XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-09-01 / 17. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2016. SZEPTEMBER 1. Mozaik Töviről Hegyire 11 Arcok a kerületből / Dr. Osváth Sándor Sebész és zenész Állandó szerzőnk új sorozatában olyan emberek szólalnak meg, akiknek élete, munkássága elválaszthatatlan a tizenharmadik kerülettől. Mostani vendégünk dr. Osváth Sándor sebészorvos, proktológus, aki a Szegedi úti rendelőintézetben dolgozik és a Fiastyúk utcában él. A felesége kiváltképp otthon van azon a környéken: ugyanabban a Fiastyúk utcai általános iskolában tanít, ahol annak idején nevelkedett. — Szintén tősgyökeres angyalföldi? — kérdeztem a hatvanegy esztendős doktort. — Nem, Budapesttől több mint háromszáz kilométernyire, a sza- bolcs-szatmári Csengeren nőttem fel. Az én életemben a vidék és a főváros között legföljebb annyi a hasonlóság, hogy ott is doboltam, itt is dobolok. — Mit szólnak a szomszédok a Fi- asty tikban? —A pincében nyomom. — Csak, úgy, vagy zenére? — Mikor hogyan. De sokkal érdekesebb, hogy min. Mert abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy Kangyal Ferenc dobfelszerelésén játszhatok. Az után, hogy az Expressz együttes kiváló zenésze meghalt, a hitvese nekem ajándékozta a cuccot. — Valaha muzsikus akart lenni? — Nem, állatorvos. De pedagógus szüleim praktikusan közelítettek a pályaválasztásomhoz, és azt mondták: állatorvosi egyetem csak egy, orvosi pedig négy van az országban, próbáljak tehát orvos lenni. — Ez kétségkívül sikerült. — De nem könnyen. Egyrészt apai nagyapám a kisgazdapárt helyi vezetője volt Csengeren; ha Baj- csy-Zsilinszky Endre arra járt, mindig nála szállt meg. Másrészt az általános iskola után a Debreceni Református Kollégium gimnáziumában folytattam tanulmányaimat. Különösebben jó ajánlólevelet egyik sem jelentett 1974-ben, a felvételin... Elsőre el is utasítottak, mondván: nem ártana erősödni politikailag.-A második kísérletig dobolt? — Hobbiból. Dolgozni beálltam volna beteghordozónak az egyes számú debreceni sebészeti klinikán. Azért mondom, hogy volna, mert a rutinos kollégák minden napot úgy kezdtek, hogy legurítottak két deci szeszt, és elszívtak egy cigarettát. Na most, én addig nem ittam egy kortyot sem, s nem gyújtottam rá. Am a helyi szokások szerint az első napon belém diktálták az alkoholt, és füstölnöm is kellett; munka helyett órákon át feküdtem az öltözőben. Elmentem inkább távirat-kézbesítőnek, aztán meg mégis csak felvettek az egyetemre. Ez — egyebek közt - arra is lehetőséget adott, hogy az országos egyetemi és főiskolai futballbajnokság elődöntőjében győztes gólt szerezzek. —A döntőt is megnyerték'? — Nem, kikaptunk 1-0-ra. De addigra már hős voltam, a négy között elért gólom után a diáktársaim berohantak a pályára... — Felkapták? — Mondjuk úgy: zsongtak körülöttem. — Igazán sokoldalú ember: orvos, zenész, labdarúgó... — A futball mindig fontos volt az életemben. S ez is összeköti Csengett meg Angyalföldet, elvégre az édesapám Vasas-drukker volt, én is az lettem. A faluban a szüleim vásároltak elsőként televíziót - Tisza típusút-, és kis koromban azon bámultam Ihászt, Matheszt, Mé szölyt meg a többieket. — Miikor került Angyalföldre? — Ne siessen annyira... Csak egy évvel az ezredforduló előtt. A feleségemnek megígértem: ha leteszem a szakvizsgát, Budapestre költözünk. Ami azt illeti, tizennégy esztendőt késtem, mert nyolcvanötben szakvizsgáztam. — Miért kellett megfogadnia, hogy a fővárosba jön? ETO-ját, és jó cimborám, Utassy Gyula két gólt szerzett. Az FTC elleni négy-négyen már huszonötezren voltak, de én nem lehettem köztük: hét végi szolgálatot teljesítettem a kórházban. — Mit takar az, hogy nem volt egyszerű dolga? — Jó néhány koponyaműtétet végeztem, mert