XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-11-03 / 21. szám
Q Mozaik Építészetünk A-tól Z-ig A Krayer-ház Mesternyomatok a téglában Az építészettörténet ritkán előtérbe kerülő, „hétköznapi” - de talán épp ezért - különleges pillanatait örökítette meg olvasónk, Szkárosi Agapé, aki rövidke leírást is mellékelt az általa fényképeken is meg- örökítettekhez. Ezt az alábbiakban - némi szerkesztőségi kiegészítéssel — közöljük. „Spontán padláslátogatás alkalmával egy helytörténeti jelentőségű érdekességre lettem figyelmes az Ágoston (Adler) Emil által 1909- ben tervezett Krayer-házban - ahová születtem, ahol sokáig éltem, és ahová a mai napig rendszeresen visszajárok. Ahogy a fo- tón/fotókon is látható, ha egy munkásnak, egy karbantartónak, egy vállalkozónak (lett légyen az mázoló, burkoló vagy éppen alpinista) a padlástér külső részén akadt dolga, a kéz-, ujjlenyomatát mindig otthagyta és hagyja valószínűleg máig: belevési a téglába a nevét, a foglalkozását és munkavégzésének dátumát. Üdítő színfolt ennek a hagyománynak a folytonossága; egy ház élő történetét eleveníti meg egy sajátos szempontból. Aki nem hiszi, járjon utána!” - írja olvasónk. Nos, a mesternyomatok mellé még egy rövidke adalék, íme: az immár hagyományosnak mondható civil rendezvény, a BudapestlOO, illetve Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete című munkájából tudható: Ágoston (Adler) Emil Aranyosmaróton született 1876. december 7-én és Berlinben halt meg 1921. június 15-én. Oklevelet 1899-ben szerzett a Budapesti Műegyetemen. Az építész a diploma után hosszabb időt töltött Olaszországban, e tanulmányút után pedig két év berlini, majd egy év párizsi tartózkodás követett. Ezután, immár itthon, nemcsak keresett bérháztervező lett, 1906 és 1911 között több budapesti bérházat tervezett jellegzetes — észak-német példákat követő — meredek tetővel, faragott fa oromfaldíszekkel, romantikus részletmegoldásokkal. Övé tehát a Váci út 34. szám alatti (a Csanády utca sarkán álló), erdélyi motívumokkal díszített Krayer- ház is. A műemlékem.hu arra is emlékeztet, a remek állapotban lévő házban lakott Komjáthy István, a Mondák Könyve szerzője, sőt, az ötödik emeleten maga a Krayer család is. Emellett banképületeivel és fürdőivel is méltán szerzett nevet. Testvérével, Ágoston Gézával 1919-ben közös építészeti irodát nyitott, ahol a Római-fürdő létesítményeit tervezték. Egy hollandiai fürdőtelep létesítésére is megbízást kapott, ám ezt már nem fejezhette be: útközben halt meg. ■ K. A. I. 2016. NOVEMBER 3. éKk XIII. KERÜLETI HÍRNÖK AJAMK Előadások látássérülteknek Képtolmácsolás Már a kerület látássérült lakosai számára is elérhetők akadálymentes színházi előadások az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Mint Susovich Erika, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének (VGYKE) munkatársa elmondta: a VGYKE és a Koltai Judit vezette Holdvilág Kamaraszínház együttműködésének, valamint az Auchan Ifjúsági Alapítványnak köszönhetően az Skultl3 Divízió segítségével a technikai eszközök és a helyszín is biztosított az egyenlő esélyű hozzáféréshez. Először májusban került színpadra látássérültek számára is élvezhető formában - Susovich Erika audionarrációjával kísérve — Csukás István csodálatos mesejátéka, az Ágacska. A színházi előadások akadálymentesítése több fázisból áll. A darabot megelőzi a bevezető narráció, ami egy hangos kedvcsináló. Ezt követi az előadás előtt a kulisszabejárás: az érintettek a narrátor segítségével bejárhatják a teret, megérinthetik a tárgyakat, és megismerkedhetnek a színészek hangjával is, hogy az előadás alatt könnyebben azonosíthassák őket. Végül maga az előadás következik, ami alatt a narrátor egy elkülönített tolmácsfülkében ül, és a színpadot nézve fülmonitoron keresztül közvetíti a látássérült nézőknek azokat a vizuális információkat, melyek nem következtethetők ki a darab hangzóanyagából. Ez az úgynevezett követőnarráció. Az érintettek fülhallgatót használnak, így a narrátor nem zavarja a többi nézőt. Ez a módszer lehetőséget teremt az integrált színházi jelenlétre. A következő ilyen akadálymentesített előadás a Hamupipőke zenés mesejáték lesz, ugyancsak a Holdvilág Kamaraszínház „otthonában”, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban november 8-án 10 és 14 órakor, valamint november 20-án 11 órakor. ■ Cs. V. Jövök-megyek JS4. z őszi lomtalanítás