XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-09-01 / 17. szám

2016. SZEPTEMBER 1

' T -------------------------------------------------------------------—

É

pítészetünk A-tól Z-ig

Herzen utca 8.

Művész a Gundelből

A Herzen (egykor V., Gál Benő) utca 8-as számú ház említésekor újra feltűnik az e hasábokon már többször említett Ginczler Hermann építőmester és vállalkozó neve, akinek kezdeti híressége idővel hírhedtségbe fordult. A ’20- as, ’30-as években a prériből, rozsdatemetőből kivirágzó Újlipótvá- rost Ginczler-városnak is nevezték, az építőmester ugyanis sokemeletes, színes, viszonylag modern bérházak tucatjait varázsolta a Duna- parttól a Váci útig fekvő területre. Ám ahogy hirdette, „mindenkinél olcsóbb akarok lenni” - így aztán nemsokára elsodorta az ár. De a Herzen utca 8-at még biztosan felépítette.

A modern stílusú, üzletekkel „tűzdelt”, zártsorú beépítésben álló, hatemeletes, lapos tetős, részben vasbetonvázas sarokbér- ház 1936—1937-bennőttkiaföld- ből, látképén pedig azonnal fellelhetjük az alkotók művészi kézrajzolatát, hiszen a bejárat fölött és a Pozsonyi úti homlokzaton, a magasföldszint ablakai között látható domborművek (férfi- és nőalak, középen pedig egy pár bőségszaruval) a tervező, Gregersen Hugó felesége, Gregersenné Lux Alice munkái.

De a művész ott búvik a férjben is, Gregersen Hugóban, aki Gregersen Márióval közösen egyben a ház építtetője is volt. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint ugyanis Gregersen

Hugó (Bp., 1889. júl. 16.-Bp., 1975. november) nemcsak építész, hanem festőművész is volt, akinek nagyapja, a norvég Guilbrand Gregersen még 1847-ben költözött Magyarországra. A híressé vált unoka iskoláit Budapesten végezte, nyaranta pedig kőműves inasként dolgozott. Első építészeti gyakorlatát Jablonszky Ferenc tervező-építész irodájában szerezte. Az I. világháború előtt Münchenben, a Polytechnikumban tanult, de mellette a Képzőművészeti Akadémia festőtagozatát is látogatta. A világháborút követő években mint az akadémista irányzat késői képviselője, a budapesti Műcsarnok rendszeres kiállítója volt. A ’20-as évek első felében építési vállalkozók irodáiban dolgozott, majd 1925-ben önálló építési irodát nyitott. Münchenben szerzett diplomáját soha nem honosíttatta, ennek ellenére mind a Mérnöki Kamara, mind a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1932-ben felvette tagjai sorába.

Gregersen Hugó a főváros egyik elismert bérházépítője lett, 1945 előtt mintegy 20 bérházat és villát emelt. AII. világháború után részt vett a károk helyreállításában, 1950- től a Mezőgazdasági Tervező Vállalat, 1952-től a Kereskedelmi Tervező Vállalat vezető tervezője. Ahogy 1945 előtt, úgy az után is több mint 20 tervet készített, ezek nagyobb része meg is valósult. Fontosabb alkotásai a lakóépületek közül: Ráth György utca 36. (1929), Kis János altábornagy utca 32. (1932), Böszörményi út 17. (1933), Móricz Zsigmond körtér 6/8/10. (1934), Fő utca 37/C (1936), Bem utca 24. (1936), Pozsonyi út 41. (1937), Alkotás utca 9. (1938), Árpád fejedelem útja 56. (1934); középületek: Központi Statisztikai Hivatal helyreállítása és új könyvtára (1945-48), Debreceni Penicillingyár (1950), hűtőházak Kaposvárott, Győrött és Debrecenben (1951-52), a budapesti Divatcsarnok átalakítása (1956) és a Gundel étterem újjáépítése (1957).

Picit leegyszerűsítve, a kultúrtörténetben így olvadhat össze gasztronómia és építészet.

(Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségéti Sorozatúnk Ferpai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.)

Jövök-megyek ISO.

K

ét asszony ül a napsütötte Du- na-parton. Nem vagyokpontos, persze, mikor is voltam az, a két asz- szony nem a Duna partján ül, azt nálunk nemigen teheti meg az ember — emlékszem, milyen felzúdulást okozott, amikor egy nyáron, némiképp váratlanul, homokkal szórtákfel az alsó rakpartot, amelyből igazi plázst varázsoltak, igaz, ideiglenesen meggátolva ezzel a gépkocsi-közlekedést —, hanem a felső rakpart egy kjspresz- szójának teraszán, ahonnan jól látni a nagy vizet, de ahová az autóforgalom zaja csak tompítottan jut el. Ül a két asszony a kávéja mellett, és ráérősen beszélget. Ha három asztallal távolabb ülnék, azt gondolnám, kellemes, régi nyarakról vagy omlós, finom süteményekről, esetleg gömbölyödő unokákról esik sz° {mert, ha nem mondtam volna, a két asszony bőven benne van a nagymamakorban, bár igazán jól tartják magukat), de merthogy közvetlenül mellettük ülök, pontosan hallom, miről beszélnek- A halálról beszélnek ók ezen a kellemes

déle lőttön ott a cukrászda teraszán. A saját halálukról. Nyugodt hangon, szinte csevegve, drámai elemek fíól~ kül beszélnek a halálról, hogy melyikük milyen halálnemet választana, ha rajta múlna, amikor majd eljön az ideje. Amennyire kjveszem a szavaik~ ból, a dolog még nem aktuális, de hogy előbb-utóbb az lesz, abban egyikük sem kételkedik- Mint ahogy abban sem, hogy legjobb lenne, ha a halálközeli ügyeket is ők intézhetnék- Hetven fölött járnak, sok mindent láttak mór az életben, megszokták, hogy akkor vannak rendben a dolgok, ha nem engedik kf ókét a kezükből.

