt kerek történetté alakítani egy ilyen, információszegény jelenetet is. Most mindenesetre felnézett, és néhány percet azzal töltött, hogy a mellette elsiető gyalogosokat sorra megszólította, érdeklődvén, nem veszítettek-e el egy aranyláncot. De a körút környéki gyalogosok már szintén tapasztaltak ezt-azt, s tudták jól, nem érdemes szóba elegyedni olyan ismeretlennel, akt efféle trükkel próbálja megállítani őket. Először csak érdeklődik, aztán majd ajánlatot tesz, hogy olcsón megszámítja a talált tárgyat, végül, ha nem vigyázunk, még ki is rabol bennünket. A gyalogosok tehát válasz nélkül haladtak el a Szamosi úr mellett, volt, aki úgy tett, mintha nem is hallotta volna, volt, aki megvetőleg végigmérte, s olyan is akadt, aki—igaz, csak ügy, a foga között —azt sziszegte, nem szégyelli magát, vén gazember. A Szamosi úr tehát egy idő után felhagyott a kérdezőskpdéssel, és elhatározta, hogy, mint becsületes megtaláló, leadja a megfelelő helyen az ékszert. A Szamosi úr ugyanis talpig becsületes ember volt, s bár mint mindenkinek, neki is megfordult a fejében, hogy sokkal egyszerűbb lenne zsebre vágni és hazavinni az aranytárgyat, aztán rögtön eszébe jutott az is, hogy maga is mennyire megörült, amikor néhány hónapja elvesztette a tárcáját (benne pénz, hitelkártya, igazolványok, meg a felesége fényképe, amit úgy szeretett), de másnap felhívták egy étteremből, hogy a takarító megtalálta a tárcát egy szék alatt, lehet érte jönni. Szamosi úr ennél a gondolatnál ismét a szeme elé emelte a nyakláncot, hogy megvizsgálja, van-e benne valami azonosító jel, de persze nem volt. (Milyen egyszerű is volna, ha mindenki belegravírozná a nevét meg a telefonszámát az ékszereibe!') Erről meg az jutott eszébe, hogy hátha nem is igazi arany, amit talált, és ő itt fontoskodik egy filléres kacattal a kezében. Elment tehát egy ismerős ékszerészhez a Pozsonyi úton, hogy megtudja, milyen értéket képvisel a talált tárgy. Az ékszerész igyekezett hűvösen objektív maradni, méricskélt és nagyítózott, és végül azt mondta, körülbelül félmillió forint az értéke, de közben azért finoman érzékeltette a Szamosi úrral, hogy egy szót sem hisz el az egész megtalálási dajkameséből, és nem szeretné, ha holnap mint eladó jelenne meg ezzel a gyanús dologgal az üzletében. Szamosi úr meg egyre jobban bánta, hogy belefogott ebbe a manőverbe. Minek *s vette észre azt a láncot! És ha már észrevette, minek nyúlt hozzáI Hagyta volna ott, ahol volt, most sétálhatna kedvére, ahogy szokott, ésko- moly dolgokon, felsálokon meg rostélyosokon gondolkodhatna. De hiába, most már benne volt a pácban nyakig, nem volt megállás. Vett egy nagy levegőt, és bekopogott az illetékes rendőrkapitányságra. Nem tudom, jártak- e már ilyen helyen, legyen elég annyi, hogy nincs a világ ezer legbarátságosabb intézménye között. Az ügyeletes egyre mordabb arccal hallgatta Szamosi úr elbeszélését, majd a folyosóra utasította, ahol várakoztatták egy szép adagot. Aztán jött az illetékes, az kikérdezte töviről hegyire, volt-e büntetve, sha nem, miért, anyja neve, lakhelye, ilyenek, aztán nagy nehezen megértette, mi volna a tényállás. — Telefonálnom kell — ismerte el tájékozatlanságát a rendőr, bevallva, hogy ilyen esettel még sosem találkozott. Telefonált is, ide-oda, majd megkérdezte hősünket, igényt tart-e a tárgyra, ha eljön az ideje: Szamosi úr így tudta meg, hogy törvény szerint egy év után, ha senki nem jelentkezik érte, a leadott tárgy a megtalálót illeti. — Igen — felelte kis gondolkodás után, és elhatározta, hogy ha így alakul, a nyakláncért kapott pénzt a ku- tyamenhelynek ajándékozza: szép, nemes, év végi gondolat volt ez, megmelengette a szívét. Csak azt nem tudta még, hogy nyomja majd le a felesége torkán. H Jolsvai András