sokszor nem lehetett ^ megvárni, amíg az efféle operációkra is — Mert a nejem tősgyökeres angyalföldi; abban a Fiastyúk utcai általános iskolában tanít, ahol annak idején nevelkedett. S kilencszáz- kilencvenkilenc óta abban a házban lakunk, amelyben ő felnőtt. — Amíg a tizenharmadik kerületbe érkezett, Csengeren gyógyított? — Ózdon. Az ottani főnököm Debrecenből költözött oda, ő hívott. Nem mondom, hogy egyszerű dolgom volt, de szerettem ott élni. Kalákában építettük egymás házait. Az NB I-es futballcsapat pedig úgy kezdte az őszi szezont nyolcvanegyben, hogy — tizenötezer néző előtt — négy-háromra legyőzte Verebes József híres Győri alkalmas kórházig eljut a páciens. S ügyeletes voltam, amikor felrobbant az Ózdi Kohászati Üzemek nagyolvasztója. Azt életem legborzalmasabb napjai között tartom számon. Behoztak húsz-harminc, súlyosan megégett embert, és már az első pillanatban tisztában voltam vele: a többségüket nem tudom megmenteni. — Ha képes segíteni, akkor is óriási a felelőssége, hiszen ha elront valamit, az akár végzetes is lehet.- Azzal a félelemmel, hogy mi lesz, ha elszúrom, nem lehet sebész az ember. Akkor abba kell hagyni. Miként akkor is, ha az időnként elkerülhetetlen tragédiát az orvos nem képes feldolgozni. De a Szegedi úti rendelőben ilyesmiről nincs szó: hozzám még passzióból is bejárnak a betegek. —Jó napot, drága doktor úr, legyen szíves, metssze fel már a kis klemet? — Diskurálni jönnek. Ha van időm, dumálok is velük. Az idős emberektől, a régi páciensektől sokat lehet tanulni. — Hány betege van naponta? — Nagyjából harminc. — Es mindegyikükül ennyire figyelmes? — Havonta hat-hétszáz emberről beszélünk: ennyit nem lehet átölelni. Ám valamennyiüket a lehető legjobban ellátni, az nemhogy elképzelhető, de elemi kötelesség. — Mi a jó sebész legfőbb ismérve?- A betegek szerint az, hogy van látszata annak, amit csinál. Ezt a megközelítést is elfogadóm. Ám úgy vélem, a leglényegesebb az, hogy a sebész képes legyen hirtelen és jól dönteni, továbbá minél kisebb fájdalommal gyógyítani.- Afi Csengeren nőtt fel, az szereti a fővárost? — Budapestet nem kedvelem: túlságosan nagy és barátságtalan. Angyalföld viszont már a szűkebb hazám, ahol a munkámért két éve polgármesteri dicséretet is kaptam. S noha ennek kevésbé örülök, a Fiastyúk utcában még a közterületi munkás is Sanyi- kának szólít. —Majd nem sanyikázik, ha be kell mennie önhöz a Szegedi útra!-Nincs mitől tartania. Mert a sebész meghatározó tulajdonságai közé tartozik a beleérző képesség is. ■ Hegyi Iván, a Népszabadság ROVATVEZETŐJE Vizes élmények Angyalföldi szlovák önkormányzat tábora Fiatal matrózok Neszmélyben Az angyalföldi szlovák önkormányzat Matróztábort szervezett a szavaló- és prózamondó verseny győztesei részére. Dabasi, jásdi, budapesti és a szlovákiai testvértelepülés, Nizná tanulói kalandokkal teli hetet töltöttek egy hajón. A fiatal legénység kiképzése sok meglepetést tartogatott, az előadások mellett a gyakorlati foglalkozásokon kötélkezelést, a szimulátoros hajózást és kikötést is tanultak az újoncok. A vizes élmények mellett a táborozok megismerték a környék helyi értékeit is, bejárták Révkomáromot, valamint a tardosi szlovák önkormányzat is fogadta a kis csapatot. A szórakozás mellett számos foglalkozás kovácsolta össze a társaságot, akik közösségi oldalaikon számoltak be arról, hogy a tábor minden pillanatát élvezték, és még sokáig fognak emlékezni az átélt élményekre. SporTárs Az új évad első adásában, szeptember 7- én Szász Emese párbajtőrvívó olimpiai bajnok lesz a vendég a születésnapján. Szeptember 14-én Marko- vits László, a riái olimpián öt aranyéremmel büszkélkedő Vasas — a klub történetében egyedülállóan negyedszer újraválasztott — elnöke látogat a stúdióba.