—Nincs annál szebb, mint békésen elszenderedni egy éjszaka — mondja az egyikük olyan hangon, mintha egy adag vaníliafagylaltot rendelne, dupla tejszínhabbal. (Közben pedig csak egy islert rendel, két deciliter — így mondja, deciliter — almalével, elütni a presszókávé okozta savakat.) A másik hallgat egy sort, majd hozzáteszi:

— Ne éjszaka legyen I Inkább délután, egy kényelmes fotelban ülve, újsággal a kezemben. Tudod, drágaBel- lám (mégezis, hogy Bella, mintha egy hamisított Fábián Janka-regényből léptek folna ki) én már nem szívesen mutatkoznék hálóingben senki előtt, még a halálomban sem.

Elpirul kicsit, amikor ezt mondja, nem tudni, ez az illetlennek ítélt jelenet jutott-e az eszébe, vagy régi idők jelenetei, amikor még szívesen mutatkozott neglizsében, ha úgy fordultak az események- Bella letör egy darabot a süteményből, lassan, élvezettel elmajszolja, majd így kapcsolódik a beszélgetésbe.- A stroke is jó, csak nem szabad időben beérni a kórházbaI

— Ahogy ezeket ismerem — int a másik valahova a háta mögé (Jolán- nakhívjákegyébként, tudom meg néhány perc múlva) ez a veszély manapság nem fenyeget.

Amikor körbejárták a legkedvezőbb halálokok listáját, rátérnek a te' metésre. (Isznak hozzá egy kis körtelikőrt, mely Jolán apró retiküljéből kerül elő.)

— Engem ne hamv osztasson el senkii - mondja a likőrtulajdonos határozottan, felszólító módban: azt hiszem, a hamvasztani igét ebben a formában tőle hallom először. Legyen rendes koporsó, temetés, felhajtás. Nemcsak egyszer élünk, egyszer is halunk meS—És kifogja azt a sírt rendben tartani, drágám ? Talán az Amerikában élő unokáid?

— A lányom itthon él. Tőle talán elvárhatnám, hogy törődjön a szülőanyjával.-A lányod csak húsz évvel fiatalabb nálad. 0 sem él örökké■ — Bella hallgat egy sort, aztán folytatja. —Azt hallottam, a Frangepán utcai templomban még vannak úres urnahelyek- Engem érdekelne. Nem volna velem gond többé.

Jolán szája mosolyra fordul.

— Mióta vagy te református, édesem?

De Bellát nem lehet zavarba hozni.

—Majd ha meghalok, az teszek)

A beszélgetés itt megfenekleni látszik, amiför egy idős úr a második asztaltól (összesen négy asztal van az úgynevezett teraszon, mely voltaképpen ajárda elkpnfiskált része), akjed- dig úgy tett, mintha újságot olvasna,

Ezerarcú

épületek

Szeptember harmadik hétvégéje a Kulturális örökség napja, a kezdeményezés Franciaországból indult azzal a céllal, hogy azok a műemléképületek, amelyek zárva vannak a nagyközönség előtt, egy hétvégén nyissák meg kapuikat, és ingyen, lehetőleg szakszerű vezetéssel fogadják a kíváncsi látogatókat. Kerületünkben ez alkalomból szeptember 17-én, szombaton újlipótvárosi sétára invitálja az érdeklődőket dr. Horváth Péterné helytörténész. - A Váci út, a Hegedűs Gyula utca és a Csanádi utca közötti szakaszt járjuk be. Több szép épületbe is bemegyünk, megismerkedünk környezetünk épített örökségével. Végül a Szent Margit neo- román templom bemutatásával (Várnai Péter prépost) fejezzük be — tájékoztatta lapunkat a szakember. Találkozás 10 órakor a Váci út 4. szám előtt.

kávéházi modorban átszól a hölgyekhez.

— Hullámsírhoz mit szólnának?

Azzal elővesz belső zsebéből egy

szórólapot, és átnyújtja a likprözők- nek- Bella hosszú keresgélés után megtalálja az olvasószemüvegét a táskája alján, aztán akadozva felolvassa a barátnőjének, miszerint egy erre szakosodott intézmény vállal a hamvasztástól a temetésen át a halotti torig terjedően az egész vertikumot, s mindezt egy kellemes hajóút keretében: a vízi jármű a Dráva utcától indul és a Népsziget csúcsán, virágko- szorúkkal övezve engedi a folyóba az elhunyt urnáját.

A férfi ezalatt közelebb húzta a székét az asszonyokhoz.

— Csaj annyit mondok, hogy a Fejes Endrét is így temették)

Jolán gyanakodva méregeti új ismerősüket. Pirospozsgás, életerős ősz úr, hetyke bajusszal, leginkább kyie- tált angol ezredesnek nézné az ember.

—Mondja, maga valami ügynök?

— Én, kjsztihand, egy leendő ügyfél vagyokl

És fiatalosan, katonásan kihúzza magát.

■ Jolsvai András