XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-22 / 2. szám

2016. január 22. £ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Hagyományőrzés A farsang nagyon rövid lesz 2016-ban Cibere vajda és Konc király viadala A farsang vízkereszttől (január 6- ától) „húshagyókeddig” tart. A népszokások, maskarás alakosko­dások, bálok, karneválok többsége a vígasság utolsó napjaira, „far­sangvasárnapra”, „farsanghétfő­re”, „húshagyókeddre”, hagyomá­nyos magyar nevén „farsangfarká­ra” koncentrálódott. Az ezt követő hamvazószerda keresztény ünnep, mely a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Idén ez február 10-ére esik, ám a farsang 2016-ban nagyon rövid lesz. Magyarországon a farsangi szo­kások a középkorban terjedhettek el, német és itáliai hatásra, a királyi udvarban, a városi polgárság és a fa­lusi lakosság körében is. A néphie­delem szerint a tél utolsó napjaiban a Nap elgyengült, mert rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák. A gonosz szellemek pedig életre keltek. Vigalommal, zajjal, móká- zással, jelmezes felvonulással, bo­szorkánybábu elégetésével akarták elűzni a rosszat, a halált, a hideget, és eltemetni a telet. A néphit szerint Cibere vajda (cibere = többféle savanyú leves gyűjtőneve) és Konc király (ő a far­sangi húsokat jelképezte) vízke­resztkor és húshagyókedden párvi­adalt vívtak egymással. Vízkereszt­kor Konc király került ki győztesen, megkezdődött a farsangi szezon, húshagyókedden pedig Cibere vaj­da győzött, és kezdetét vette a böjt. Farsangkor a feje tetejére állt a világ. A nagyböjtig az evés-ivás, a mulatozás kötelező volt. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját. Régen far­sang idején a fonóházakban, a kocsmákban vagy bérelt házakban minden este zajlott valamilyen vi­dám esemény, énekeltek, táncol­tak, játszottak. A farsang alkalmat adott különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mó- kázásokra. A magyar falvakban ör­dögnek, kereskedőnek, cigányasz- szonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprő­nek és boszorkánynak öltöztek be legszívesebben az alakoskodók. Az állatjelmezek között népszerűek voltak a medve-, ló-, kecske- és gó­lyaalakoskodások. Fontos szere­pük volt ezeknek a táncos mulatsá­goknak a párválasztásban. A lá­nyok ilyenkor bokrétát adtak a ki­szemelt legénynek, és ha tetszett neki a leány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára. Aki pedig pártában ma­radt, azt tréfásan, olykor durván fi­gyelmeztették, vénlánycsúfolókkal gúnyolták, hogy elérték a megfele­lő kort, és még nem mentek férj hez. Ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Minden jeles ünnephez, a far­sanghoz is hozzátartoztak a jókí­vánságmondó és adománygyűjtő szokások. A kimondott szó mági­kus erejével próbálták biztosítani a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét, szaporaságát. Húsha­gyókedden, az utolsó összejövete­len került sor a „fonóvégzésre”, amely felért egy kisebb lakodalom­mal. Majd az egész falut megmoz­gató farsangtemetéssel vagy télte­metéssel zárták a vidám heteket. Magyar Elek szavaival búcsú­zom, és oly finom farsangi fánkot kívánok önöknek, mely „könnyű, miként a hab, omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga.” Jó mulatságot! ■ Kassai Gizella Zene _____A 1GG Tagú Cigányzenekar ma már Hungarikum E gy világjáró lokálpatrióta Beke Farkas Nándorral, az 1985-ben alapított 100 Tagú Cigányzenekar Országos Kulturális és Közműve­lődési Egyesület elnökével beszélgettünk az elmúlt 30 év határon innen és túlról érlelt fellépések sikereiről. — Régen vártam a kerületi sajtó érdeklődését — indította párbeszé­dünket a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetés birtokosa, Beke Farkas Nándor. — Örömmel számolok be Angyalföldnek is a 100 Tagú Ci­gányzenekart ért elismerésekről, mivel tősgyökeres lokálpatrióta va­gyok. Már a nagyapám is a kerület­ben élt és dolgozott. Édesapám a Tomoriban végzett és sok évvel ké­sőbb a fiam ugyanabba az iskolába került. A Thalmann 35—37.