egészen más, mint a tavaszi. Tavasszal az ember tele van tervezel, energiával, tettrekészséggel, tavasszal kihajítja a régi dolgodat, olyanodat is, amelyek talán jó\ lennének még valamire, mert tavasszal éleset\ a fényét^ és magabízók a tekintetek,. Ősszel az ember elbúcsúzik a fényektől, s néhány kedves, régi tárgyától. Ősszel az ember táblából, bizonytalankodik, elindul, aztán visszatér, és a szíve szakad meg, ha végül mégis lemond valamiről. Igen, az ősz a lemondás évszaka. Őszszel hamar sötétedik, ettől a lomizás is afféle szürke zónába kerül. Elmosódott, lágy, fekete-fehér történet lesz belőle, olyan, mint egy hosszú jelenet egy Tarr Béla-filmből, mely alatt halk Chopin-etűdök halhatóakLátják, étt is milyen lírai hangulatba kerültem, hogy a lomizás szóba jött. Pedig van annak drámai arca is. Minden egyes tárgy, minden egyes mozdulat egy titokzatos novellát hordoz magában. Egyébként tényleg megszelídült kissé a lomeltakarítás rítusa Pesten az utóbbi időben. Kialakultak a hagyományok, véglegesültek a szereplők, jobbára azonos a díszlet is. A köztisztaságiak elég rutinosan tudják kijelölni a helyszínt (jó nagy területeket érintenek egyszerre, de van hozzá emberük, gépük ts)’ a lakókfegyelme- zetten betartják a határidőket (korábban megesett, hogy már egy héttel a kijelölt nap előtt landolt néhány rugója vesztett sezlon meg kereketlen babakocsi a járdán, meggátolva a napi közlekedést), s a kapitalizmus jellegzetes velejárói, a lomizók is betagozódtak már a rendszerbe. A nagyhal megette a kishalat — már régen szigorú, vertikális kartellek üzemelnek a családi vállalkozások helyén —, de persze mindig születnek újabb kishalak, amelyek, míg meg nem eszik őket, vígan ftekándoznak a sekélyebb vizekben. Idén annyi változott, hogy a lakáspiac erőteljes izmosodásával megélénkült a költöztetési ágazat, és ez jótékonyan hatott a lomistákra is. (Hiába, minden mindennel összefügg.) Mert ha valaki áj lakásba költözik, mindig talál ott egy-két dolgot (vagy, mert otthagyták, vttgy, mert ő odavitte, pedig nem kellett volna), amitől igyekszik megszabadulni. Sajnos minálunk. Angyalföldön, ezen az őszön elmarad a lomeltakarítás. (Nem fejezem ki magam pontosan. Nem elmarad, nincs. Valaha, a szemétgyűjtés fénykorában, amikor még a köztisztaságiak is duzzadtak az erőtől, évente kétszer tették tiszteletüket a főváros minden zugában. Mostanában már csak egyszer. És a tizenharmadik kerületre, ismeretlen okokból, idén a tavasz folyamán került sor.) Igény pedig, ahogy mondani szokás, volna rá. Ilyenkora következő lehetőségek adódnak- Fogja az ember a kombinált szekrényt és szép komótosan földarabolja. Olyan kicsiny egységekre, amelyek aztán beférnek már a kapu alatt várakozó kukákba. Ez kétségkívül a legolcsóbb megoldás, de sok fáradsággal, kosszal és kellemetlenséggel jár. (Csupa por lesz a lakás mire végzünk, aztán titokban kell lehordani a maradványokat, és ha másnap valaki szentségei a kapualjban, hogy semmi nem fér a kukákba, mert valami disznó telerakta félbevágott ajtókkal, afkor a plafont nézi és cic- ceg, hogy nahát, nahát, mik vannak egy ilyen becsületes házban.) A másik megoldás levinni a pinceajtó elé. Mintha a szekrény a pincébe tartana, csak egy-két napra megpihenne kissé. S ha valaki rákérdez, az ideiglenességet hangsúlyozni. Hogy máris visszük tovább. Legfeljebb holnap. Esetleg holnapután. Ennek minimalista változata, ha a szekrényt egyszerűen kitoljuk a függőfolyosóra. Hadd leve- gőzzön. A szomszéd megjárjon a másik irányba (azért körgang a körgang) vagy menjen lapjával. Ennyit csak megtehet értünk- (Magáért.) Ha pedig megkérdezi, meddig lesz ez így, mondjukazt komoly arccal, amíg érte nem jönnek: nyitva hagyva a kérdést, hogy a szekrényre vagy a szomszédra értettük-e. Bevett megoldás még, különösen, ha a komplett nagyszobaberen- dezéstől akarunk megszabadulni, hogy az ember mindent elszállíttat egy kisfurgonnal a legközelebbi kerületig, ahol éppen lomtalanítanak- Ott egy kicsit téblábolni kell, aztán kipakolni: mintha a dolgok eleve oda tartoztak volna, csak elment a kedvünk az elszállításuktól. A múltkor láttam egy árva, mustársárgafotelt a Rákos-patakpartján. Úgy ült ott, mintha csak elfáradt volna séta köbben. Vagy mintha egy horgász (hoppál) ülőhelye volna. Naponta arrébb vándorolt aztán, míg el nem tűnt valahol az aluljáró alatt. Ó is a tavaszt várja, mint mindannyian. RJolsvai András