-be jár­tam általános iskolába, a hegedű- lést a Fürst Sándor Zeneiskolában kezdtem 6 évesen. Sihederként a Tripolisz néven elhíresült, 16 ház­ból álló, elég rossz hírű negyedben nőttem fel. Születésem óta, 58 éve lakom a kerületben. A mai napig gyerekkori barátságok kötnek An­gyalföldhöz. Gyakran mesélek ezekről az esztendőkről, amikor vi­déki vagy fővárosi általános isko­lákba hívnak, erőt, bátorságot adni a szegénysorban élő gyermekek­nek, biztatni őket, hogy céltudatos­sággal bármilyen álmuk megvaló­sítható. A Pozsonyi Kisvendéglő a törzshelyem, az üzleti megbeszé­léseimet gyakorta a Duna Parkba szervezem. Szeretem a városrész hangulatát. Ezért talán érthető, miért kívánom megosztani önök­kel is a sikereinket. — Közismert a 100 Tagú hagyo­mányápoló művészeti tevékenysége, a világon egyedülálló zenei formáci­ója, melyben jelenleg 138 zenész tel­jes összhangban muzsikál. Mit tart a pályája legfontosabb állomásának, mire a legbüszkébb?- 2000-ben elnyertük a Magyar Örökség Díjat, ugyanebben az év­ben bekerültünk a Guinness Re­kordok Könyvébe is. 2008-ban megalapítottam a „100 Tagú Ci­gányzenekar Ifjúsági Zenekar”-t. A 25 fős ifjúsági tagozat azzal az előrelátó céllal jött létre, hogy le­rakja a következő 30 év alapjait. A generációváltást elkezdtük fiatal muzsikusok beosztásával. Ezek a tehetségek alkotják a későbbiekben a zenekar gerincét. 2014-ben „fel­becsülhetetlen” értékünket a Hungarikum Bizottság a Hungarikum-díjjal ismerte el. 2013. október 4-étől az ExperiDance és a 100 Tagú Ci­gányzenekar „Fergeteges” című koprodukciós előadása ez ideig több mint 130 alkalommal szóra­koztatta a nagyérdemű közönsé­get. Társproducere vagyok egy si­kerdarabnak, ami a Radnóti Mik­lós Művelődési Központból indult, remélhetőleg világkörüli útjára. —Miként alakul az együttes 2016- os koncertnaptára? —Január a szerződések előkészí­tésének a hónapja. Száz ember utaztatását megszervezni komoly feladat, nem szólva a hangszerek logisztikájáról. A vidám turnézá­sok csúcsa, amikor három autó­busszal vágunk neki az útnak, mint egy nagy család. Februárban indu­lunk az Emirátusba egy fesztiválra, márciusban Prága, áprilisban Belgrád, május-júniusban erdélyi fesztiválon veszünk részt és erre az időszakra Görögország is bejelent­kezett, valamint a napokban dől el, hogy Izraelbe eljutunk-e. Júli­us-augusztus a nyári fesztiváloké a magyar vidékeken. Főként a „Fer­geteges” szabadtéri előadásaival járjuk az országot. Szeptembertől ismét romániai turné következik, majd Németország, Svédország, Dánia és Olaszország. A külföldi megkeresések mellett gyakran él­vez a hazai, illetve a kerületi felké­rés elsőbbséget. Éppen a napokban ért a megtiszteltetés a Magyar Úszószövetség részéről, hogy a konferenciájukat követő gálán, a Vigadóban azt szeretnék, ha Ma­gyarország arculatát, mint Hungarikum a 100 Tagú Cigány- zenekar képviselné. ■ Lendvai „Két aranypánt van a homlokomon, az egyik a magyarság, a másika cigányság. Egyikről sem kívánok lemondani, hiszen mindkettő az enyém.” (Páli Tamás cigány származású festő­művész szavait idézte, melyet munkássága mottójául vá­lasztott.)

Next

/
Thumbnails
Contents